Titkok a levéltárból – Kavicsos díszítésű homlokzatok
Az így díszített házak közül csak egy emeletes, és csak egy datált; építési idejük a használt stíluselemek alapján becsülhető az 1920-as évekre. Ehhez a legjobb fogódzót (borítóképünkön) a Petőfi utca 45. szám alatti ház kínálja: homlokzatán éppen kavicsból kirakva olvasható az építési dátum: 1925. Az épület tömege, alaprajza, szerkezete a paraszti építőhagyományra utal, ám a nádfedelet itt már modern anyag, pala helyettesíti. Az utcára néző rövid homlokzatot geometrikus, a késő szecesszió formavilágát idéző vakolatornamentika díszíti, ennek mezőiben látható a kavicsbetétes kitöltés, amely szintén a modernizáció jele.
Nem messze, a Petőfi Sándor utca 5. szám alatti ház homlokzati díszítésében is jelentős szerephez jutottak a kavicsok. Itt elsősorban a pinceablakokat keretező lábazati mezők felületét alkotják a folyóvíz által simára csiszolt kövek. Az épületnek mára már csak egy része őrzi az eredeti arculatot. A ház az 1920-as évek tisztviselői kislakásépítési programjának típustervét követi, így ezt is az 1920-as évekre lehet datálni.
A Deák Ferenc utca 18. szám alatti épület horizontális kiképzésű. Felújítása során megőrizték a kavicsokat, valamint a geometrikus vakolatidomokat. (Ezen a házon olvasható Móra István költő, író emléktáblája.)
Az 1945 előtti időszakban ritkaságszámba mentek Félegyházán az emeletes házak. Már ezért is különleges a Kalmár József utca 28. szám alatti sarokház, amelynek emeleti ablakai fölött kisebb négyzetek láthatók. Távolról talán fel sem tűnik, de ezek is kavicsosak. Az épület stílusjegyei, a síkszerű, egyszerűsített tagozatok alapján ebben az esetben is az 1920-as évekre tehető az építés ideje.
E házak építési iratai egyelőre nem kerültek elő a levéltárban őrzött közigazgatási iratok közül, de sejthető, hogy azonos építőmester munkái lehetnek. Az is elképzelhető, hogy a házak építői csupán ötletet merítettek más, korabeli építkezésekből. Mindenesetre a városkép egyedi hangvételű, játékos részletei jöttek így létre, és ez ma is mintát adhat: a Mártírok útja 42. szám alatti ház azt mutatja, hogy az egyszerű, természetes formákkal való díszítés a 21. század emberének is eszébe jutott. A felújított parasztház homlokzatába illesztett kavicsok az előzőekben említett példáktól eltérően itt nem betétekbe vannak ágyazva, hanem a köveket egyesével illesztették a vakolatba úgy, hogy az ablakok téglából készült, meghosszabbított könyöklőpárkányának vonalát vigyék tovább játékosan, ívesen. A kavicsok, mint talált tárgyak homlokzatba illesztése, a természetes, sima formák, a tradíció és korszerűség találkozása mind a kultúra organikus felfogására mutatnak.
Brunner Attila
