Városunkba érkezett a vándorló Petőfi
Képgaléria
Képzeletbeli utazásra hívja a látogatókat a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kiállítása: 1845-ben felszállunk a gyorsszekérre Petőfi Sándor mellé, hogy a költő a „változó szerencse szekerén” felidézze számunkra múltjának meghatározó állomásait, és velünk együtt fürkéssze jövőjét.
Tematikus múzeumbusz
A tárlat nem a költő életrajzát helyezi fókuszba, sokkal inkább az alkotói attitűdöt meghatározó döntési helyzeteket mutatja be, mint például a költővé válás, a társadalmi mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy a családalapítás. A költő születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás a Petőfi Sándor Városi Könyvtár szervezésében érkezett Félegyházára.
– Országjáró útja során elérkezett hozzánk is a vándorló Petőfi. Mi ugyan a félegyházi kötődését hangsúlyozzuk és erősítjük, de mégis csak egy világhírű költő volt, akinek a versei élnek bennünk tovább és iránymutatóak számunkra – fogalmazott Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója a kiállítás megnyitóján.
Tíz egységből álló interaktív tárlat
A kiállítás gerincét tíz Petőfi-relikvia és tíz Petőfi-vers alkotja, amelyek a képzeletbeli utazás egy-egy állomását jelzik: ilyen az édesapa Petrovics István mészárosbárdja, a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca, vagy éppen egy biliárddákó, amelyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott. Minden relikviához tartozik egy-egy kiemelt vers és számos idézet, kézirat, művészeti alkotás, irodalomtörténeti érdekesség, amelyek együttesen egy-egy meghatározó élethelyzetet vagy témakört tárgyalva mutatják be a költő életének legfontosabb állomásait. Ezek a változatos módon elrejtett tartalmak önálló felfedezésre, kutatásra ösztönzik a látogatót, több érzékszervet is bevonva a tapasztalatszerzésbe. Az egyes állomások során izgalmas formai és vizuális megoldások jelenítik meg többek között az Egy estém otthon, a Szeptember végén, a János vitéz és Az alföld című verseket.
Az első tematikus kiállítási egységben Petőfi első publikált arcképe és a helykeresést, a költői önmeghatározást fókuszba helyező Sors, nyiss nekem tért című költemény kapcsán megismerkedhetünk a képet közlő Pesti Divatlappal, megtudhatjuk, mit jelentett a korban egy ilyen folyóirat, hogyan alakult Vahot Imre és Petőfi kapcsolata, s milyennek látta Jókai Mór barátja arcképét. Az utolsó állomáson pedig az 1847-ben megjelent Petőfi összes költeményei című kötet jelenik meg, így Petőfi szándékától, hogy az irodalmi élet meghatározó szereplőjévé váljon, a megvalósulásig, azaz a verseiben örökké élő költő alakjáig vezet a képzeletbeli utazás. A tárlat záró részében írók, költők Petőfiről szóló idézetei olvashatók. A busz hátsó üléssorán pedig a PIM-ben őrzött Petőfi-relikviákból egy digitális kollázst alkothatnak a látogatók próbára téve a kiállításon megszerzett tudásukat.
A félegyházi kocsonyástál
A tárlat a költő félegyházi kapcsolatait is megjeleníti: ezek közül is a legérdekesebb az a kocsonyástál, amelyet Petőfi gyermekkorában a szomszédjainál, a Varga családnál használt. A fehérmázas, habán fajansztálka közepén az 1757-es évszám olvasható. A helyi hagyományokat feldolgozó Szalay Gyula újságíró így írt a tálról a 20. század elején: „Ha itt a nyílt és vendégszerető háznál megfordult, rendesen meghitt barátsággal egy kis fehér mázos kedvenc csészéjükből osztották meg az édes falatot. Hát ha még úgy névnapok alkalmával a Sándorka kedves kocsonyáját tálalták fel benne!”
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
