Titkok a levéltárból – Petőfi-szobrunk budapesti „tartózkodásáról”
Borítókép: Petőfi-szobrok
A baloldali fotó 1917-ben, az Új Időkben, a jobboldali 1916-ban, Az Érdekes Ujságban jelent meg
A szobor Budapestre vezető útjáról és ottani sorsáról csak a korabeli országos sajtó beszámolóira hagyatkozhatunk, hiszen az ügyért hivatalosan felelős szerv, azaz a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium iratanyaga a történelem viharai során jórészt megsemmisült. Az 1916 és 1921 közötti újsághírek szerint a szobor Budapestre szállítását Segesvár polgármestere kezdeményezte az akkori kultuszminiszternél. Segesvár első embere a román offenzíva idején nem látta biztosítottnak a szobor megmaradását, ezért kért segítséget a műemlék biztonságba helyezéséhez. A minisztérium szépművészeti osztályának vezetője az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola tanáraihoz továbbította a feladatot.
Radnay Béla szobrászművész, főiskolai tanár több szakemberrel együtt elutazott Segesvárra, ahol katonai közreműködéssel leszerelték a szobrot a talapzatról, teherautón elvitték a pályaudvarra, majd ott bevagonírozták. A menekültáradat miatt a szobrot szállító vagon a Dunántúlra keveredett, ahol egy holtvágányon hat hétig vesztegelt. Innen került a budapesti Képzőművészeti Főiskola (akkori nevén mesteriskola) Bajza utcai Epreskertjébe. Az itt álló szoborról két fővárosi újság is közölt képet 1916 novemberében, illetve 1917 januárjában. A korábban keletkezett sérülések kijavítására a budapesti (VII. kerület Szabó József utca 12.), Galli és Vignali Hungária Magyar Ércöntödébe vitték, ahol Rafaelo Vignali mester elvégezte rajta a szükséges javításokat. Az eredeti tervek szerint a szobrot visszaszállították volna Segesvárra, ám a megváltozott politikai körülmények miatt erre nem került sor.
A Petőfit ábrázoló műalkotás 1921-ig hevert elfeledve, elhanyagolva az ércöntöde műhelyraktárában, amikor néhány újságíró felhívta a közvélemény figyelmét erre a méltatlan állapotra. Ezután felmerült annak lehetősége, hogy a szobrot Budapesten állítsák fel, illetve több város – köztük Kecskemét és Kiskőrös – is bejelentette igényét a szoborra. Végül az Országos Petőfi Társaság javaslatára a kultuszminiszter úgy döntött, hogy Kiskunfélegyháza kapja meg a műalkotást.
Kőfalviné Ónodi Márta
