Határtalanul! – Petőfi és Arany nyomában
Az utazást előkészítő szakaszban délutáni foglalkozásokon vettek részt a tanulók. Megnézték az irodalmi körút részletes programját Power Point diavetítéssel. Megismerték az utazás célállomásainak a térképen való elhelyezkedését, majd vaktérképen beszámoltak a hallott ismeretekről. A települések magyar népességét kördiagrammal ábrázolták. Felelevenítettük Petőfi és Arany korának történelmi vonatkozásait. Csoportosítottuk a Nyugat írónemzedékeit. Majd megtanulták a székely himnuszt.
Első napon az iskola elől indultunk busszal Aradra, ahol a 13 aradi vértanú emlékművét megkoszorúztuk, majd a vértanúk életrajzát ismertették a tanulók. Déván található várat kívülről csodálhattuk meg, mert a várhoz vezető sikló felújítás miatt zárva volt. A vár építésének történetét a tanulók kiselőadásban ismertették. Majd a Kőmíves Kelemenné című népballada egy részletét előadták a gyerekek pantomim előadásban, közben idéztünk kórusban a szövegből. Vajdahunyadon a vár történetét ismertették a tanulók, miközben megemlékeztünk a Hunyadiak koráról is. Utunk Gyulafehérvárra vezetett tovább. Megemlékeztünk Arany János történelmi balladáiról. A tanulók kiselőadást tartottak a Hunyadi családról. Gyulafehérváron a Szent Mihály Székesegyházat néztük meg. Hunyadi János sírját is megkoszorúztuk. Nagyenyeden a Bethlen Kollégiumot kerestük fel. Megemlékeztünk az 1849 januárjában ártatlanul meggyilkolt 800 magyar enyedi emléktáblájánál. Az esti órákban megérkeztünk Aranyosgyéresre a szállásunkra, a Hotel Tiver szállodába.
A második napon Torda mellett túráztunk a Tordai-hasadékban. Szent László legendája nyomán kerestük Szent László „pénzét”. Sajnos, a zavaros patakban nem találtunk semmit. Meglátogattuk a Jósika Miklós Elméleti Líceumot, testvériskolánkat Tordán. Megajándékoztuk a 7. és 8. évfolyamosokat és a fogadó pedagógusokat. Megtapasztalhattuk, hogy miként ápolják a külhoni magyar diákok és pedagógusok a határon túli magyarság szellemi értékét, és azok tovább örökítését. Torda központjában elkísértek a diákok a református-kálvinista templomhoz, a város legrégibb fennmaradt emlékművéhez. A nyolcadikos diákok épp itt próbáltak a ballagási műsorukra. Meglátogattuk Petőfi és Júlia szobrát. Itt elmondták a tanulók a Szeptember végén című verset. Testvériskolánk ugyanúgy ápolja a Petőfi-kultuszt, mint mi félegyháziak. Elmesélték, hogy itt látta utoljára férjét Júlia a kis Zoltánkával. Tünde néni vezetett végig bennünket a tordai sóbányában. Megtudtuk, hogy a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választották a helyszínt a földalatti természet páratlan só csodáival, óriáskerekével, csónakázótójával.
A harmadik napon Segesvárra utaztunk. Megemlékeztünk Petőfi utolsó napjairól, a halála körüli rejtélyről. A tanulók Petőfi-verseket szavaltak. Székelykeresztúron, a Jézus-kiáltó-hegy ölében van egy síremlék, amelynek felirata szerint itt nyugszik Petőfi Sándor. A legendás sír-kegyhelyet, százak keresik fel minden évben. Koszorút vittünk Petőfi körtefájához. Az ismert legenda szerint Petőfi Sándor a halála előtti utolsó estét, 1849. július 30-át a székelykeresztúri Gyárfás-kúria terebélyes körtefája alatt töltötte. Korondon, Félegyháza testvértelepülésén megtekintettük a magyar népművészeti emlékeket. Marosvásárhelyen felkerestük a Régészeti Történeti Múzeumot. Elmondták a tanulók, hogy Petőfi rövid pihenés után folytatta útját Szeben felé, Bem táborába. Szelindeken utolérte Bemet Petőfi Sándor, Bem hadseregéhez utazva 1849. január 21-én érkezett Marosvásárhelyre.
