25 éve a pályán: Kiss-Fekete Bence
Bence sofőr édesapa és cipőfelsőrész-készítő szakoktató édesanya gyermeke, lehetséges, hogy az anyai ági minta miatt választotta később ezt a pályát. Ő úgy vallja, hogy igazán meghatározó számára a gimnáziumban Nagy Zsolt biológia órái és Sávoliné Kati néni kémia órái voltak. Elmondta, hogy Nagy Zsolt személyisége, ahogyan a diákokkal bánt, az egy nagyon erős minta volt számára. Azt kapták tőle diákként, amire tényleg szükségük volt. Ilyen tanár szeretett volna lenni Bence is, amikor elképzelte magát a jövőben.
1997-ben kezdett a Kossuth iskolában, ahol aztán 7 éven keresztül tanított. Elmondása szerint a nagyon kedves, tapasztalt kollégáktól megtanulta a pedagógia csínját-bínját, a „csibészekkel” pedig alapos gyakorlatot szerzett.
– Megismertem, hogy milyen azokat a diákokat tanítani, akiknek nem a kémia és a biológia a profilja, mégis megpróbáltam érdekesen adni át nekik. Onnan 2003-ban mentem át a közgazdasági szakközépiskolába, ebben az időben párhuzamosan óraadó voltam a Mezgében és a Constantinumban. 2007-tól igazgatóhelyettes voltam Kocsisné Móczár Julianna mellett, ami egy nagyon érdekes tapasztalás volt. Julikától rengeteget tanultam, de később a vezetői feladatokról ilyen módon lemondtam és inkább visszamentem tanítani – mondta.
Mindezek után a Mezgé pedagógusa volt 2019-ig, amikor a régi iskolából, a Móra Ferenc Gimnáziumból megkeresést kapott.
– 22 év után kerültem oda, ahová annak idején vágytam. Az ezt megelőző évek tökéletesen felkészítettek arra, hogy most megbecsüljem azt, hogy milyen olyan gyerekeket tanítani, akiket érdekel, akik akarják, akik szívvel-lélekkel rajta vannak azon, hogy minél többet tudjanak egy adott tárgyból. Mindegyik iskola nagyon jó volt, mert mindegyik nagyon más. Én ezt minden tanárnak tudnám javasolni: járják be ezeket a berkeket – fogalmazott Kiss-Fekete Bence.
Úgy érzi, sikerült megvalósítani fiatalkori álmát. Jó néhány diák került ki a kezei közül, többükkel nagyon jó kapcsolatot ápol azóta is. Volt osztályával találkozókat, főzéseket, összejöveteleket szerveznek rendszeresen. Jó csapatot alkottak már a kezdetektől fogva.
– Soha nem felejtem el, hogy ballagásra készültünk és a régi, megszokott ballagó nótát hallva megkérdezték, hogy lehetne inkább más zenére, mondjuk Coolio-ra ballagni? Mondtam, hogy csináljuk. Ahogyan akkor kiléptünk az ajtón: matrózblúzban, mindenkin napszemüveg, majd megszólalt Coolio: Gangstaʹs paradise dala, akkor sokan tényleg kérdőn néztek ránk. Ilyen csodabogarak voltak – emlékszik vissza mosolyogva Bence.
Azt mondja, a hivatása szeretete még mindig viszi előre, bár voltak időszakok, amikor kiégettnek, depressziósnak érezte magát. Utólag már tudja, hogy az pont amiatt volt, mert nem tanított akkor. A pálya legszebb pillanatai véleménye szerint, amikor régi tanítványok megkeresik, ráköszönnek, megkérdezik, hogy van. Megkérdezik tőle, hogy emlékszik-e erre, vagy arra… Legtöbbször az emberi oldalból kap vissza: emlékeznek a szavaira, a tanácsaira.
Kulcsfontosságú véleménye szerint a pedagósbér-rendezés. Sokan születnek igazi tanárnak, és ha közülük is csak 60-70 százalék választja ezt a pályát, akkor nincs pedagógushiány. Az alacsony bérek miatt lesz az. Ő úgy fogalmazott, hogy valahogy mindig az ár előtt rohant, nem tudta benyelni még. Ha szükség van rá, ő nem rest kifesteni a termet az iskolában. Kitakarítani, megjavítani, helyrehozni soha nem állt távol tőle. Soha nem arra várt, hogy a körülmények mikor lesznek kedvezőek, megteremtette azokat. Sok emberi tényezőtől függ ez, hogy valaki jól tudja-e magát érezni a bőrében – vallja.
Beszélgetésünk végén a jelenről és jövőről kérdezem, így elmondja, hogy korábban nem értette az okát, de ma már nem mennek a diákok oda hozzá az ügyes-bajos dolgaikkal. Elmúlt. Nem értette először, aztán rájött, hogy ez korfüggő. A korban közelebb állót keresik a fiatalok, úgy lehet közel kerülni hozzájuk. Most minden erejével arra koncentrál, hogy az a tehetséges társaság, akiket tanít, jól teljesítsenek a megmérettetéseken. A célja, hogy minél sikeresebbek legyenek.
Egy volt tanítványt kerestünk, aki annak idején Bence osztályának oszlopos tagja volt. Kanalas Diána így nyilatkozott:
– Szerintem a lehető legjobb osztályfőnök volt ő, akit akkoriban kaphattunk és a mai napig hálásak vagyunk érte mindannyian. 10 év után is minden évben találkozunk, ott van velünk. Szerencsések vagyunk, mert vele együtt egy plusz családot is kaptunk magunk mellé, hiszen feleségét, Barbit és a gyerekeket is sokszor hozza a találkozóinkra. Balatonon voltunk idén, de például bálakra is járunk, rendszeresen találkozunk. Ő tényleg ott segített minket, ahol tudott. Akár magánéleti dolgokról volt szó, akár a tanulással vagy az iskolai élettel kapcsolatos problémáink voltak. Nemcsak osztályfőnök volt, hanem pótapa, barát is. Ez a mai napig így van. Soha nem találkoztam hozzá hasonlóval.
