Amikor a hátrányból előny lesz
A Közgében idén érettségiző Bogitól megtudtuk, hogy egyedüli gyermeke a szüleinek, akik mindketten siketek. Édesanyja hallóként született, három hónaposan gyulladás miatt fel kellett szúrni a fülét és elveszítette a teljes hallását. Édesapja már siketen született. Szegeden, egy speciális iskolában ismerkedtek meg. Az apuka asztalosműhelyben, az anyuka takarítóként dolgozik.
Kinga szülei is siketek, anyukája pár évesen veszítette el a hallását betegség miatt, apukája pedig így született. A nagymama nem tudta, hogy várandós, és a fülgyulladására kapott injekció ilyen hatással volt gyermekére. Kinga is egyke. Jelenleg az egész család a Közgében dolgozik: ő gazdasági koordinátorként, apukája portás, anyukája pedig takarító az intézményben.
Amikor azt firtatom, miben volt más a gyermekkoruk, mint társaiké, leszögezik: lényegében semmiben.
– Talán, hogy mi nem gyakran jártunk moziba – a városban kevés feliratos filmet adtak, – hanem kirándultunk, a sorstársakkal programokon vettünk részt. Innen az ismeretségünk. No és nálunk a konfliktusok kezelése szemtől szemben ment. Arra nem volt lehetőségünk, hogy tinikre jellemzően a bajuszunk alatt pusmogva zárjuk le azokat – sorolták egyetértésben. Bogi szülei pedig szívesen járnak koncertekre is.
Hasonlóan látják azt is, hogy a gyermekkoruk rövidebb volt, mint kortársaiké, mert a szülőket segítve, támogatva, nagyobb felelősség hárult rájuk. Ez az elhivatottság a mai napig megvan, bár Kinga néhány évet külföldön töltött, amikor videóhíváson keresztül tartották a kapcsolatot. Úgy gondolja, ez mindannyiuk javára vált, mert hiánya miatt kénytelenek voltak a szülei bátrabban nyitni a világra. Bogi hozzátette azt is, hogy az ő életében megsokszorozódott a nagyszülők, rokonok szerepe.
Mindketten szájról olvasnak.
– A szüleink képesek a hangképzésre, csak az tónustalanul hangzik a fül számára, de mi megszoktuk. Érdekes, hogy nekünk is ugyanolyan kihívást jelent más siket szavát megérteni, mint bárki másnak. Ilyenkor jobban kell figyelnünk.
Mind a ketten tanultak jelbeszédet. Mint mondják, a jelelés megtanulása olyan nehéz, mint egy idegen nyelv elsajátítása. Türelem és nagyon sok gyakorlás kell hozzá. A szájról olvasás meg kifejezetten előnyünkre vált, amikor az iskolai feleleteknél, vagy dolgozatnál súgással próbáltak segíteni a társaink – tette hozzá Kinga mosolyogva.
Bogi jeltolmácsnak szeretne továbbtanulni az érettségi után, mert úgy gondolja, hogy így másokon is tudna segíteni.
Szerintük a hátránnyal élőkre ugyanúgy kellene tekintenünk, mint bárki másra. Ők csupán abban különböznek, hogy a segítségnyújtás speciális formájára van szükségük. Arra biztatnak hát mindenkit, hogy bátran ajánlják fel támogatásukat, ha úgy látják, hogy valaki rászorul.
V. B.
