Trefort Ágoston emlékére
Borítókép: Benczúr Gyula – Trefort Ágoston, 1885, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria
Trefort Ágoston külföldi eredetű értelmiségi családban született az akkori Magyarország északkeleti részén, Homonnán, 1817. február 4-én. Apja orvosként dolgozott, de az 1831-es kolerajárvány idején életét vesztette, és egy nappal követte őt felesége is. Az árván maradt fiút a gyermektelen Csáky Petronella grófnő fogadta örökbe, és nyújtott számára jó nevelést. A rendkívül szorgalmas, jól tanuló fiú szó szerint éjt nappallá téve olvasott, tanult. Német anyanyelve mellett természetesen magyarul, továbbá latinul, szlovákul, franciául, angolul és olaszul is tudott. Kora egyik legolvasottabb, legműveltebb embereként fontos szerepet játszott a korabeli nyugat-európai eszmék magyarországi meghonosításában, mert vallotta, hogy a fő cél „a magyar cultura előmozdítása a nyugati civilisatio ösvényén”.
Bölcsészeti és jogi tanulmányai mellett személyes úti élményeivel gyarapította tudását: osztrák, német, itáliai, francia, németalföldi, brit területek mellett megfordult Skandináviában, Oroszországban, Görögországban és Törökországban is. Az 1840-es években a fiatal reformer értelmiség egyik vezéralakja volt. Ekkor elsősorban közgazdasági kérdésekkel foglalkozott, s így a Magyar Tudományos Akadémia már 1841-ben levelező tagjává választotta. Zólyom város követeként részt vett az 1843/44-es országgyűlésen, mert, másokhoz hasonlóan a megreformált városoknak a magyar polgári átalakulásban kitüntetett szerepet kívánt adni. Az 1844-ben az ún. centralista kör irányítása alá került Pesti Hírlap legtermékenyebb cikkírói közé tartozott. A centralisták (Szalay László, Csengery Antal, Trefort, Lukács Móric, stb.) bírálták az elmaradott vármegyei intézmény visszásságait és a nyugat-európai mintájú, parlamentáris, felelős kormányzás bevezetését sürgették. Trefort nézeteire nagy hatással volt jóbarátja, Eötvös József báró, akivel rokonságba is került, hiszen egy Békés megyei birtokos lányait vették feleségül.
Bár a mérsékelt Trefort egyáltalán nem volt forradalmi alkat, az 1848. áprilisi békés átalakulás után szerepet vállalt a megújult Magyarország vezetésében: a gazdasági kérdésekkel foglalkozó minisztérium államtitkáraként dolgozott szeptember végéig. Ekkor azonban, látva, hogy az ellentétek erőszakos összecsapásba torkollanak, lemondott, és Eötvössel együtt Münchenbe távozott. Csak 1850-ben tért haza, és felesége birtokán, a Békés megyei Csabacsűdön telepedett le, ahol gazdálkodott és családjának élt a nehéz politikai viszonyok között.
1860-ban Békés megye alispánjává, majd 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. Deák mérsékelt irányzatához csatlakozott, s az 1867-es kiegyezést is támogatta. Először csak országgyűlési képviselő volt, és 1867-ben az Akadémia rendes tagja lett. Kegyeletből csak Eötvös halála után egy évvel, 1872-ben vállalta el a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetését, hogy azután mind a mai napig ő legyen az, aki leghosszabb ideig állt e tárca élén, egészen 1888. augusztus 22-i haláláig. (Közben, 1876 és 1878 között a gazdaságért felelős minisztérium élén is állt.) Miniszterként ugyan sok tekintetben az Eötvös által lerakott alapokra épített – de ez az építkezés mind a mai napig meghatározó oktatási és kulturális intézményrendszerünkben. Ha pedig a Trefort minisztersége alatt létesített intézmények nagy számát azzal összefüggésben szemléljük, hogy 1873-tól a nyolcvanas évek végéig állandó takarékosságra kényszerült az állam a nagy költségvetési hiány és a jelentős államadósságok miatt, akkor értékelhetjük igazán a kultuszminiszter teljesítményét.
