13 éves a Rádió Smile
– Mikor és miért fogalmazódott meg benned egy rádió elindításának gondolata?
– A gondolat még az ezredforduló elején született, amikor egy online, interneten működtetett rádió kezdte kinőni magát, és a napközbeni zenék mellett tartalommal is előrukkoltunk. Fiatalok készítettek műsorokat, fiataloknak. A visszajelzések alapján tetszett, amit csináltunk, de akkor még nem volt minden háztartásban internetes hozzáférés. Ekkor érlelődött meg egy lehetséges kisközösségi rádió elindításának gondolata. Az akkori ORTT és elnöke, Majtényi László üdvözölte az ötletet. Velünk együtt úgy gondolták, hogy egy Kiskunfélegyházához hasonló iskolavárosban a fiatalok által készített műsorokkal könnyedén lehet szólni a hasonló érdeklődési körű fiatalokhoz. Megkezdődött az ötletelés, majd 2007 nyarán összeült a leendő stáb. A pályázati anyag 2007. szeptember 3-án készült el. A következő év első napjaiban érkezett a jó hír: nyert a pályázat. Áprilisban írtuk alá a szerződést, és bő félévvel később, 2008. november 15-én, szombaton délelőtt 10 órakor a Himnusz csendült fel elsőként az éterben, majd Lőrincz Virág, egykori Mórás diák hírblokkjával elindult a Rádió Smile a 89.9 MHz-en.
– Hogyan emlékszel a kezdetekre?
– Minden kezdet nehéz. Ez is az volt. Tényleg a semmiből kellett alkotni. Mivel kisközösségi rádióról beszélünk, akkor – és sok esetben még most is – a műsorok készítői nem fizetésért dolgoznak, hanem a szabadidejüket áldozzák fel a kedvelt tevékenységre. Ezért arra törekedtünk, hogy – ha már fizetést nem is tudtunk az első években adni – a munkakörnyezet és a technika megfelelő minőségű legyen. Az eszközeinket és a lehetőségeinket igyekeztünk magas szintre emelni. 2008-ban már két teljesen digitális stúdiót sikerült kialakítani, így egy időben, párhuzamosan folyhatott az élő műsor és felvétel is. Ahogy haladtak az évek, sok munkatárs volt velünk hosszabb-rövidebb ideig. Voltak, akik az akkor még működő helyi kereskedelmi rádióban folytatták, de dolgozott nálunk megyei rádió munkatársa is. Élvezték. Mindannyian. Voltak persze nehézségek is. Például amikor visszamenőleg meg akarták szüntetni az előzőleg már megszerzett, meghosszabbított engedélyünket. Szerencsére sikerült bebizonyítani az igazunkat a Fővárosi Bíróságon, majd a Kúriánál is. Küzdöttünk és nyertünk, aminek eredményeképpen ma is szólunk.
– Mire vagy a legbüszkébb az eltelt 13 évben?
– Többek között arra, hogy túléltük az országos nagy kereskedelmi adókat, amik akkor indultak, amikor mi még csak egy éve üzemeltünk. A környező településeken, sőt, a városban is lecserélődtek körülöttünk a helyi rádiók. Voltak bizonytalan évek, de ezeken túljutva, körülbelül 2014 őszétől rendeződni látszott a sorsunk. Az ezek utáni hallgatottsági mérések is minket igazoltak és igazolnak a mai napig. Büszke vagyok arra, hogy több nagyobb rádió vezetősége is elismeri a munkánkat, összetartunk, sok esetben és sok területen segítjük egymás munkáját, ha a helyzet úgy kívánja. Így történhetett meg az is, hogy egy tavalyi adománygyűjtés alkalmával a rádiók összefogásának eredményeképpen 12 millió forintot sikerült összegyűjtenünk kórházban lévő gyermekek megsegítésére. Úgy gondolom, hogy hatalmas szükség van ma is a rádiókra. Jöhetnek ilyen-olyan internetes tartalmak, podcastok, vlogok... a rádiókra, és kimondottan a helyi rádiókra mindig szükség lesz! A mi segítségünkkel lesz meg az elveszett kutyus és tőlünk kapják a félegyháziak a mindig aktuális, friss híreket, közlekedési felhívásokat, tartalmas beszélgetéseket. A rádió társ marad a mindennapokban, az álmos, dolgos hétköznapokon, a hétvégén, vagy a piros-betűs ünnepnapokon. Még internet nélkül is.
Z. A.
