Hogy köztünk is maradjanak – Móra-udvar, 2023
Képgaléria
Borítókép és további fotók: Kis-Czakó Imre
A műformák és hangnemek változatossága jellemzi ezeket a megszólalásokat a kultikus tisztelet hangjától a bölcs tisztánlátás tárgyilagosságán át a csípős iróniáig és a dühös felháborodásig. Utóbbiakat illetően elég említeni a nyugatosokéihoz hasonlóan éles 1923-as reflexióit a centenáriumi év megszokáson alapuló, a lényeget elfedő formáira vagy kisajátító törekvéseire.
Mert Móra a tisztelet és a megőrzés egyedül méltó formájaként a valóságos jelenlétet tudta elképzelni. Van valami időtlenül aktuális abban a gondolatban, amelyet a Bolond Istókban (Petőfi oltárára kötet) így vet fel: „Az egész ország szobortalapzattá változott, amelyről a csillagokig ér a százesztendős Petőfi alakja, s körülötte ott oltározik az egész nemzet […]. De a legszebb ünnep is elmúlik, és megkockáztatom a kérdést: föltámasztottuk-e Petőfit ezzel az ünneppel, úgy, hogy ezután köztünk is maradjon?” A Göröngykeresés szellemes-ironikus megjegyzése is ugyanerre a kérdésre irányul: „Mióta azonban rácskerítések veszik körül a kő- és bronzembereket, és nincs egyéb dolguk, mint kivárni a százéves jubileumokat, azóta már szobornak se érdemes lenni Magyarországon.” Micsoda egybecsengések Weöres Sándornak a 150 éves évfordulón adott (sokat idézett) válaszával az Irodalomtörténet (1973/1) körkérdésére, hogy mi Petőfi helye a jelen szellemi életében: „Petőfit saját szobra takarja el […]. Márpedig a költő nem szobor, nem demonstráció, hanem eledel; s a gipszet és aranyozást megenni nem lehet. ”
A kétszáz éves évforduló országos rendezvénysorozatának nem egy nyilatkozata utal arra, hogy a megszokás veszélye mindig fennáll, tenni csak radikális módon lehet ellene; és ez jó, mert a probléma számontartása önmagában jelzi a legjobb megoldások keresésének szándékát. Olyan formák, módszerek, közelítések alkalmazását szorgalmazza, amelyek az új generációk számára is emberi, továbbmenve, gyermeki közelségbe képesek hozni életműveket, személyiségeket, legendákat. Ahogy a kiskunfélegyházi Miklya Luzsányi Mónika Petőfi, a sztár című könyve (Móra Kiadó), amelyet – mint az év egyik legnagyobb sikerű irodalmi vállalkozását – már csak helyi vonatkozásai miatt is meg kell itt említeni.
A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Társaság is a gyerekek megszólítását tartja elsődleges feladatának, amikor a legnagyobb formátumú programsorozatára készülve már a tervezéstől szorosan együttműködik a Móra Ferenc Közművelődési Egyesülettel, a Kiskun Múzeummal, a Móra Ferenc Művelődési Központtal és a Petőfi Sándor Városi Könyvtárral. A Móra-udvar – mesekert című egész napos családi rendezvény ennek az összefogásnak az eredményeként volt képes most is a hagyomány autentikus formáit összekapcsolni annak a kultúrának az eszközeivel, amelybe a fiatalabb generációk beleszülettek. Előzőkre Gulyás László vándormuzsikus személye nyújtott garanciát a házigazda szerepében, utóbbiak olyan igényeket elégítettek ki, mint amilyenek az élményalapú tapasztalás, a kreativitás vagy az interaktivitás.
A különböző formákban megvalósuló meseadaptációk (bábjátékok, színielőadások) és a kulturális intézmények színes programjai ugyanazt a célt szolgálták: keretet adni a gyerekek számára városuk kettős öröksége, a Móra- és Petőfi-kultusz értelmezéséhez. Mert a szervezők és a megvalósításban részt vevők messzemenően kihasználták azt a páratlan együttállást, amelyről Mezősi Károly is beszél említett tanulmányában. A Petőfi-bicentenárium évében úgy közelítettek Móra-hagyományainkhoz, hogy általuk, velük a kétszáz éve született költő értelmezéséhez is hozzájárultak, sajátos módon közvetítve a gyerekek számára az írói életműben megformált Petőfi-képet. Az elképzelés nem volt előzmény nélküli: az együttműködő intézmények, társaságok már a július 19-i emléknapon olyan szövegválogatással idézték Móra Ferencet a szülőházában, amelynek minden darabja a Petőfi-jelenséghez kötődött. Most a Kiskun Múzeum Móra Ferenc Petőfije című tematikus sétája irányította a figyelmet mintegy tizenegy állomásával arra, hogyan gondolkodott Móra a nagy előd alakjáról, hatásának történetéről és saját korának Petőfi-kultuszáról. Programajánlatukban a séta mellett régészláda és interaktív foglalkozások is szerepeltek.
A közművelődési egyesület a múltat és a jelent kapcsolta egymáshoz, amikor a Csorbóka könyvkereskedésében együtt kínálta a „kellemes és hasznos tudományok” termékeit. A gyerekek levehették a polcról Móra könyveit, szerzőjükkel kapcsolatos fejtörőket, totókat, játékos feladatokat oldhattak meg, s jutalmul a megfejtésekért, a puzzlekirakásért, a színezésért mézeskalácsot, cukorkát, matricát választhattak maguknak. Minden arra sétáló megkóstolhatta a népszerű korabeli édességet, a lekváros kalafantyút. A városi könyvtár könyvkincseket árult, nyereményjátékokat és kézműves-foglalkozásokat szervezett a Gyermekbirodalom munkatársainak irányításával.
A harmadik éve visszatérő, fesztiválhangulatú rendezvény megálmodói tisztában vannak vele, hogy nagy a tét – de azzal is, hogy éppen ez jelentheti a legerősebb motivációt a folytatáshoz: minden időben keresni a lehetőségeket, a formákat, a módozatokat úgy ünnepelni, úgy kötni a jelenhez tisztelet övezte személyiségeket és életműveket, hogy azok azután köztünk is maradjanak.
Dr. Luchmann Zsuzsanna
A program Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatának támogatásával valósult meg.
