Jókai Mónika, a gyereksuttogó

Klinkóné Jókai Mónika évtizedek óta foglalkozik úszásoktatással. Emellett fürdővezető, vízgépész és úszómester. Technikája, kedves és türelmes hozzáállása sok gyermeknek segített, hogy biztonságban érezzék magukat a vízben, megtanuljanak úszni. A városban csak „gyereksuttogóként” tartják számon, aki szinte mindenkivel megszeretteti ezt a sportágat. Szakmai tudását, alázatát, a nyár folyamán főigazgatói dicsérettel jutalmazták a Semmelweis-napi díjátadón. Mónika szerényen mesélt életútjáról, arról, hogyan került a strandhoz, majd a fürdőhöz és mit jelent számára az oktatás.

– Kiskunfélegyházi gyökerekkel rendelkezem, a Petőfi Sándor Általános Iskolában sporttagozatra jártam. Mindig szerettem a mozgást, atletizáltam. Középiskolai tanulmányaimat Székesfehérváron, a Vasvári Pál Gimnáziumban végeztem, szintén sporttagozaton. Idén lesz a 40 éves osztálytalálkozónk. 1983- ban, az érettségit követően a Felszabadulás úti Napköziotthonos Óvodában képesítés nélküli óvónőként kezdtem. Tornát és fociedzéseket tartottam a gyerekeknek. 1985-től a Lenin Tsz-ben lettem úszómester, majd ez év novemberében átadták a városi uszodát, ahol mintegy két évtizedet dolgoztam.
A tsz elnök nagyon sokat segített abban, hogy minél jobb, testhezállóbb munkát találjak. A számos továbbképzés mellett a vízgépészettel is megismerkedtem. További képzéseim: TF Úszóedzői szak, és a Szent István Egyetem – Gödöllő – Fürdővezetői Szakképzés.

– Nagyon sok gyerekkel szerettette meg az úszást. Mi a titka?

– Elsősorban tisztelem a gyerekeket. Értékelem az igyekezetüket, sokra becsülöm az alázatukat. Számomra a dicséret a legfontosabb és leghatékonyabb tanítóeszköz. Sokan megszeppenve érkeznek hozzám, az a feladatom, hogy megszeressék a vizet, hiszen ez meghatározza az egész életüket, vagy éppen életet is menthet. Teljes mértékben a kölcsönös elfogadásról szól a kapcsolatunk. Mindig megtalálom velük a közös hangot. Nekem elmondhatnak bármit, de szavak nélkül, a rezdülésükből is érzem, ha valami bántja őket, vagy ha boldogok.

– Mi a sajátossága az egyes úszásnemeknek?

– Mindegyiknek megvan az oktatási technikája. A mellúszás a legnehezebb, hiszen máshogyan mozog a kéz és a láb, és eközben a levegővételre is figyelni kell. A hátúszás a feltétel nélküli bizalomról szól. A gyorsúszásra a ciklikusság jellemző.

– A munkája másik részét az úszómesterség tölti ki. Mi fogta meg benne?

– Ebben a szakmában a fegyelem és az odafigyelés nagyon fontos, hiszen
veszélyes közeg a víz. 2006. október 2-ától dolgozom a kiskunfélegyházi városi kórházban, mint úszómester, vízgépész és fürdővezető. Sohasem jöttem félelemmel dolgozni, itt gyors és precíz döntésekre van szükség, amit élvezek. Hatalmas a felelősség rajtunk, mivel a medencében babaúszást is tartanak, rendkívül fontos a higiénia és tisztaság megléte. Sikerült elérni, hogy hypo-mentesen is tisztán tartsuk a vizet, amit kéthetente az ÁNTSZ is ellenőriz és jóváhagy.

– Egy ilyen energikus hölgy hogyan tervezi a nyugdíjas éveit?

– Mindenképpen aktív pihenéssel, sok unokázással, a lányaim, vejeim, a férjem szerető közegében.

V. B.

Fotó: Fantoly Márton