Ünnepelt Kiskunfélegyháza
Képgaléria
Az ünnepséget a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekar toborzóműsora előzte meg Tóth László vezényletével, a zenekar az eseményt a későbbiekben is közreműködésével segítette.
A megjelenteket Keresztes Tünde, az önkormányzat kulturális referense köszöntötte, majd Csányi József polgármester ünnepi beszéde következett. A polgármester nemzeti ünnepünket letisztultnak, vitathatatlannak nevezte.
– Mi magyarok, mi félegyháziak, szeretjük ezt az ünnepet, s nemcsak azért, mert a szabadsághoz kapcsolódik, és a szabadság ugye az ember alapvető lételeme, de talán azért is, mert ez a tavasz ébredése, az élet serkenése, valamint az esztendő jeles ünnepei, megemlékezései ezzel a dátummal kezdődnek – fogalmazott.
– Mi is történt Pest-Budán 1848 idusán? Nagyon röviden azt mondhatjuk, hogy kellemetlen szemerkélő esőben lezajlott egy csendes forradalom. És mi történt Félegyházán? Csak jó 10 nappal később – március 26-án – jutottak el a szállongó hírek városunkba, majd még aznap megszerveződött a „köz csend és rend” érdekében a Polgárőrség, mindössze 46 fővel. A csendes forradalomból aztán idővel a hazát védő szabadságharc lett, amelyhez először nemzetőröket, majd honvédeket toboroztak Félegyházáról is. Alföldi toborzó körútja során 1848. október 6-án Félegyházára érkezett Kossuth Lajos, aki e helytől néhány méterre mondta el gyújtó hatású, lelkesítő beszédét, amelynek első sorát a mai napig emlékként őrzik az itt élők nemzedékről nemzedékre.
Hogy is szól: „Üdvözlöm a csatákban megbarnult haragos kunokat!”
A Hattyúház előtt elmondott szónoklata miatt nem véletlenül zárták szívükbe a félegyháziak a nagy államférfit. Félegyháza mindvégig a magyar kormány mellett állt, katonákkal, katonák ellátásával, a háttér biztosításával küzdött a szabadságért, a függetlenségért. És egy kiemelkedő katonát is adott a hazának e város. Boczonádi Szabó József őrnagyot, akit a szabadságharc bukása után halálra ítéltek, de szerencsére a Sors más utat szánt neki. A félegyházi temetőben lévő síremlékére tegnap tette le a város az emlékezés virágait. A forradalomba és szabadságharcba vetett hit és remény azonban örökre mélyen bevésődött a kiskunokba, és emlékét nem tudták kitörölni. Pedig Félegyházán még a vérgőzös „bresciai hiéna”, azaz Haynau császári-királyi táborszernagy is megjelent.
Kiskunfélegyházán az 1848-as eszmék keményen talajt fogtak és meggyökeresedtek, tovább éltek a polgárok szívében. Talán azzal a Kossuth-beszéddel kezdődött, vagy inkább azzal, hogy Petőfi Sándor neve örökre egybeforrt Félegyházával? Nagy költőnk ugyanis eléggé egyértelműen hitet tett „szülővárosa” mellett. De a város is felvállalta nagy fiát, hiszen már 1861-ben elkészült emléktáblája, igaz, felavatni csak a kiegyezés után lehetett. 1867. október 13-án volt Félegyházán az első Országos Petőfi-ünnepség, ezzel indult el, majd megerősödött az a Petőfi-kultusz, amelynek nyomán ma itt állhatunk nagy kötőnk legszebb szobránál, amelyért ugyancsak megküzdöttek az akkori lelkes honfitársaink. Már régóta ezen ikonikus szobor előtt gyűlünk össze mi félegyháziak e jeles alkalommal. Valószínűleg megérezzük a szobor, az alkalom, s a hely ünnepi méltóságát, a szabadság mámorát, de a közvetlenséget is. Mert kevés kedvesebb és meghatóbb látvány van, mint amikor a legkisebbek letűzik zászlóikat, rajzaikat, kokárdáikat a szobor lábához, megadva az ünnep alaphangulatát, amelyet aztán betetőznek a szeretet jelei, a virágok, koszorúk sokasága.
De a félegyháziak nem felejtették el Kossuth Lajost sem. 1886-ban díszpolgárrá választotta a város a „turini remetét”, majd a híres köszönőlevél kézhez vétele után a Vasúti Főutcát Kossuth Lajosról nevezték el. Sőt, a róla készült egész alakos festményét – mely 1897-ben készült el – a városháza dísztermében találjuk. Amikor pedig a szabadságharc 50. évfordulóján a volt honvédeket meghívták, tüntető szeretettel fogadták az egykori hősöket. Van tehát Félegyházának kikre támaszkodni ’48 öröksége kapcsán. Nem véletlenül lett máig élő erős vágyunk a szabadság után. A vágyunk mellett mi lehet még örökségünk? Hogy magunkénak vallhatjuk Petőfi Sándort, hogy felkiáltó jelként magasodik fölénk a díszterem Kossuth Lajosa, aki csak ebben a városban mondta, mondhatta híres mondatát.
