Ki nekünk Petőfi?
Képgaléria
Dr. Reisinger János kihangsúlyozta, mennyire nem ismerjük Petőfi költészetét. A költő képzelete rendkívüli volt, amit megannyi írása alátámaszt. 1846 és 1848 között óriási sebességgel írta verseit, hiszen ebben a három évben 150-160 költeménye született. Csupán hat és fél évig jegyzik munkásságát. Volt olyan írása, ami csak 1996-ban került elő. Megtudtuk az irodalomtörténész előadásából, hogy Petőfi elsődleges nyelve a szlovák volt, de az iskoláiban tanult latint, németet és franciát. Az előadó érdekességként elmondta, hogy az angolt csak azért tanulta meg, hogy Shakespeare műveit is értelmezni tudja.
Úgy fogalmazott Reisinger, hogy 5000 évente születik ilyen talentum, mint Petőfi volt. Ezt bizonyítja, hogy Milánóban, az Ambrosiana Könyv- és Képtár belső udvarában található egy Petőfi Sándort ábrázoló bronzszobor Platón, Aquinói Szent Tamás, Goethe, Chateaubriand, Schiller, Dante, Galileo,
Shakespeare és Manzoni híres alakjaival együtt. Majd szó esett a gimnázium diákjai által előadott Szülőföldemen alkotásról, amiben az előadó véleménye szerint megjelenik Petőfi gyermeki énje és a kiélt, mindent megtapasztalt, átvitt értelemben öreg mivolta. Példának hozta az alábbi idézeteket a feltevéseire:
„Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember, úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel…
Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva…”
A program zárásaként Mező Gábor előadásában meghallgathattuk a
Világosságot című költeményt.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
