Az év pedagógusai között Drozdik Márta
Idén három kiskunfélegyházi pedagógus részesült az elismerésben: Rádiné Petróczi Mária Márta (Kiskunfélegyházi Batthyány Lajos Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola), Drozdik Márta (Kiskunfélegyházi Dózsa György Általános Iskola) és dr. Szabó Gyuláné Matyók Katalin (Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium).
Drozdik Márta, a Dózsa György Általános Iskola igazgatóhelyettese úgy emlékezett vissza, hogy már egészen kislány korától a tanítás mellett köteleződött el. Édesanyjával sokat játszott óvó nénis, tanító nénis játékokat, ez talán tudat alatt már a pálya felé terelte őt. Édesanyja nagyon szép hivatásnak tartotta a pedagógusi pályát, talán egy kicsit az ő álma is teljesült azzal, hogy lánya ezt választotta. Az iskolában később több olyan kiváló tanárral találkozott, akik nagy hatást gyakoroltak rá. Abonyi Nándorné osztályfőnök is ilyen volt, vagy Radics Sándorné, aki történelmet tanított az általános iskolában. Többek között nekik is köszönheti, hogy 11 évesen határozottan tudta, hogy pedagógus szeretne lenni. A középiskolában Rosta Ferenc és felesége megerősítették benne ezt az irányt.
– Igazi könyvmoly voltam, negyedikes koromban elolvastam például a Nyomorultakat, de mindig úgy jöttem ki a gyerekkönyvtárból, hogy 10-12 könyv volt nálam, amit egy hét múlva visszavittem és mentem a következő adagért. Felső tagozatos koromban át kellett, hogy iratkozzak a felnőtt könyvtárba, mert nem maradt már olyan könyv a gyerekrészlegen, amit ne olvastam volna – emlékezett vissza mosolyogva.
1997-ben a mostani iskolájában, a Dózsa György Általános Iskolában kezdett tanítani, ahol a kezdetekben tanulószobásként, szaktanárként, majd osztályfőnökként, most pedig intézményvezető-helyettesként számíthatnak rá. Kérdésemre elmondja, hogy soha egy pillanatig nem merült fel benne, hogy más munkát válasszon.
– Imádom a gyerekeket, akikben meg kell találni a jót, mert nem az a lényeg, ami hiányzik, hanem az, ami az érték bennük és én ezt keresem – mondta.
Hozzátette: az elmúlt években nagyon sok változás történt, amit kezelni kell. A gyerekek motiválásának módszerei folyamatosan változnak, ami mellett úgy érzi, hogy plusz egy általános értékválsággal is küzdeniük kell. Sajnos a médiából ömlő valóságshow-sztárok megkérdőjelezték, hogy a tanulás, a kemény munka az érték-e még? Éppen ezért nehezebb a diákokat motiválni annak érdekében, hogy valamiért erőfeszítést tegyenek. Teljesen másképp forog az agyuk. Emiatt a felgyorsult információáramlás miatt ma egy tanárnak nagyon érdekesnek kell lennie, nagyon változatos módszerrel kell oktatnia ahhoz, hogy a gyerekek figyelmét felkeltse. Fejen állni és zsonglőrködni kell óra közben, hogy ehhez a világhoz alkalmazkodva le tudjuk kötni a figyelmüket. Mindezek mellett nagyon tájékozottak is a gyerekek, hiszen ilyen sok különböző helyről nyernek információkat, amit ki kell használni, például szorgalmi feladatokkal. Élményalapon kell őket tanítani, hiszen nem működik ma már, hogy kiáll a tanár a katedrára és leadja az anyagot, mint ahogy a bemagolt tudás is értékét vesztette. Amit szeretek, az érdekel és utána olvasok – ez a kulcsmondata a motiválásnak. Ahogyan a világ türelmetlen, mi is azok vagyunk egymással szemben, ők is azok. Ezért most a csapatversenyek felé fordultam, ahol megtanulják, hogy hogyan kell együtt dolgozni, és azt, hogy egymás tehetségét hogyan értékeljék és tolerálják – fogalmazott Márta.
Egy-egy tanítványhoz kötődő élmények kiemelten fontosak és meghatóak számára. Ilyen volt az is, amikor tanulószobás nevelőként megtapasztalta, hogy egy kettes, hármas érdemjegy megszerzése mekkora erőfeszítést igényel némely kisdiáktól.
– Osztályfőnöke voltam egy kisfiúnak, aki súlyos részképesség-zavarral küzdött írás, olvasás terén. Elképesztően szorgalmas volt, nagyon tudott küzdeni. Erős hármas eredménnyel ment szakiskolába, ahol rövid idő alatt két szakmát szerzett. Később visszajárt hozzám, és sorra elmesélte, hogy a nyári munkájából kismotort vett, majd autót és eljött a nap, hogy a családját is bemutatta nekem. Az, hogy egy tanítványomnak ilyen boldog, kiegyensúlyozott élete van, nekem az a legnagyobb visszajelzés és ettől vagyok a legboldogabb. Osztályfőnökként is arra törekedtem, hogy senkit ne hagyjunk hátra. Teljes létszámokkal mentem 5-től a 8. osztályig. Senki nem bukott meg, mert ha kellett, akkor leültem és tanultam velük, ha kellett, ruhát gyűjtöttem vagy ennivalót, vagy szereztem a szülőnek állást. Fontosnak tartottam, hogy együtt maradjunk és erre nagyon büszke vagyok – tudtuk meg.
A jövő pedagógus generációjának azt üzeni, hogy ez egy szép pálya, ami sok feladást és kompromisszumot igényel. Nagyon sokat kell adni, nemcsak a tananyag tekintetében, hanem érzelmileg is. Fontos, hogy aki erre a pályára lép, meg kell találnia az egyensúlyt az adás és a feltöltődés között. Ha ez a két tevékenység egyensúlyban van, akkor lesz valaki jó tanár. Ő feltöltődésként kirándulni, kertészkedni szeret, így szellőzteti ki az elméjét. A háziállatok, a természet kikapcsolják, megnyugtatják.
A jövőről elmondja, hogy bízik a mostani feszült helyzet megoldásában, hiszen be kell látni azt, hogy kellenek tanárok, akik a jövő nemzedékét formálni tudják.
– Amíg mi itt az iskolában, gyerek, szülő és pedagógus össze tudjuk vetni a hátunkat, közösen tudunk dolgozni, egy közös célért, addig szinte mindegy, hogy mi van a külvilágban. Ha ez a hármas egyetért, és együtt tud működni, akkor nincsen nagy probléma – mondta el végezetül.
Z. A.
