Titkok a levéltárból – A kiskunfélegyházi Alsótemető rendezési terve Budapest Főváros Levéltára gyűjteményében
Borítókép: Nyárai Gerzson
A tájépítész házaspár 1970-ben diplomázott, ezt követően Horányi Ágnes a Mélyépítési Tervező Vállalatnál dolgozott, Petrekovich-Perjés András pedig két évtizeden át a Kertészeti Egyetemen tanított. Az 1990-es években nyitott magántervezői irodájukhoz (Mester-Land Kft.) számos sikeres tervpályázat, köz- és magánkertek megvalósítása, valamint városrekonstrukció fűződik. Félegyházához három munka kapcsolja őket. 2004-ben a Szegedi úti Fricska-kúria felújításával párhuzamosan készítették el a kertfelújítás tervét, 2005-ben pedig a városközpontot dokumentálták. Terveik között találhatók meg nem épült, megvalósítatlan elképzelések is. Ezek közé tartozik az a javaslati terv, amelyet 2006-ban készítettek a félegyházi Alsótemető rendezéséhez.
A temetők tervezése kertépítészeti feladat, hiszen az szervesen hozzátartozik egy-egy település zöldfelületeinek rendszeréhez. A tervezők jártasságát több temető bizonyítja (Győr, Siófok), s Petrekovich-Perjés András több elméleti jellegű szakcikkeket is publikált a témában. A több mint kétszáz éves, de egészen 2017-ig rendezetlen Alsótemető szabályozása régi igénye volt a félegyháziaknak. Az önkormányzati megbízásra készült munkában Mőcsényi Flóra kertépítész mérnök működött közre. A dokumentáció kitér a nevezetes sírokra, a növénykiültetésekre, a síremlékek formai szempontú osztályozására, bemutatja a temetőhöz tartozó, korszerűtlen kiszolgáló létesítményeket és végül egy méltó ravatalozó és kiszolgálóépület koncepciótervének alternatíváit is bemutatja. A javaslatban a több helyrajzi számon nyilvántartott terület telekkönyvi egyesítése, kerítés építése is szerepel. A dokumentáció rögzítette a temető történeti részeit is, így például az Irányi Dániel utca felőli temetőárkot, és megfigyelte a temetőt kettéosztó, a Bikahegyre vezető út használatának jellegzetességeit. A temetőnek a csongrádi vasútvonalhoz közel eső részén – tekintettel az ott élő mocsári növénytársulásokra – egy tó kialakítását javasolták.
A tájépítészek programja a méltatlan ravatalozó és kiszolgáló építmények lebontását szorgalmazta, helyettük pedig új, a temetőút tengelyében elhelyezett épületet, amelyhez háromféle variációt is készítettek. Az új ravatalozó centrális, központi szervezésű épület lett volna, harangtoronnyal, amely az ívesen kanyarodó felvezető út révén az Alsótemető centrumaként működött volna.
A javaslati terv elkészítését segítette, hogy a temetőfelmérést Fekete János helytörténész addigra elvégezte. A tájépítészek a felmért, jellegzetes síremlékeket típusokba sorolták, és részletes helyszínrajzokon örökítették meg.
A dokumentum így nem csupán egy megvalósulatlan épület, hanem az Alsótemető egykori állapotának dokumentációja is, amelynek forrásértéke az idő előrehaladtával csak növekedni fog.
Brunner Attila
