Az év pedagógusai között: dr. Szabó Gyuláné Matyók Katalin
Idén három kiskunfélegyházi pedagógus részesült az elismerésben: Rádiné Petróczi Mária Márta (Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola), Drozdik Márta (Kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola) és dr. Szabó Gyuláné Matyók Katalin (Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium)
Dr. Szabó Gyuláné Matyók Katalin a Móra Ferenc Gimnázium történelem–angol–orosz nyelv szakos tanára. Méltatásában az iskola kiemeli magas szintű szakmai tudását, emberségét és lelkiismeretességét, ami példaként áll a tanulók és a kollégák előtt egyaránt. Pedagógiai tevékenysége biztos szaktudományos tudást tükröz. Mesterpedagógusként a tehetséges tanulókat készíti fel az országos és regionális versenyekre, a sikeres emelt szintű érettségire. Végzős tanítványai jeles közép- és emeltszintű érettségi eredménnyel, illetve középfokú, felsőfokú nyelvvizsgákkal lépnek ki az alma mater kapuján. Tudatosan teremt olyan pedagógiai helyzeteket, amelyek segítik a gyermekek, a tanulók komplex személyiségfejlődését. Kihasználja saját szakterületén, illetve intézményében a fenntarthatóságra nevelés pedagógiai lehetőségeit. Fontos számára szakmai tudásának folyamatos megújítása és megosztása – olvasható a Móra Ferenc Gimnázium közösségi oldalán.
Lapunk megkeresésére Katalintól megtudtuk, hogy 1985-ben végzett pedagógusként és megszakítás nélkül, 1986 óta a Móra Ferenc Gimnázium munkatársa. Ő kaposvári születésű, az ottani gimnáziumi évek alatt tudatosult benne, hogy tanítani szeretne, két kiváló pedagógusa hatására. A Szegeden töltött egyetemi évek alatt ismerkedett meg későbbi férjével, így költözött városunkba. Az elmúlt 38 évből, 20 éven át volt osztályfőnök is, ebből két alkalommal 6 évfolyamos osztályé. Saját bevallása szerint energiáját és lendületét a gyermekektől kapja, akikkel már a kezdetek kezdetén megpróbál egy bizalmi kapcsolatot kiépíteni. Valójában nem kétszereplős ez a kapcsolat, hiszen a szülők is feltétlen szükségesek ahhoz, hogy sikeresen tudjanak együttműködni.
– Ha azt látom, hogy a diák érdeklődő, sikeres, jól veszi az akadályokat, jó eredményei születnek a versenyeken majd az érettségin, megtalálja az utat, ami később az élete lesz, akkor úgy érzem, hogy megérte. Amikor azt látom, hogy kérdez, figyel, hogy megfogja a dolog, az nagyon jó érzés. Én már az első szülői értekezleten meg szoktam köszönni a szülőknek a megelőlegezett bizalmat, hiszen csak így tudjuk kölcsönösen támogatni egymást és elérni a célokat – fogalmazott Katalin. Hozzátette: ma már nem működik, hogy bemegyek, leadom az anyagot, ő leírja és kimegyek. Mindent be kell vetni, hogy lekössem a figyelmüket 45 percig. Nagyon egyéni, hogy ezt hogyan tudom elérni. Függ az osztálytól, a gyerekektől és mindent a kezdetekkor ki kell tapogatni, hogyan lehet hozzájuk férni. Ha órán kérdeznek, közbeszólnak, az siker számomra.
A díjjal kapcsoltban elmondta, hogy természetesen nagyon örült neki és jól esett, hogy elismerik a munkáját, a sikereit díjazták, de nem szereti magát előtérbe helyezni. Sok energiát érez még a jövőt illetően magában, de már készül a nyugdíjas évekre, a jutalomjátékra, ahogyan fogalmaz. Aktívan szeretné tölteni azt, akár tanítással is, de már nem a kötelezők miatt aggódva.
Kérdésemre elmondja, hogy ma sem csinálna másképp semmit, ugyanígy a pedagóguspályát választaná. Az kétségkívül aggasztó számára is, hogy míg korábban sok diákja készült erre a hivatásra, mára már csak néhányuk gondolkodik ebben. Sajnálattal látja, hogy nagyon kevés a huszonéves pályakezdő. A mai fiatal pedagógusok a negyvenes korosztályból kerülnek ki. A jelenlegi helyzet véleménye szerint is sürgős megoldásért kiált, a probléma sokkal összetettebb, mint pusztán bérkérdés. Reméli a legjobbakat.
Z. A.
