100 éve áll Félegyházán Petőfi Sándor szobra
Képgaléria
Az ünnepségen mások mellett részt vett Rideg László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke, Lenkei Róbert, a közgyűlés tagja, Balla László és Rosta Ferenc alpolgármesterek, Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, dr. Végh Katalin, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke, az Országos Petőfi Sándor Társaság delegációja és Tóth Gyuláné, a társaság elnökségi tagja, valamint a Petőfi-emlékhelyek önkormányzati és iskolai delegációi, a Petőfi nevét viselő intézmények és szervezetek vezetői, segesvári és tordai delegációk, Félegyháza polgárai és fiataljai.
Az ünnepség kezdetén a megemlékezés koszorúját helyezte el a Petőfi-szobornál Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, Lenkei Róbert kabinetfőnök, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége és a Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány képviselői, Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és az Országos Petőfi Sándor Társaság delegációi, a segesvári Mircea Eliade Főgimnázium, valamint a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum tanárai és diákja, a Petőfi-emlékhelyek delegációi és a félegyházi civil szervezetek, iskolák.
Petőfi 200 emlékév Félegyházán
A megjelenteket Balla László alpolgármester köszöntötte. Elmondta: Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára készül a város számos rendezvénnyel, így például a János vitéz történetének megzenésítésével, a napokban megtartott Petőfi-konferenciával, a novemberi Bács-Kiskun megyei Petőfi-iskolák diákjainak találkozójával, a Bács-Kiskun megyei Petőfi-túrákkal és Bodor Miklós Petőfi-albumának kiadásával. – Ennek keretében ünnepeljük ma azt, hogy 100 éve áll a város központjában a Petőfi-téren, Köllő Miklós halhatatlan remekműve. Emlékezünk és visszaidézzük a monumentális alkotás történetét, a kezdetektől 1922-ig, illetve napjainkig – fogalmazott. Hozzátette: a költő élete példa mindannyiunk számára. A Petőfi Társaság 1922. január 8-án tartott ülésén, úgy határozott, hogy a Segesvárról kimenekített szobrot Kiskunfélegyházának javasolja átengedni. A szobor igazi műremek, örök értékű büszkesége a városnak. Az alpolgármester köszöntőjét dr. Holló Béla, az 1920-as évek félegyházi polgármesterének gondolataival zárta: „vándorlásodban visszaérkeztél ide, ahonnan elindultál”.
Mi vagyunk Petőfi népe
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntőjében így fogalmazott: olyan 200 esztendő van mögöttünk, amikor még a szobraink is megmozdultak. Jó pár nyughatatlan szoborról tudunk, de alighanem a félegyházi Petőfi-szobor vándorlása a legbeszédesebb. Petőfi 75. születésnapján állították fel Segesváron, majd az első világégéskor elindult otthonról haza, hogy aztán 100 évvel ezelőtt megérkezzen a szülőföldre. Petőfi szobra egy évszázada Kiskunfélegyházáról figyelmezteti övéit, szerencsés az, akinek a szülőföldje és hazája egy országban található, szerencsétlen az, akinek se szülőföldje, se hazája csak országa van. Petőfi, mint minden mitologikus hős, nem született és nem halt meg, jött valahonnan, ment valahová, és rövid 26 esztendő alatt megvilágította a magyar eget. Hozzátette: Petőfi csak akkor mozdul, ha mi mozdulunk, csak akkor beszél, ha mi beszélünk. Rajtunk keresztül szól, ha szólunk. Nem maradhatunk némák, mert akkor Petőfit némítjuk el, mert ideje van a szólásnak és ideje van a hallgatásnak is, de most a szólásnak van itt az ideje. Petőfiül kell szólnunk, mert ha Petőfi megszólal bennünk, akkor a nép nevében beszélünk, a magyar haza hívószavát tolmácsoljuk. Mi vagyunk Petőfi népe, és amíg azok maradunk, akik voltak, és akik vagyunk, addig leszünk is – zárta gondolatait.
