Megérkeztek a James Webb-űrteleszkóp első képei – videóval
Borítókép: SMACS 0723
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
Sorrendben érdemes megnézni, miket is örökítettek meg a JWST üzemeltetői, így elsőként a SMACS 0723 nevű galaxishalmazt ismerjük meg, ezt a képet még július 11-én este hozták nyilvánosságra – olvasható a National Geographic Magyarország cikkében.
A SMACS 0723 galaxishalmazt gravitációs lencsehatással fűszerezve látjuk, több ezer galaxis található a felvételen („akárhova néz a Webb, mindenhol galaxisokat talál” – hangzott el a képeket bemutató műsorban), számos az olyan rendkívül halvány objektum, amilyent eddig infravörös fényben nem láthattunk. A kép látómezejének nagyságát azzal érzékeltették a kutatók, hogy akkorának kell elképzelnünk, mint amekkorát egy karnyújtásnyira tartott homokszem eltakarna az égboltból. A NIRCam, vagyis a közeli infravörös kamera kompozit felvétele számos különböző hullámhosszban készült, és mintegy 12,5 órán át gyűjtötték ehhez a fényt – összehasonlításul a Hubble hasonló felvételt hetek alatt lenne csak képes produkálni (persze az infravörös tartományok nélkül).
A Webb a távoli galaxisokat nemcsak megörökítette, hanem azok összetételéről is információkat gyűjtött
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
A felvétel közepén lévő elmosott galaxishalmaz 4,6 milliárd éves (kb. ekkor keletkezett a Naprendszerünk), ám a gravitációjának köszönhetően a jóval távolabbi s így jóval idősebb objektumok is láthatóvá válnak. Olyan részleteikre, például csillaghalmazokra vagy diffúz régiókra derült fény, amelyeket soha korábban nem láttunk még. Az alábbi videóban összehasonlíthatjuk a látott részleteket a Hubble e régióról készült felvételével.
A Carina-köd hazánkból nem látható, a déli félteke égboltjának gyönyörű, fényes és nagy kiterjedésű csillagköde, amely kb. 7600 fényév távolságban van tőlünk. Otthont ad számtalan, a Napnál jóval nagyobb óriáscsillagnak, és több csillagszülőszoba is működik benne.
A Carina-köd a JWST kétféle szemén át. A felső képet a NIRCam és a MIRI közös felvételéből állították össze, az alsón csak a NIRCam felvétele látszik
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
A hegycsúcsoknak látszó mintázat csillagok születési helyszínei, a „hegyek” felett látható a ködösség belső buboréka, amelyből a csillagszél és az igen erős ultraibolya sugárzás kifújta a gázokat és a port. A NIRCam felvétele ez esetben is soha nem látott részleteket tár fel, eddig nem ismert csillagokat, s itt is megjelentek a távoli galaxisok. A csillagok formálódásának ezt a szakaszát igen nehéz megvizsgálni, mivel csillagászati értelemben nagyon rövid ideig, mindössze 50-100 ezer évig tart.
A WASP-96 b exobolygó spektrumát is megmérte a JWST. Ez a bolygó tőlünk 1150 fényévre található gázbolygó, nagyjából a Jupiter tömegének a fele lehet, és 3,4 nap alatt kerüli meg a csillagát, 9-szer kisebb távolságra, mint a Merkúr kering a Napunk körül.
Az exobolygó spektruma azt jelzi, miből áll a légköre
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
Eddigi ismereteink szerint légköre felhőtlennek tűnt. A Webb által kinyert színkép a légkör összetételéről ad tájékoztatást, soha korábban ilyen részletes adatok nem születtek egy exobolygó légkörének összetételéről, amelyből az is kiderül, hogy a bolygó forrósága (több mint 500 Celsius-fok) ellenére van benne víz. A Webb tehát igencsak jól látja az exobolygók lakhatósága szempontjából fontos molekulát is. A víz homályként öleli körbe a bolygót, és a korábbi elképzelések ellenére vannak felhők is ebben a légkörben. A spektrum segítségével más elemek jelenlétét is ki tudják majd deríteni a szakemberek.
Az összehasonlító képpár középső infravörös (jobbra) és közeli infravörös (balra) tartományokban mutatja be a ködöt
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
A Déli Gyűrűsköd (NGC 3132) távolsága mintegy 2000 fényév, ez az objektum szintén a déli félteke égboltján található. A koncentrikus, szabálytalan gyűrűkből álló köd a két központi csillagának egyikéről dobódott ki mindaz a forró anyag, amely a ködként láthatóvá vált, a kibocsátott intenzív ultraibolya sugárzás miatt.
Figyeljük meg a köd közepéből sugárirányban körben látható fénysugarakat!
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
A két hullámhossztartományban készült felvételek rengeteg különbséget mutatnak meg, a NIRCam és a MIRI nevű műszerek képességeit bemutatva. Jól megfigyelhetőek a köd anyagának rései közt kiáramló fénysugarak, amelyek hasonlóak egy felhőn átsütő napsugárhoz. A jövőben számtalan hasonló, haldokló csillagok képezte ködösséget fognak majd tanulmányozni a JWST segítségével.
A 4 összetartozó galaxis kölcsönhatásait, egybeolvadásait részletekben lehet megfigyelni az új felvételen
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
A Stephan-ötös (vagy Stephan-kvintett) az északi féltekén, a Pegazus csillagképben látható, öt galaxis együttese, amelyből négy fizikailag is összetartozó, 290 millió fényévre lévő csoportot alkot, azonban a legfényesebbik csak véletlenül került velük egy égrészre, azoknál jóval közelebb, csupán 40 millió fényévre helyezkedik el.
A MIRI (középső infravörös) kamera felvétele ismét egészen újszerű arcát mutatja meg a galaxisoknak
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
A galaxisok közt fekete lyukat is találhatunk: a képen legfelül lévő csillagváros aktív galaxismagja a Nap tömegének 24 milliószorosát kitevő szupernagy tömegű fekete lyuk.
Természetesen ez esetben sem csupán képet kapunk a JWST jóvoltából, hanem komplex adatokat a galaxisokban található elemekről, így például a fekete lyuk körüli anyagokról
Fotó: NASA, ESA, CSA, STSCI
A felvételeket teljes méretben is megnézhetjük például az ESA oldalán és az egyes objektumok fentebb olvasható nevében lévő linkeken.
