Haditerv az aszály ellen
Borítókép: H. Szabó Sándor
A Duna–Tisza köze vízháztartási és vízgazdálkodási helyzete 1990 táján került igazán reflektorfénybe, amikor a Homokhátság területének magasabb részein bekövetkezett talajvízszint-süllyedést visszafordíthatatlan jelenségként és a térség gazdaságának fejlődését akadályozó első számú problémának tekintették. A helyzet azóta – a klímaváltozás egyre érzékelhetőbb hatásai nyomán – súlyosbodott. Éppen ezért rendkívül hiánypótló „A Duna–Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása, helyreállítása” nevű projekt, amely két ütemben orvosolná a vízhiányt (szakmai felelőse az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a VIZITERV Environ Kft.).
A hamarosan befejeződő tervezési szakaszban készült áttekintő térképen jól látszik, hogy alapvetően a Dunából (északkeleten részben a Tiszából) juttatják a vizet a Homokhátság területére, ahonnan gravitációs úton terül szét a víz. Ehhez jelentős részben lehet használni a már meglévő csatornahálózatokat, de szükséges új csatornákat is létesíteni. A folyókból érkező vizet – a csapadékvízzel együtt – víztározókba vezetik, amelyek lakossági célokat is szolgálhatnak majd.
A projekt fő célkitűzése a gazdálkodás feltételeinek és a térség ökológiai állapotának javítása, vagyis a termésátlagok növelése mellett az élővilág is gazdagodhat a projekt révén. A vízutánpótlás és a vízvisszatartás bizonyos értelemben öngerjesztő folyamat: visszahat a mikroklímára, enyhítve a száraz, aszályos időszakokat, javítva egyúttal a lakosság életminőségét is. A fejlesztést több ütemben hajtják majd végre. A megvalósítás a jelenlegi, 2027-ig tartó európai uniós költségvetési ciklusban várható a pályázati forrásoktól függően – olvasható a vármegyei önkormányzat oldalán.
