Villámgyorsan megöli a szerelmet – A kütyüzés és az elhidegülés
Borítókép: Canva
Egy ismerősöm nagyjából tizenöt évvel ezelőtt, amikor az okostelefonok betörtek a piacra, kétségbeesve és szomorúan mesélte, hogy amióta a férjének okostelefonja van, sokkal boldogtalanabb a házasságuk, elindult közöttük az elhidegülés, többek között azért, mert a férje azt a kevés időt, amit azelőtt esténként kettesben tudtak tölteni, teljes mértékben „nyomkodással” tölti.
Tizenöt évvel ezelőtt ez még nem számított mindennapos problémának, ma viszont teljesen általános jelenség: emberi kapcsolatainkba – még a legféltettebb romantikus kapcsolatainkba is – beékelődött a technológia, és a telefonozás, ismertebb nevén kütyüzés, komoly befolyásoló tényező a szerelmi életünkben.
Elhidegülés: párkapcsolat bontva
Az angolban persze már több mint egy évtizede létezik külön kifejezés arra a jelenségre, amikor az ember mások társaságában, sőt, kifejezetten társas aktivitások közben is a telefonjával van elfoglalva, még akkor is, ha ezek a társas aktivitások kimondottan a kapcsolatteremtésen és intimitáson alapulnak. Ez a „phubbing”, amelyet a „phone” és a „snubbing” szavak kombinációjából egy reklámügynökség keltett életre 2012-ben, mégpedig azzal a céllal, hogy egy ausztrál angol szótárt promotáljon. Azóta eltelt több mint tíz év, és ez idő alatt szinte teljesen elengedtük a gyeplőt.
Napi szinten szenvedjük, de követjük is el azt, hogy a jelenben zajló, valódi társas együttlétünk fölé helyezzük azokat a kapcsolatainkat, amelyek a digitális térben lebegnek.
A legszürreálisabb kettősség ebben az egészben az, hogy amikor mások társaságában elkezdünk telefonozni, nagy valószínűséggel szintén valamilyen emberi kapcsolatunkat „ápoljuk”, elolvasunk egy emailt vagy egy üzenetet, lájkolunk egy Instagram-posztot, és még sorolhatnám. Tehát valamilyen módon kapcsolatot teremtünk az online térben, ezzel viszont törvényszerűen károsítjuk azt az emberi kapcsolatunkat, amely ott van velünk, szemtől-szemben, offline üzemmódban.
Kutatások igazolják
2016-ban Meredith David és James Roberts nagyszabású kutatást végzett, amelynek stílszerűen csak azt a címet adta, hogy Az életem jelentős részben elvonja a figyelmem a mobilomról. A két kutató többek között azt a fontos következtetést is levonta, hogy a „phubbing” nemcsak úgy általában ront az emberi kapcsolataink minőségén, de életünk egyik legfontosabb kapcsolatát, a párkapcsolatot is tönkreteheti, elhidegülés lesz a hosszú távú eredménye. A kutatásban 145 felnőtt vett részt, és az egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy a „phubbing” csökkenti a házassági elégedettséget, részben azért is, mert a telefonhasználat folyamatosan vita tárgya lehet. De ez nem minden. A kutatók arra is rájöttek, hogy a telefonozás depressziót okozhat a másik fél számára, valamint általános elégedetlenséget az egész élettel kapcsolatban. Kínai kutatók egy nyomon követő kutatásban 243 házas felnőttet kérdeztek, és nagyon hasonló eredményre jutottak: ha partnerünk gyakran érzi, hogy helyette a telefon nyomkodást választjuk, az súlyosbíthatja depresszióját.
Se lát, se hall, kütyüzik
Hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy emberi kapcsolatainkban és az ezekben történő kommunikációnkban az egyik legfontosabb tényező, hogy mennyire vagyunk ráhangolódva a másikra. Amikor valakinek, akivel együtt vagyunk, elkalandozik a tekintete, akkor ösztönösen érezzük (és számos kutatásból tudjuk is), hogy a gondolatai is elkalandoztak. Ettől pedig rögtön azt érezzük, hogy a másik nem figyel ránk, nem tisztel bennünket.
Több kutatás rámutatott arra is, hogy már a készülék puszta jelenléte (például ha egy beszélgetésben valamelyik fél előtt ott hever az asztalon) zavaró tényező lehet a kapcsolatot létrejöttében.