A negyedik napon Kolozsvárra utaztunk. Mátyás szülőházánál felolvastuk az emléktábláról a magyar szöveget. A szülőházi emléktáblájának felirata szerint 1443. március 27-én, ötszáznyolcvan éve született itt Hunyadi Mátyás. Kolozsvár főterén, a hajdani nagypiacon megcsodáltuk a 14–15. században gótikus stílusban épült római katolikus templomot: a Szent Mihály templomot. A Mátyás-szobornál Mátyás király életrajzát elevenítették fel a tanulók. A házsongárdi temetőben testvériskolánk névadójának Jósika Miklós báró sírját koszorúztuk meg. Így emlékeztünk a magyar regényirodalom egyik jelentős első képviselőjéről, aki 1848–49-ben Kossuth feltétlen híve volt. Erdélyi főnemesi családból származott. Utunkat folytattuk Torockóra. Élőben is láttuk a falu fölé tornyosuló Székelykőt, amely miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és egyik legszebb magyar lakta faluja. Sétáltunk Torockó főutcáján, amely az UNESCO világörökség részét képezi.
Az ötödik napon Csucsán megtekintettük az Ady-emlékházat. A tanulói kiselőadást tartottak Ady Endre életének fontos állomásairól. A kései Ady-líra versei közül az Őrizem a szemed című alkotást szavalta el az egyik tanuló. Nagyváradra vettük utunkat, ahol a római katolikus székesegyház megtekintése után megnéztük a Püspöki Palotában Szent László hermáját. Megkoszorúztuk a Petőfi Sándor parkban Petőfi-szobrát. Egy tanuló ismertette Petőfi Sándor életrajzát. A régi magyar nemesi palotát, a Fekete Sas Palotát is felkerestük. Gyönyörűen felújították ezt az impozáns szecessziós stílusú épületet.
Nagyszalontán, Arany János szülőfalujában, a Csonka-toronyhoz látogattunk el. Itt előadást hallgattak a tanulók Petőfi legjobb barátjáról. Elsétáltunk Arany János szobrához is, ahová koszorút tettünk. Idéztek a gyerekek Arany Jánostól a tananyaghoz kapcsolódva. Kiselőadást tartottak a Toldi című elbeszélő költeményről, majd hazaindultunk Kiskunfélegyházára.
Hazaérkezésünket követően megemlékezést tartottunk iskolánk tanulóinak a nemzeti összetartozás napjáról. Délután fotókiállítást szerveztünk az utazás előtt meghirdetett fotópályázat képeiből. Egyénileg rövid fogalmazást írtak: „Nekem az tetszett a legjobban, mert…” Csoportmunkában körforgó módszerrel elmondták: ”Én ilyennek láttam a magyar gyerekeket Erdélyben…” Végül játékos vetélkedő formájában felidézték a megszerzett ismereteket.
Teljes tanítási napon témanapot tartottunk Határtalanul – Nemzeti összetartozás címmel. A kirándulás élményeiről képes beszámolót adtak elő a gyerekek. Előnyt élveznek az iskola 6. osztályos diákjai. A hagyományok ápolása érdekében mezőségi és kalotaszegi motívumokat színeztek a tanulók. Az úti élmények alapján csoportokban felelevenítettük a meglátogatott helyeket. A témanapra jellemzően kollégáinknak ötleteket adtunk, milyen tevékenységgel hívhatják fel a gyerekek figyelmét arra, hogy Magyarországon kívül is élnek magyarok (régi Magyarország térkép puzzle, népi motívumok másolása).
Az iskola tanulói a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával vehettek részt ezen a kiránduláson, amely során felejthetetlen élményeket szereztek. Megismerhették a Magyarország határain kívül élő magyarságot, és erősítették a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakítását.
