Július 31-e Petőfi „megdicsőülésének napja”!
Képgaléria
A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei szervezete által rendezett emlékünnepség koszorúzással kezdődött az ispán-kúti emlékműnél, majd az unitárius templomban istentisztelet követte.
A vendéglátók nevében Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke köszöntötte az emlékezőket, kihangsúlyozva, hogy a csata helyszínén évről évre a „visszatérő, örökké élő Petőfire" emlékezünk. Megemlékezett Haller Lujza grófnőről, aki az emlékparkot és helyi Petőfi-múzeumot létrehozta, gondoskodva a fenntartás anyagi hátteréről.
A magyar kormány képviseletében Szilágyi Péter, Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára kijelentette, a hazaszeretet vezette a magyar kormányt is arra, hogy 2010 óta a nemzeti összetartozás megerősítésére törekedjen minden magyar közösségben a Kárpát-medencében és bárhol a világon. Meglátása szerint ez az elmúlt 13 év legnagyobb eredménye. „Akik ennek a szellemében cselekszenek ma, azokban ott dolgozik Petőfi lelke, ott lobog a 200 éve fellobbant láng is" - fogalmazott.
Pohankovics András, Kiskőrös város képviselőjeként „az egyik szülőváros" üzenetét hozta, és úgy vélte, a bicentenárium ösztönzés a határon túli és inneni magyarság számára, önazonosságukat, megmaradásukat szolgálja.
Balla László, városunk alpolgármestere rámutatott, hogy Petőfi minden magyaré, „nem véletlenül nyugszik egyszerre sehol és mindenhol", és halálának napja „a megdicsőülésének napja". Kiskunfélegyházán is nagy tisztelettel tekintünk Petőfi Sándorra, ápoljuk kultuszát, születésének és halálának évfordulóiról méltón emlékezünk.
Így tettük ezt most születésének 200 éves évfordulója alkalmából is: a János vitéz történetének megzenésítésével, bemutatásával, az ősszel megtartott Petőfi-konferenciával, a novemberi Bács-Kiskun vármegyei Petőfi-iskolák diákjainak találkozójával, a Bács-Kiskun vármegyei Petőfi-túrákkal és Bodor Miklós Petőfi-albumának kiadásával.
Tavaly októberben ünnepeltük azt, hogy 100 éve áll Kiskunfélegyháza város központjában a Petőfi-téren, Köllő Miklós halhatatlan remekműve, a Petőfi-szobor, amelyet Trianon elől, 1916-ban menekítettek Budapestre Erdélyből. Emlékeztünk és visszaidéztük a monumentális alkotás történetét, a kezdetektől 1922-ig, illetve napjainkig.
A költő élete példa mindannyiunk számára. Petőfi a miénk, hozzánk tartozik, verseit nekünk írta, sorai hozzánk szólnak, nekünk oly kedvesek. Nem véletlenül nyugszik legnagyobb költőnk egyszerre sehol és mindenhol. Hiszen nem véletlen van annyi fája vagy háza, ahol legalább egyszer megfordult, vagy olyan hely, ahol a nemzeti emlékezet tudni véli. Kiskunfélegyházán 40 Petőfi-emlékünk van, amelyet egy hosszabb sétával végigjárhatunk.
Petőfi Sándor halálának 50. évfordulóján 1899. július 30-án, a Félegyházi Hírlap közölte Móra Ferenc írását, részlet: „Petőfi Sándor: született a porban, mint minden, ami nagy. Született ösmeretlenül, szegényen és névtelenül, született a szabadság istenének jókedvébül, rabláncok háromszázados csörgésibül, tolvajsötétben imbolygó lelkek titkos imádságaibul, vértől biboros trónusokra szórt átkokbul, villámok csatáibul, viharok szerelmébül…Mit akartok többet? Születését nem hirdették ágyulövések, gyámoltalan karjait nem takarta aranyos pólya, keresztvizet nem csurgatott fejére kardinális: azt a fejet, melyet a hazaszeretet halálos töviskoronája után glóriával övez minden nemzedék, azt a fejet akkor csak egy utszéli paraszt kérges tenyere simogatta, ez együgyü parasztasszony meleg könyüje locsolta…Ez a nap nem halálának, hanem megdicsőülésének évfordulója, ez az ünnep nem gyászünnep, hanem a nemzeti génius diadalünnepe…”
Ez év májusában Kiskunfélegyháza Város tiszteletbeli Polgára kitüntető díjat vehetett át Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Múzeum gondnoka, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke testvérvárosaink évtizedeken átívelő kapcsolatának ápolása, településeinket összekötő Petőfi-emlékek őrzése, alázatos, szolgálatkész munkája elismeréseként. Itt, ezen a szép ünnepen is gratulálunk Szabó Józsefnek áldozatos munkájáért, hiszen minden évben - a nehézségek ellenére - nagy gonddal szervezik meg a Petőfi-ünnepségeket, folyamatosan karbantartják, szépítik, gyarapítják a Múzeumkertet.
Visszaemlékezéseket koszorúzás követte a turulmadaras emlékműnél és Máté István Petőfi szobránál, majd a sárospataki 8-kor Színház, a bajai Rábl Színpad és Zenei közösség, és Bánföldi Szilárd színművész fellépése zárta a felejthetetlen ünnepséget.
Dr. Tarjányi József, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület tiszteletbeli tagja
Fotók: Kállainé Vereb Mária, dr. Tarjányi József
