Új lendülettel kezdte a tanévet a Padkaporos Táncegyüttes
Kátai Tibor örömmel jelentette be, hogy friss diplomásként Papp Nórát köszöntik az oktatói csapatban, így három fő művészeti vezetővel, oktatóval indultak el a tanévben: Papp Nóra, Varga Andreas és Kátai Tibor vezetésével összesen 4 csoportban (Gyöngyvirág, Pitypang, Ifjúsági és Naprózsa) folynak táncoktatások. Kátai Tibor hozzátette: a három koreográfus átbeszélte a terveket, jó érzés volt, hogy egymást minden szempontból segítik, úgy véli, az új évadot, tanévet tekintve nagyon nagyot fog ugrani a Padkaporos Néptáncegyüttes.
Papp Nóra elmondta, hogy még mielőtt beindult a tanév, összehívtak egy értekezletet, ahol Gulyás László, a Padkaporos Táncegyüttes elnöke elmondta, hogy a szakmai területet teljes egészében az oktatókra bízza, amit elfogadtak, megköszöntek és elkezdték a munkát, a szervezést a fellépések tekintetében is. Szeretnének megvalósítani külföldi szereplést is: testvértelepülésre kivitt műsort összeállítani, ezen kívül táborok, napközis táborok is szerepelnek a tervekben. A tanév során vendégoktatókat is felkérnek, színesítve a tanítás palettáját.
Természetesen az újraépítkezés első fázisa a toborzás, így alsó tagozatos szülői értekezleteken vettek részt és hívták a táncolni szeretőket és tudókat az együttesbe. Különös szeretettel várnak fiúkat, akikből hiány van, de természetesen lányok jelentkezését is várják. Az oktatók hangsúlyozták: az ifjúsági csoportba csak nyolcadikos vagy középiskolás, néptáncos múlttal rendelkezők jelentkezését tudják elfogadni.
Megtudtuk, hogy az egész év gyümölcse egy májusi gálaműsor lesz, amit azután évente szeretnének megszervezni. Mindezek mellett pályázatok útján a viselettárat is bővíteni kívánják, és fontosnak tartják a városhatáron kívüli szerepléseket is, hogy ne csak a félegyházi közönségnek táncoljanak. Papp Nóra úgy fogalmazott, hogy a vágyuk, hogy egy nagy Padkaporos család szülessen, ahol szeretetteljes hagyományőrzés folyik, ahol egy megtartó remek közösség tagjai lehetnek. A munkájuk elismeréseként szeretnék, hogy minden félegyházi tudja azt, hogy a városnak van egy táncegyüttese, amire büszke lehet.
Azt is elárulták, hogy a tanév kezdésekor táncos szülőket kérdeztek meg, hogy miért íratta be a gyermekét néptáncra. A válaszok között a következők voltak: nagyon fontosnak tartották, hogy a gyermekeik megismerjék és hasznosítani tudják népi hagyományainkat, kultúránkat, illetve egy olyan közösség tagjai legyenek, akik ugyanilyen értékrenddel rendelkeznek. Lányos szülők elmondása szerint a népviseletek szépsége és azok jelentése is hatással lehet a gyerekek jellemfejlődésére. A fiús szülőknek pedig az udvariasságra és a ma már kiveszőben lévő lovagiasságra nevelés volt az elsődleges célok között, valamint az, hogy a fiúgyermek megtanulja, hogy milyen irányító, vezető szerepben lenni, ami később a családalapításnál is fontos tényezője az életnek.
Arra a kérdésre, hogy milyen fejlődést, illetve változást hozott gyermekeik életében a néptánc, ezeket válaszolták: Elsőként észrevették gyermekükön, hogy a megszokott görbe tartásuk helyett sokkal büszkébb, egyenesebb lett a mindennapi testtartásuk is. Megtanulták, hogy sikert csak sok munkával, fegyelemmel, kitartással lehet elérni, illetve, hogy ehhez szükség van a csoporttársak segítségére és segítésére. Fontos lett számukra, hogy törődjenek csoporttársaikkal, barátaikkal, egymás iránt felelősséget éreztek, megtanultak “együtt élni” és egymásra támaszkodni. Ez nemcsak szociális képességeiket fejlesztette, hanem saját megítélésük és önértékelésük is pozitívabb lett. Megtanultak gondoskodni testükről és elméjükről, mindemellett életre szóló barátságokat kötöttek. Amire talán senki sem gondol, az az a fajta identitásfejlődés, illetve közvetlen fiú-lány kapcsolat, ami ebben a közösségben természetes.
Sokan úgy gondolják, hogy a néptáncnak nincs megfelelő sportértéke, ezért íratja máshová a gyermekét. A táncos szülők szemében ez a gondolat sem merül fel, hiszen végignézték gyermekeik próbáit, és a szavaikkal élve: “abba megizzadnak, hogy nézik”! És bár úgy gondolták, hogy gyermekük fáradtan és kimerülve ér haza egy próbáról, mégis vidáman és lelkileg feltöltődve távoztak a próbateremből.
Egy, már évek óta a Padkaporos közösségben ténykedő anyuka szavait idézték végezetül: „Miután szülőként arra eszmélek, hogy itthon a népzene szól és a lányaim a lépéseket gyakorolják, majd meglátom őket boldogan gyönyörű ruhában a színpadon úgy, hogy másoknak is örömet szereznek, rájövök, hogy milyen csodálatos ez a magyar kultúra és milyen szerencsés is vagyok!”
Z. A.
