Megsárgult lapokon üzen a múlt

Az 1882-ben megjelent, Szerelemhegyi Tivadar tollából született Kis-Kun-Félegyháza város monographiája című könyv a legrégebbi várostörténetre vonatkozó mű a Petőfi Sándor Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteményében, és egyben a könyvtár első köteteinek egyike. A féltve óvott kincsek között Török Brigitta helytörténeti könyvtáros az idegenvezetőm. Magával ragadó lelkesedéssel mesél a múlt megsárgult emlékeiről, közöttük például a 3D-s János vitéz kiadásról, az 1909-ből származó, aranyozott lapszélű, míves, festett keménypapír borítású Petőfi almanachról, vagy a Móra halálának évfordulójára megjelent hátrahagyott művek díszkiadásáról a 30-as évekből.

– Ez egy tudatos gyűjtés eredménye, ami segítségünkre lehet abban, hogy a város történetéről, a félegyházi alkotókról fennmaradt emlékeket, tudást továbbörökítsük az utódainknak – mutat körbe a helyiségben Brigitta. S míg a zárt szekrényből néhány különleges elbánást igénylő darabot vesz ki, megtudom, hogy a könyvtár első helyismereti könyvtárosa, Urbán Miklósné alapozta meg a gyűjteményt.

– Ide kerülnek a Félegyházáról szóló dokumentumok mellett például a város híres szülötteinek írásai. Több kiadásban őrizzük a Móra és Petőfi műveket, megvan szinte az összes Petőfiről megjelent monográfia, több Szendrei Júliáról, Petőfi Istvánról, Petőfi Zoltánról szóló kiadvány. Igyekszünk begyűjteni mindent azokkal kapcsolatban, akik kötődnek a városhoz. Így például a Holló László, Szántó Piroska, Mezősi Károly, Falu Tamás munkásságával foglalkozó írások mellett a ma publikálók műveit is figyelemmel kísérjük, és egy adatbázisban feltárjuk. Megtalálhatók itt továbbá a Petőfi Népék, Félegyházi Közlönyök régebbi számai mellett a helyi rendeletek, korábbi képviselő-testületi előterjesztések és jegyzőkönyvek is egészen 2010-ig bezáróan.

Az öregkönyv szagával és a múlt szellemével átjárt helyiségben felmerül a kétség: vajon van erre még igény az interneten szocializálódott fiatalok körében? Brigitta szerint igen. És ebben nagy szerepe van a Kiskun Múzeummal közösen, immár tíz éve meghirdetett helytörténeti vetélkedőknek. Az élményből merítve vannak, akik visszatérnek, és még többet szeretnének megtudni a város múltjáról. Velük nyaranta helytörténeti táborban foglalkozik Brigitta. Meglehet, hogy közülük kerülnek majd ki a következő évtizedek kutatói. De ha mégsem, valamit akkor is megtanulnak itt. Például azt, hogy minden könyv egy alkotás, ami – így fogalmaz Török Brigitta – az emberiség kultúrkincsét gazdagítja. Megtapasztalhatják azt is, hogy a jó a könyvnek szelleme, lelke van. Ezért az olvasást soha nem ugyanaz az ember fejezi be, mint aki elkezdte, mert minden regénnyel, minden művel többé válunk.

T.T.

Kövessen minket a Facebookon is!