Ez különösen igaz, ha igazán mély, akár intim kapcsolat van a felek között. Az asztalon heverő telefon érintetlenül is zavarja a felek közötti kapcsolódást. A már említett kutatások mindegyikéből az derült ki, hogy az emberek jelentősen jobb minőségűnek tartják azokat a beszélgetéseket, amelyekben nem volt szem előtt egyik fél telefonja sem. Ez korosztálytól, nemtől, etnikumtól, társadalmi pozíciótól, de még hangulattól függetlenül is így van. És valójában teljesen érthető. Amikor megosztjuk a figyelmet a telefonunk és aközött a személy között, akivel épp vagyunk, apróságoknak tűnő, de nagyon fontos részletekről maradhatunk le. Elszalaszthatunk egy könnycseppet a szemében, egy grimaszt, egy mosolyt. Nem fogjuk észrevenni az apró nüanszokat a hangjában, és azt sem, hogy miről árulkodik a testtartása.
Barbara Fredrickson Love 2.0 című sikerkönyvében nagyon jól megfogalmazza, hogy az intimitás az élet minden területén a mikro-pillanatokban valósul meg: ahogy reggeli közben beszélgetünk, ahogy váltunk egy kedves mondatot a futárral, vagy ahogy ránk mosolyog egy gyerek. Mindennek a kulcsa a jelenben levés. Egyes feltevések szerint akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor a jelenben vagyunk, függetlenül attól, hogy mit csinálunk éppen. A nagy kérdés csak annyi, hogy vajon képesek vagyunk valóban jelen lenni azzal a személlyel, akivel fizikailag együtt vagyunk?
Paula Niedenthal szociálpszichológus azt mondja, hogy az emberek közötti kapcsolódás legalapvetőbb és legintimebb formája a szemkontaktus. A közösségi média elsősorban a szavakra épül, apró, szinte alig észrevehető arckifejezéseink azonban többet mondanak minden szónál. Nem mellesleg ezekben gyökerezik az empátiánk, azaz a képességünk, hogy érzékeljük a másik ember érzéseit. Márpedig ez alapfeltétele a hiteles emberi kapcsolódásnak.
Elhidegülés a 21. században – Ki a fontosabb?
2023-ban nyugodtan kimondhatjuk, hogy a telefonnyomkodás valós rombolást végzett és végez emberi kapcsolatainkon. Ha elérjük azt a pontot, hogy már nem vagyunk urai saját telefonhasználatunknak a szeretteinkkel töltött időben, vajon reális az az elvárásunk, hogy intim kapcsolataink életben maradjanak?
Fotó: Canva
Bizonyára ezt a kérdést sokszor sokan tesszük fel magunknak, amikor a társunk, a barátaink vagy egy közeli családtagunk felkapja a telefonját, miközben velünk beszél, vagy látszólag ész nélkül nyomkodja a készüléket filmnézés közben, vagy már azelőtt az emailjeit csekkolja, hogy jó reggelt kívánna, vagy a velünk töltött intim pillanatok közben fél szemmel az értesítéseire sandít. Bár a telefonozás nyilván nemcsak a párkapcsolatokra van káros hatással, mégis ezekben érezzük leginkább a súlyát. Az ausztrál Vogue online magazinjában Selina Nguyen, pár- és szexterapeuta azt mondja, „nemcsak azzal van a gond, ha a párok felkapkodják a telefonjukat az együtt töltött idő alatt, hanem hogy a telefon túlvégén a munka, a közösségi média és a sok-sok email mind a párunkkal való igazi kapcsolódást szabotálja. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nagyon jók vagyunk a multitaskingban, de valójában ez nem igaz. Hányszor fordult már elő velünk, hogy azt mondtuk, figyelünk, de közben elolvastunk egy emailt, és végül vissza kellett kérdeznünk, hogy mit is mondott a másik?”
Egyre több neurológiai kutatás rámutatott, hogy a multitasking valójában nem működik, mert amikor ezt műveljük, rengeteg energiánk arra megy el, hogy váltogatjuk a fókuszunkat különböző dolgok között, és ennek az lesz az eredménye, hogy egyikre sem tudunk igazán odafigyelni.
– Ez a párkapcsolatban is így van – folytatja Gguyen. – Hajlamosak vagyunk azt hinni, figyelünk és jelen vagyunk a beszélgetésben, de mivel közben másra is figyelünk, elszalasztunk egy csomó lényegi információt, ami a szemünk előtt zajlik.
A szakértő azt tanácsolja, soha ne hagyjuk szó nélkül, ha úgy érezzük, a telefon partnerünk és közénk áll. Azt is hangsúlyozza, hogy hatásosabb, ha a telefonozást nem kritikaként hozzuk fel, hanem a kapcsolatunk jobbá tétele érdekében beszélünk róla. Azt is hozzáteszi, hogy a konkrét szabályok jól működő keretet adnak ennek az egésznek, és számos pár életét teszi könnyebbé szerte a világon, hogy az asztalnál, a kettesben töltött programok alkalmával és az ágyban nincs telefonozás. Így leírva olyan alapnak tűnik… de 2023-ban egyáltalán nem az – írta Lami Juli, a Nők Lapja cikkében.