Trefort jelszava szerint tudomány, vagyonosság, egészség kell a sikeres országhoz, és miniszterként a „közértelmesség” előmozdítása volt a feladata. A tárcájához tartozó minden részterületet figyelemmel kísérte. Az Eötvös-féle népiskolai törvény nyomán az ő minisztersége alatt jutott közelebb az ország az általános elemi ismeretek tömegessé válásához, aminek érdekében népiskolák százait hozta létre. Korát megelőzve is fontosnak tartotta a nőnevelést, mert, mint mondta, „a nép erkölcsi, egészségi s anyagi jólétére nézve a nők igen fontos tényezők”. Az elemi iskolák színvonalának emelése érdekében állami ellenőrzés alá vette és fejlesztette a tanító- és tanítónőképzést, de liberális gondolkodóként a nem állami iskolafenntartók (a korban elsősorban a különböző vallásfelekezetek) szabadságjogait nem kívánta korlátozni. Sok nehézség árán 1883-ban elfogadtatta a középiskolai törvényt, amely létrehozta annak a gimnáziumi és reáliskolai képzésnek a kereteit, amely valóban európai színvonalú elitet hozott létre. Ezekből a középiskolákból olyan tudással kerültek ki a magyar fiatalok, amellyel Franciaországba vagy Angliában is megállhatták a helyüket. A XX. századi magyar Nobel-díjasok sikereit az ország anyagi teljesítőképességét szinte meghaladó módon fejlesztett középiskolákra, és így Trefort működésére is visszavezethetjük. Ezek közül is kiemelkedett az egyik szívügyének számító gyakorló gimnázium, az 1872-ben induló „Minta”, amelynek mai épülete is Trefort miniszterségének eredményeként jöhetett létre.
Trefort azt vallotta, hogy az 1867-ben kivívott politikai önállóság mit sem ér, ha kulturális és gazdasági értelemben nem tudunk a nagy európai nemzetekhez felzárkózni. Az ő megfogalmazásában: az a cél, hogy „a tudományos élet nagy nemzetközi munkájában egy önálló és művelt nemzethez méltó részt biztosítsunk magunknak”. A szűkös anyagi lehetőségek közepette is mindent megtett a felsőoktatás fejlesztéséért. Minisztersége kezdetén, részben elődei érdemeként jött létre az ország második egyeteme, a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem, s ha a pénzhiány miatt nem is tudta megalkotni sem a harmadik, Pozsonyba szánt egyetemet, sem a legkiválóbb egyetemisták kollégiumát, a majdani Eötvös Collegiumot, sokat áldozott a meglévő infrastruktúra fejlesztésére, bővítésére. A budapesti egyetem mai épületeinek jó részét (így a Múzeum körúti bölcsészkari vagy az Üllői úti orvosi épületeket) Trefort finanszírozta, s a kényszerű takarékosság az épületek egyszerű külsején látszott csak, de a bennük alkalmazott tudós oktatók szellemi színvonalán nem.
Trefort sokat tett a magyarországi művészeti élet fellendítéséért és a művészképzésért is. Közreműködött az Erkel Ferenc igazgatására bízott Zeneakadémia, a Benczúr Gyula vezetésével működő festészeti mesteriskola, az Iparművészeti Múzeum megalapításában. Minisztersége alatt indult el az Országos Rabbiképző és sokat tett a műemlékvédelemért is. Munkássága elismeréseként 1885-ben a Tudományos Akadémia elnökévé is megválasztották.
Trefort Ágoston a reformkori magyar nemzeti liberálisok kiváló személyisége volt. Európai műveltségű, hazáját szerető értelmiségi és politikus, aki nem annyira önálló elméletek megalkotásával, hanem nagy eszmék színvonalas megvalósításával tett sokat Magyarország modernizálásáért.
Ifj. Bertényi Iván – ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium
