970-ben együtt vonultak hadba Bizánc ellen a magyarok és a vikingek
A nyugat-európai történetírásban megörökített viking szó valójában nem egy népcsoportot, hanem egy foglalkozást fed: a jelentése „tengeri rabló”. Keleten a Skandináviából érkező harcosokra és kereskedőkre ruszként, majd később varégként azaz „testőrként” hivatkoztak. Ők játszottak meghatározó szerepet a híres Kijevi Rusz megalapításában is és ők azok, akik több szálon is kapcsolódnak a magyar történelemhez.
Az első találkozások
Az északiak már a honfoglalást megelőzően kapcsolatba kerültek az akkor még (fél-)nomád életet élő magyar törzsekkel. A IX. század közepén az Etelközben tartózkodó őseink egy perzsa történetíró szerint portyákkal zaklatták a Kijev körül letelepedő szlávokat és a ruszokat, majd a tőlük szerzett foglyaikat eladták a bizánciaknak. A két nép azonban volt, hogy már ekkor együttműködött. 860-ban a magyarok – valamilyen ismeretlen oknál fogva – zavartalanul engedték át a Konstantinápoly megtámadására induló több ezer fős rusz flottát, mely az etelközi szállásterületen keresztülfolyó Dnyeperen haladt dél felé.
Közös hadjárat Bizánc ellen
A XI. század végén és a X. században legalább negyvenhét hadjáratot indítottak a magyar seregek Európa különböző országai felé, a történelemkönyvek ezt a kalandozások korának nevezik. A 970-es években egy Bizánc ellen vezetett hadjáratban a magyarok a ruszok szövetségeseiként vettek részt. A csaták mellett a két népcsoport kereskedelme is virágzott. Mind magyar, mind rusz kereskedők látogatták például a prágai, vagy az al-dunai Perejaszlavecben rendezett nemzetközi vásárt. A Kárpát-medencéből számos olyan, 10. századra keltezhető leletet ismerünk, melyek Skandinávia vagy a ruszok területéről terjedtek el: baltaalakú amulettek, kétélű viking kardok és bizonyos baltatípusok.
Viking gyökerű Szent István-kard Prágában és magyar íjak Svédországban
Különösen híres lelet a Prágában őrzött Szent István kard, melyet a dániai Jelling-dinasztia műhelyeiből elterjedő Mammen-stílusban díszítettek, vagy a Duna medréből előkotort hosszú lándzsa, melynek típusa és díszítése a svédországi Gotland szigetéről ismert példányokkal egyezik. Nehéz eldönteni, hogy egy-egy tárgytípus közvetlenül Skandináviából vagy közvetítőkön keresztül érkezett ide, mindenesetre a tárgyak, díszítőművészetek és mesterek áramlása kölcsönös volt. A korai magyarságra jellemző íjak, hozzátartozó kiegészítők, süvegcsúcsok és veretes tarsolyok megtalálhatóak Ukrajna, Oroszország és Svédország területein is. Utóbbiban, a terület legnagyobb központjának számító, a Mälaren-tó szigetén létesült Birka leletei között dominálnak meglepően nagy számban magyaros fegyverleletek és katonai felszerelések maradványai.
Szolgáltak viking testőrök a magyar királyi udvarban?
Népszerű elmélet, hogy Gézát skandináv származású testőrök védték. Uralmának vége felé, a 980-as években a nomád besenyők komolyan veszélyeztetni kezdték a ruszok dnyeperi vízi útját Konstantinápoly felé, a rusz harcosok ekkor kezdték Magyarországot használni útvonalként Kijev és Konstantinápoly között. Többen közülük elszegődtek a fejedelem mellé testőrnek. Idővel nagyobb tömegben érkezhettek Magyarországra, mert István már bizonyítottan jó kapcsolatokat ápolt a kijevi Vlagyimir fejedelemmel, akinek az udvarában magyar harcosok is szolgáltak.
A kijevi és a magyar udvar közötti „testőrcsere” mellett az északi eredetű kísérettagok egy másik hullámához tartozhattak azok a Bizáncban szolgáló varégok, akik István fiának, Imrének a bizánci menyasszonyával érkezhettek magyar földre. Imre herceget a hildesheimi évkönyvek dux Ruizorumnak, azaz a „ruszok vezérének” nevezik, így feltehetően ő lehetett a ruszokból álló királyi testőrség parancsnoka, mivel a hagyomány szerint a trónörökös parancsnokolt a segédnépeknek.
Ezekkel az elméletekkel párhuzamosan a történészek több magyar helyiségnevet is kapcsolatba hoznak a rusz és varég népelemekkel. Az Imre előtti szoros kapcsolatra azonban nincsenek egyértelmű bizonyítékok és északi katonák pogány temetkezései sem bukkannak fel a Kárpát-medencében. A National Geographic csatornán október 2-án, este tíz órakor bemutatkozó „Vikingek: A dicsőségtől a bukásig” című sorozatának is az a legfontosabb célkitűzése, hogy tűzre vesse a mítoszokat és őszintén mutassa be, hogyan változtatták meg Nyugat-Európát a VIII. és XII. század között ezek az északi harcosok. A magyar szálak nem jelennek meg az epizódokban, de megismerhetjük, hogy a katonai sikereik mellett hogyan jutottak el kelet felé egészen Konstantinápolyig és Üzbegisztánig, nyugati irányban pedig Izland és Grönland felfedezése után Észak-Amerikáig.
