Habsburg Mária elevenedik meg Miklya Luzsányi Mónika új könyvében
Alig múlt húszesztendős II. Lajos, amikor meghalt Mohácsnál. Nála egy évvel volt idősebb a királyné, aki egyetlen szerelmét gyászolta haláláig. Mária nem tudhatta, és egész életében azt kutatta, hol nyugszik a négyszer eltemetett király teste, és hogy pontosan mi okozta a halálát. Habsburg Máriáról a mai történetkutatási források alapján bizonyosan tudni, hogy nemcsak olvasott, művelt és a gazdálkodáshoz is értő asszony volt, hanem politikus is, aki hasztalan próbált nyomást gyakorolni a magyar hűbérurakra.
– A reformáció 500. évfordulójára a Nemzeti Múzeumban rendeztek egy kiállítást Ige-Idők címmel. Engem kértek fel az egyik fiatalokat megszólító, interaktív installáció forgatókönyvének megírására. Ebben korabeli erdélyi fejedelmekkel lehetett fiktív csetbeszélgetéseket folytatni a reformáció és a vallás kérdéseiről, a törökkel való viszonyról, sőt, még a nők helyzetéről és a divatról is. Ehhez több ezer oldal korabeli szöveget és kortörténeti tanulmányt olvastam át, ami később két könyvem alapját is adta. Ekkor szembesültem vele, hogy Török Bálint mennyire idealizálva volt Gárdonyi regényében és korántsem olyan, mint a korabeli leírások szerint. II. Lajos sem olyan volt, mint amilyennek a történelemkönyvekből ismerjük, sőt, torzan látjuk a Mohács előtti eseményeket is. Ekkor ismertem meg Habsburg Máriát is, akinek a sorsa egyszerűen lenyűgözött. Először azonban Török Bálint feleségéről, Pemfflinger Katáról, Habsburg Mária első udvarhölgyéről írtam meg Az ecsedi boszorkány című családregényemet, majd ezt követően készült el a Mohács özvegye. Mindkét nő olyan erős karakter és olyan sokat tettek ezért az országért, hogy megérdemlik, hogy egy regény szintjén mások is megismerjék az életüket és munkájukat – fogalmazott a könyv keletkezése kapcsán Miklya Luzsányi Mónika.
A hiteles történelmi regény alapját korabeli dokumentumok adják. A kutatómunka kapcsán azt is megtudtuk, hogy a szerző többségében a hazai levéltárak digitalizált, online is kutatható állományait használta fel.
– Számos csodálatos felfedezés ért a munka során. Megtaláltam például Török Bálint okmánytárát, ami a gazdasági iratok mellett a magánlevelezését is tartalmazta, elképesztő nyelvi anyaggal. Nagy fogás volt az erdélyi boszorkányperek jegyzőkönyvei is, amelyek latinul és magyarul íródtak. Ezekben a 16. századi népi hiedelemvilág gazdagsága is megmutatkozott. Ezek ugyan csak háttéranyagok voltak Habsburg Máriához, de például megtaláltam II. Lajos születéskor készített horoszkópját is, ami egy komoly asztrológiai, geometriai ábra. Dr. Veszprémy Márton segítségével, aki a középkori magyar királyok horoszkópjait kutatja, arra is tudtunk következtetni, hogy a csata előtt mit jósolhatott Menyhárt mester a királynak – részletezte az érdekességeket a félegyházi szerző.
Hozzátette azt is, hogy a 18 év feletti korosztálynak szóló könyvben a korabeli szexuális szokások is megjelennek.
– Ezeket azért tartottam fontosnak megírni, mert egyrészt a szexualitás az életünk része, másrészt a középkorról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy „apácazárdás” időszak, pedig szabados szexualitás jellemezte. Bevett szokás volt például az, hogy a 15-16 éves nemes fiúkat, trónörökösöket egy kiválasztott udvarhölgy vezette be a szexualitás világába. Egy másik érdekesség – amire a könyvben is van utalás – a fürdőházak rendjére vonatkozik. Itt mindenki meztelenül fürdött és a nyilvános szexuális együttlét is megszokott volt, az erre szakosodott prostituáltakkal, illetve sokan vitték a fürdőbe szolgálójukat vagy szolgálólányukat is ebből a célból – mondta.
Habsburg Mária karaktere kapcsán azt is kiemelte, hogy nagyformátumú politikus volt, aki 17 évesen kőkemény gazdasági és politikai programmal érkezett Magyarországra. Reformjaival fel lehetett volna virágoztatni Magyarországot, és ezzel együtt anyagi alapot lehetett volna teremteni a török elleni háborúra.
– Szerette volna a jogtalanul elorzott koronajavakat visszaszerezni a magyar uraktól, erősíteni a polgárosodást és a kereskedelmet. A cseheknél sikerült is ezt a programot végrehajtania, de a bárói ligák Magyarországon meghiúsították ezeket a reformokat. Az arisztokraták, de még a középnemesi réteg is mereven ellenállt azoknak a törekvéseknek, amelyekkel meg lehetett volna menteni az országot, sőt, még a katonai kiadásokat is megtagadták a királytól. Mohácsnak az lett a veszte, hogy a magyar urak nem voltak hajlandóak beállni Mária és Lajos reformjai mögé, inkább kiskorúságban tartották a királyt és feláldozták Mohácson. Döbbenetes az is, hogy Mohács után Máriának el kellett menekülnie az országból, így reformjai végül a „Tizenhét tartomány” Németalföld és egyben a világkereskedelem központjává válását szolgálták – tette hozzá Miklya Luzsányi Mónika.
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