A szobor útja Segesvártól Budapestig
Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke korabeli újságcikk- és levélrészletekkel illusztrálva mutatta be a szobor Segesvártól Budapestig tartó útját. Elmondta: Fehéregyházán 1849. július 31-én zajlott az a csata, amelyben eltűnt egy üstökös, Petőfi Sándor, aki azóta is beragyogja a magyar nemzet egét. A csatában elesett mintegy 400 honvéd hármas tömegsírja sokáig jeltelenül állt, majd a kiegyezés évében egy emlékmű állításának gondolata merült fel. Gróf Haller Ferenc 1869-ben megalakította a Petőfi-síremlék Egyletet, végül 1895-ben gróf Bethlen Gábor kimondta: „állítássék a fehéregyházi határon a közös honvédsírok fölé egy gúla alakú emlékoszlop, Segesváron a várban, a vármegyeház előtti téren pedig helyeztessék el Petőfi érc szobra”. A Petőfi-szobor elkészítésére Köllő Miklós szobrászt kérték fel, az avatást 1897. július 31-re tűzték ki. A szobornak mindössze 19 évet engedélyezett a történelem a segesvári várban. 1916-ban, a világháborús harcok miatt a civil lakosságot ért atrocitások menekülthullámot indítottak el, ekkor menekítették az ország belseje felé a fehéregyházi Petőfi-emlékház műtárgyait is. A szobrot bronzdíszeivel együtt előbb Kolozsvárra, majd Budapestre menekítették. A költő születésének centenáriumán végérvényesen bebizonyosodott, hogy a segesvári vár, már sosem látja viszont szobrát, ami 100 éve megérkezett Félegyházára, arra a helyre ahonnan a szabadságharc lánglelkű dalnoka gyermekfejjel elindult a halhatatlanság útján.
Hozzátette: a szobor eredeti helyén, a csata 110. évfordulóján, 1959-ben felavatták Romulus Ladea román szobrász Petőfit ábrázoló mellszobrát. Ám, Kiskunfélegyháza nem feledkezett meg arról a Nagy-Küküllő menti szórványvidékről, ahol Bem apó hőseinek sírjai domborulnak, ugyanis 1999-ben, a csata és Petőfi halálának 150. évfordulóján elvitték a fehéregyházi múzeumkertbe Máté István csongrádi szobrászművész Petőfit ábrázoló egész alakos szobrát.
A Petőfi-szobor felállítása és leleplezése városunkban
Tóth Gyuláné, az Országos Petőfi Sándor Társaság elnökségi tagja beszédében elmondta: 100 évvel ezelőtt, 1922. október 29-én déli 12 órakor leplezték le a város szülöttének Segesvárról megmentett ércszobrát. A kiskunfélegyházi Petőfi-kultusz gyökerei egészen 1860-ig vezethetők vissza, amikor Reményi Ede hegedűművész országjáró hangverseny-körútra indult. A Félegyházán megtartott est bevételét a városnak ajánlotta, és kérte, hogy a város állíttasson emléktáblát arra a házra, ahol a költő gyermekéveit töltötte. A tábla 1861-ben el is készült, de a leleplezési ünnepségre csak 1867. október 13-án került sor. 1897-ben Segesváron szobrot avattak, a szoborállítás igénye ekkor született meg a félegyháziakban, majd 1899-ben szobor bizottságot hoztak létre dr. Szivák Imre országgyűlési képviselő tiszteletbeli elnökletével. A városi támogatáson túl összegyűjtött mintegy 5000 korona sem volt elegendő a szobor állításhoz. Később a gyűjtés újraindult, majd jött az első világháború, végül 1921-ben adódott egy váratlan lehetőség. Markó Miklós budapesti újságíró felvetette dr. Porst Kálmán gimnázium igazgatónak a jó ismeretség kapcsán, hogy a város megkérhetné az 1916-ban Segesvárról Budapestre menekített szobrot.
Ezt követőn a félegyházi képviselőtestület 1921. december 26-án kérelmet fogalmazott meg. Dr. Vass József kultuszminiszter kedvező döntésével pedig megnyílt a lehetőség arra, hogy a szobor Félegyházára kerüljön. 1922. február 14-én a szobor útnak indult a városba, majd 16-án érkezett a település határához. A helybeli szobor bizottság nevében dr. Porst Kálmán főgimnáziumi igazgató és Dóczi Pál városi főmérnök vették át a nemzeti színű lepelbe borított szobrot és a felszalagozott kocsival a városháza elé hajtottak, ahol harangzúgás mellett dr. Holló Béla polgármester átvette a műalkotást. A költő szobrát a gyalogpiac helyén kívánták felállítani, hogy a szobor a Hattyúházra nézzen, ahol Petőfi szülei egykor mészárszéket béreltek. 1922 nyarára elkészült az alap, a talapzat, a szegélyezés és a parkosítás. Augusztus 2-án a csaknem két ember magas szobrot a talapzatra emelték, ahol lepellel leborítva várta az avatás időpontját. Több dátum is szerepelt a tervek között, végül 1922. október 29-én, 12 órakor tartották meg az eseményt.
Tóth Gyuláné beszéde végén Petőfi szavait idézte, amelyet a költő saját szobráról mondott: „s lesz még nekem olyan szobrom is, amely előtt mindnyájan kalapot fogtok majd emelni”.
A városi ünnepségen közreműködött Gombás Bende, a Kiskun Múzeum munkatársa, a Kiskunfélegyházi Ifjúsági Fúvószenekar és Lizik-Varga Katalin előadóművész.
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
