25 éve oktatja a jövő zenészeit Benedek Péter rézfúvós tanár

„Zenét értő és szerető embereket szeretnék nevelni” – vallja Benedek Péter, a Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola rézfúvós tanára, aki a jövő nemzedékéért végzett 25 éves kimagasló nevelő-oktató munkájáért Elismerő Oklevelet vehetett át az idei pedagógusnapi ünnepségen. Az elismerés kapcsán életútjáról, a zenetanári munka kihívásairól és szépségeiről kérdeztük.

– Hogyan került pedagógusi pályára és miért ezt a hivatást választotta?

– Alapfokú hangszeres tanulmányaimat Kiskunfélegyházán végeztem, majd Békéscsabán zenei szakközépiskolában tanultam tovább. Főiskolai végzettséget Szegeden szereztem, mint harsonatanár, kamaraművész. Már a főiskola alatt Félegyházán tanítottam, majd a diploma megszerzése után kinevezést kaptam. Jelenleg 24 növendékem van, tenorkürtöt, harsonát, tubát és furulyát tanítok. Azért választottam hivatásomul a zenetanári pályát, mert szeretném továbbadni mindazt az örömet, vidámságot, amit számomra az együttzenélés, a hangszerrel történő önkifejezés ad. Pályám meghatározó személyiségei tanáraim, Jankovszki Ferenc és Jankovszki Zoltán voltak. Szeretném követni a munkájukat, a zene megszerettetését és a növendékek fejlesztésére fordított maximális elkötelezettségüket.

– Milyen élményekkel, emlékekkel gyarapodott a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekar alapító tagjaként?

– Gyerekként tanáraimmal együtt játszva szerettem meg a társas zenélést. Zenekarban ülni és együtt zenélni mindig öröm számomra. Az együttes idehaza és külföldön is versenyzett, táborozott, közös programokat szervezett. A zenekarnak köszönhetően a hazai fúvószenekari irodalom mellett – a számos külföldi út hatására – más országok zenei kultúráját is megismertem. A közös programok során több életre szóló barátság is született. A különböző versenyeken, találkozókon összefutva mindig van miről beszélgetni a régi tagokkal, legyen az az emlékek felidézése, a szakmai dolgok megvitatása, vagy épp új tanítási módszerek átadása.

– Munkájában nemcsak az egyéni hangszeres képzésnek, hanem a kamarazenélésnek is komoly szerep jutott. Hogyan támogatja egyik a másikat?

– A tanulók fejlesztésében fontos szerepe van a közös programoknak. Erre a legjobb eszköz az együttzenélés lehetőségének megteremtése. A kamarazenélésben egyszerre jelenik meg az irányított nevelés, a csoportos együttműködés, a szociális érzékenység, a felelősségérzet, a problémamegoldás, a kommunikáció és az érzelmi intelligencia. A közös zenélés jobb eredményeket mutat az egyéni órákon is. A kamarazenélés során és az egyéni hangszeres órákon is igyekszem a növendékeim látásmódját minden stílus felé kitágítani, például az improvizáció, mint zenei önkifejezés irányára. Fontos, hogy legyen rálátásuk többféle zenei stílusra és azok játszásának sajátosságaira.

– Milyen kihívásokkal szembesül a mindennapi oktatás során, és hogyan tudja ezeket kezelni?

– Ma sokkal nehezebb tanítani, mint 20 évvel ezelőtt volt. Ebben a felgyorsult világban a fiatalok mindent azonnal akarnak és nehezen fogadják el, hogy a fejlődéshez sok idő és mindennapi gyakorlás kell. A diákok mellett a szülőkkel való kapcsolattartásra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen rajtuk keresztül a gyerekekre is tudok hatni. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnak 1996 óta vagyok tagja, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház zenekarában 1995 óta játszom. A karmesterek és a zenekari társak tudása, tapasztalata hatalmas segítséget jelentenek tanárként és zenészként egyaránt. A próbák előtt és után sokat beszélgetünk a tagokkal szakmai dolgokról, ami továbbképzést is jelent számomra. Milyen kottát használnak mások, ki milyen újdonságról hallott, az esetleges tanítási nehézségeket milyen módon oldották meg a tapasztaltabb kollégák. Szakmai tudásom bővítésére az országos versenyek, találkozók, fesztiválok, koncertlátogatások és tanári értekezletek is remek lehetőséget adnak.

– Mi motiválja, hogy ennyi év után is a pedagógusi pályán maradjon?

– Növendékeim rendszeresen lépnek fel a városi rendezvényeken és résztvevői regionális és országos versenyeknek, ahol mindig dobogós eredményeket érnek el. Az Országos Mélyrézfúvós Versenyekről 2000 óta három első, öt második és négy harmadik helyezést hoztak el a tenorkürtös, harsonás és tubás növendékeim. Az ő sikerük az enyém is. Büszkeséggel tölt el az is, hogy zenei pályán hat növendékem tanult már tovább, közülük hárman már tanárkollégáim, de ahogy nekem is mondták tanáraim: „nem mindenkiből kell zenészt faragni, inkább a zenét értő és szerető embereket szeretnénk nevelni”.

– A város képviselő testülete elismerő oklevelét 2016-ban vehette át. Mit jelent önnek a 2023-as pedagógus napi elismerés?

– Számomra ez a város, a tankerület és a művészeti iskola vezetésének elismerése. Egyben megerősítés is, hogy jól végzem a munkám.

Fotó: Fantoly Márton