A hétköznapokba nagyon bele lehet fásulni…
Borítókép és további fotók: Rustic photo
A 63 éves, sokat látott és sokat megélt asszonynak néhány nappal korábban különleges élményben volt része, amit élete egyik legszebb napjaként emleget. Lengyel Magdolna, a LeManni Szépség- és Divatstúdió tulajdonosa ajándékozta meg egy afféle kényeztető önbizalom-tuninggal, amikor egy egész csapat dolgozott azon, hogy jó formába kerüljön a számára legelőnyösebb külső segítségével. Innen a fehér ruha is, ami része volt az ajándéknak az új frizura, a smink, a fotózás mellett.
Kati szerint itt ébredt fel újra benne a nőiség már-már feledésbe merült érzése, amitől most már soha nem szeretne megválni. Élete utóbbi negyven évében főszerep jutott az áldozatvállalásnak, az önfeladásnak. Az érzelmek óriáskerekén megjárta a gyász, a kétségbeesés, a nélkülözés mélységeit, hogy aztán bensőséges pillanatokból, mások támogatásából új erőt merítve tovább tapossa a hétköznapok mókuskerekét. Ezt látta meg Lengyel Magdolna egy beszélgetés alkalmával, aki – az önbizalom gyógyító erejét vallva – felajánlott egy teljes átalakítást Katinak.
– Szüleim példaértékű házasságban éltek Pálmonostorán, itt nevelkedtünk a húgommal. Én 17 éves koromban férjhez mentem, egy év múlva megszületett Evelin lányom. Négyéves volt, amikor édesapjával különvált az utunk. Évekkel később megismerkedtem egy fantasztikus emberrel, aki felvállalt mindkettőnket. 34 együtt töltött év után 2017-ben veszítettük el. Négy közös gyermekünk született. Az első kisfiunk egy hónapot élt. Egy évvel később, 1983-ban érkezett Robikám. Ő négyévesen egy trauma következtében oly mértékben sérült, hogy önálló életre örökre képtelen. A legutóbbi vizsgálatok szerint másfél éves gyermek fejlettségi szintjén van. Alexandra lányunk és Ádám fiunk követte őt, mára mindketten családot alapítottak és két-két unokával teszik boldogabbá az életemet. Van továbbá egy családba fogadott kislányom, a 12 éves Jázmin, akit kéthónapos korában vittem haza hivatásos helyettes szülőként. A családból kiemelt gyerekek átmeneti gondozását még a férjemmel együtt vállaltuk. Összesen huszonhárman – közöttük egy öttagú testvérpár – fordultak meg nálunk, és volt, hogy tizenhatan ültünk körül az asztalt. Jázmint a magaméként nevelem. Így élünk most hármasban: ő iskolába jár, a fiamat a fogyatékosok nappali otthonába hordom, én pedig a Dorinka Kft.-nél dolgozom árubeszerzőként – sűríti néhány mondatba életének hat évtizedét a félegyházi asszony.
Azt mondja, őt a megélt tragédiák, nehézségek nem keményítették meg, sokkal inkább érzékennyé tették. A segítés lételeme. Ez, amit adni tud másoknak: a figyelme, az együttérzése és a két keze munkája. Ott van, ha a barátnőjének szüksége van rá sclerosis multiplexes fia gondozásában, naponta megy Pálmonostorára 84 éves beteg édesanyjához, és gyakran szerez támogatást rászoruló családoknak is. Azt mondja, amikor körültekint a világban, annyi fájdalmat és nehézséget lát, hogy a saját gondjai eltörpülnek mellette.
– Olyan az életem, mint egy hullámvasút: jobb és nehezebb időszakok váltják egymást. Amikor egyszerre van rossz napunk Robival, az kemény menet… Alapvetően jól megvagyunk, de a hétköznapokba nagyon bele lehet fásulni… – fogalmaz.
Lengyel Magdolna szerint, amikor egyik nap olyan, mint a másik, az kikezdi a lelket, megbénítja az ember kreatív energiáit. Viszont, ha egy nő birtokolja kortalan szépségének, természetes harmóniájának erejét, az nem csak önmaga, de környezete számára is kimeríthetetlen erőforrás. Ebben szeretné támogatni a hozzá fordulókat.
Ezért indította el egy évvel ezelőtt vállalkozását, a LeManni Szépség- és Divatstúdiót az ÁFÉSZ székház alatti belső butiksoron. A nőszépítő programokban – amivel időről időre megajándékoz olyan nőket, asszonyokat, akik erre nem tudnának pénzt szánni – Zekéné Magyari Tünde (Kaméleon fodrászat) és Csonka Róbertné Mariann (Rustic photo) a partnerei.
Így adatott meg Katinak is a lehetőség, amiről elragadtatással beszél. Róla szólt egy teljes nap, melynek végén rég nem látott énje tekintett vissza a tükörből.
– A mindennapi megjelenésem a praktikumról szól. Mindig sietek, intézek, szervezek, a munkahelyemen fizikai munkát végzek… A tükörbe megszokásból nézek. De most nem! Megláttam, hogy milyen is lehetek, ha akarok. És ez mérhetetlen önbizalommal és nyugalommal töltött el. Nagyon jó érzés volt ismét nőnek – nem csak anyának, barátnak, munkatársnak – érezni magam, bókokat kapni, és elfogadni, hogy a szépség ott rejlik bennem is. Ez a nap felidézte azt, ami a hétköznapok egymásutánjában észrevétlenül feledésbe merült: hogy én ki is vagyok. Nagyon szeretném, hogy ez soha többé ne történjen meg, és mások segítése mellett is meg tudjam őrizni önmagamat.
Tóth Timea