Nekünk, ma itt élő városlakóknak egyrészt folytatnunk kell a ránk hagyományozott nemes örökséget, hogy utódaink is érezhessék a szabadság ízét, másrészt büszkének kell lennünk és tisztelnünk kell hitvalló őseinket, akik minden nehézség ellenére megőrizték a hagyományt, harmadrészt pedig nagyon, de nagyon kell örülnünk és hálát adnunk azért, hogy még békében élve köszönthetjük ezt a féltve őrzött szabadságot – zárta beszédét a polgármester.
Keresztes Tünde a folytatásban ismertette a Petőfi Sándor Városi Könyvtár és a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület által meghirdetett Petőfi szavalóverseny eredményét. A felhívás Kiskunfélegyháza középiskoláiban tanuló diákoknak szólt. Első helyezést Szeri Noémi 11. osztályos tanuló (Közgazdasági szakközépiskola), második helyet Ádám Dóra (Kossuth iskola ), a harmadik helyet pedig Gálfi Zsófia (Constantinum) 9. osztályos tanuló szerezte meg. A díjazottak Lezsák Sándor országgyűlési képviselőtől vették át a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány ajándékcsomagját. A műsor a Nyolckor Színház ünnepi előadásával folytatódott.
Az ünnepség második felében a közép-ázsiai műfordítók díjazása következett.
Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke beszédében a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából kiírt nemzetközi műfordítói pályázat részleteit ismertette. Azerbajdzsánból, Kazahsztánból, Kirgizisztánból, Törökországból, Türkmenisztánból és Üzbegisztánból várták a Petőfi-fordításokat. Egy szabadon választott Petőfi-vers mellett minden pályázónak saját anyanyelvére kellett lefordítania a Szabadság, szerelem! című költeményt. Száz közép-ázsiai költőnek mintegy ötszáz műfordítása érkezett a felhívásra. Országonként a legjobb, nyertes pályázók egy nyolcnapos magyarországi országjáráson vehetnek részt ezekben a napokban.
Az Országgyűlés alelnöke méltatta Sultan Raev Türksoy főtitkár munkásságát, aki írói tevékenysége mellett vállalta, hogy összefogja a türk tudatú népek kultúráját. Köszönetet mondott a közép-ázsiai és a magyar külképviseleteknek, hogy támogatták a műfordítói program megvalósulását, majd bejelentette, hogy a műfordítói táborok mellett hamarosan közép-ázsiai festők és grafikusok számára fognak alkotótábort hirdetni. Hozzátette: Közép-Ázsiában a rokontudat igen erős, ez olyan bizalmi tőke, amit őrizni és fejleszteni kell nemcsak a kultúrában, de a gazdasági kapcsolatokban és a sport terén is.
Sultan Raev, a Türksoy főtitkára beszédében hangsúlyozta, hogy a közös gyökerekkel rendelkező magyar és türk népek körében nagyon fontos volt a Petőfi Sándor műfordítói pályázat, amely révén ismertebbé vált Közép-Ázsiában a szabadság költője. A Türksoy nevében köszönetet mondott Lezsák Sándornak a műfordítói pályázat magyarországi szervezéséért.
A Szabadság, szerelem! című verset elsőként Gombás Bende szavalta el magyarul, majd a műfordító pályázat nyertesei, az azeri Ramil Ehmed és Baris Cavid Mövsümlü, a kazah Dauren Berikqazhyuly, a kirgiz Toluk Bek Baizak, a török Dursun Ayan, a türkmén Akmyrat Rejebow és az üzbég Rustam Musurmon anyanyelvükön, saját fordításukban.
A 20 ezer dollár összdíjazású műfordítói pályázat díjait Lezsák Sándor, Sultan Raev, valamint Csányi József, Kiskunfélegyháza polgármestere, Szűcs Olga, a Tolsztoj Társaság elnöke és Vári Fábián László, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának vezetője adta át a közép-ázsiai műfordítóknak. Azerbajdzsán esetében megosztott első hely lett.
Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Tahir Taghi-Zadeh, az Azerbajdzsáni Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Zsanibek Abdrasov, a Kazah Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Talantbek Kushchubekov, a Kirgiz Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Jermek Zsilkajdár, a Kazah Köztársaság magyarországi nagykövetségének kulturális attaséja, Özkan Duman, a Török Köztársaság magyarországi nagykövetségének első tanácsosa, Gonda Géza, a Türk Államok Szervezete Magyarországi Képviseleti Iroda magyar projektigazgatója és Kanat Ydyrys kazah projektigazgató.
A nemzetközi műfordítói pályázat a Miniszterelnökség, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, Kiskunfélegyháza önkormányzata, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia, a Nemzeti Művelődési Intézet, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Tolsztoj Társaság támogatásával valósult meg.
Az ünnepség a Petőfi-téren fejeződött be, ahol koszorút helyezett el a Petőfi szobornál Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kiskunfélegyházi Járási Hivatala, a Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság és Kiskunfélegyháza Hivatásos Tűzoltó-parancsnoksága, a Vitézi Rend, az 1956-os Magyar Nemzetőrség Kiskunfélegyházi Egysége, a Kiskunfélegyházi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat, a Kiskunfélegyházi Roma Kisebbségi Önkormányzata, valamint a pártok, intézmények, egyesületek, civil szervezetek képviselői.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
