Albrecht László lett Kiskunfélegyháza főépítésze
– Édesapám révén már gyerekkoromban kapcsolatba kerültem az építészettel, középiskolában határoztam el, hogy én is építészmérnök leszek. A Móra Ferenc Gimnáziumban Rosta Ferenc tanár úr volt az osztályfőnököm és rajztanárom, az egyetemi felvételire édesapám készített fel. Ő bár tiszaalpári származású, aktív éveit már Félegyházán töltötte. Vezető tervezőként több nagyberuházás kötődik a nevéhez, többek között a kecskeméti egészségügyi szakközépiskola, vagy a félegyházi tűzoltólaktanya tervezése. Főállásban a Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalatnál dolgozott, emellett otthon családi házakat, középületeket, üzemépületeket tervezett. Édesanyám kozmetikus, és a máig aktívan tervező édesapám nyugodt családi hátterének megteremtője, a család összetartója. Ebben a közegben nem csak én, hanem a húgom is az építészmérnök hivatást választotta.
1994-ben szereztem diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, majd visszajöttem Félegyházára, és azóta itt dolgozom. 1998 óta főállásban az önkormányzati építéshatóságnál, 2000-től vezetői beosztásban végeztem a hatósági munkát. A kormányzati intézkedések és jogszabályi változások okán az építéshatósági rendszer a kormányhivatalhoz került át 2020-ban, ahonnan Csányi József polgármester hívására jöttem vissza az önkormányzathoz. Főállásom mellett a tervezést folyamatosan végeztem, a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamara aktív tagja vagyok. Számos családi ház, üzemépület és kereskedelmi létesítmény terveit készítettem el, miközben szakmai elismerésben is részesültem. A városházára visszakerülve kezdetben a jegyzői és polgármesteri önkormányzati hatósági feladatkör elvégzése volt a feladatom, városi főépítésznek idén nyáron neveztek ki. Feleségem az önkormányzati igazgatás területén nagy tapasztalattal rendelkező jogász, aki gyakran nyújt segítséget a munkámat érintő jogértelmezési kérdésekben is. Három gyermekünk van: két és fél, nyolc és tizenkét évesek, akik nevelésében feleségem egyedülálló kreativitással vállal vezető szerepet.
– Mi a feladata városi főépítészként?
– A városvezetés és a képviselő-testület által meghatározott fejlesztési irányokat nyomon kísérem, igazgatom, és integrálom Félegyháza településrendezési tervébe. Településképi véleményezési és bejelentési eljárásokat folytatok le, szakmai konzultációt tartok a város területére tervező építészeknek, és más hatóságok eljárásaiban szakhatóságként közreműködök. A városlakók leginkább saját ingatlanjaik eladását vagy beépítését megelőzően kerülnek velem kapcsolatba, például olyan kérdésekben, mint hogy mit és hogyan lehet a telekre építeni a helyi előírások alapján. Tekintettel arra, hogy az építési hatósági munkában negyed évszázados tapasztalatot szereztem, ezért az építéshatósági eljárások buktatóira is felhívom a hozzám forduló érdeklődők figyelmét. Hétfői napokon lehet engem személyesen, vagy telefonon megkeresni a városházán. Az ügyfelek által megbízott építésztervezőnek érdemes ezt még a tervezés kezdetén megtennie, hogy a tervezési folyamatot végig kísérve jogi, és építészeti tanácsokkal láthassam el. Főépítészként maximálisan tiszteletben tartom a konzultációra jelentkező tervezők szakmai elképzeléseit, de a tervezendő épület környezethez való illeszkedésének szempontjait is. Az ügyfelekkel, tervezőkkel folytatott párbeszédnek preventív jelleget is szánok, az esetleges későbbi bírságok, kellemetlenségek megelőzése érdekében. Jelenleg a helyi építési szabályzat módosítása a legnagyobb feladat, amivel foglalkozom.
– Hogyan éli meg a lehetőséget, hogy munkájával meghatározó módon tud hatni szülővárosa fejlődésére, építészeti kiteljesedésére?
– Óriási felelősségként. Kiskunfélegyháza nagyon sokat jelent nekem és a családomnak. Édesanyám tősgyökeres félegyházi. Nagyapám, dr. Albrecht Sándor igazgatási osztályvezetőként, nagybátyám mérnök-jogászként tevékenykedett a városházán. Amikor idekerültem, voltak, akik még fel tudták idézni nagypapám emlékét, kedves, szerény személyiségét. A polgármesteri hivatal épülete, majolikás homlokzata gyerekkoromtól csodálatom tárgya. Elevenen él bennem, amikor itt fogadtuk birkózó világbajnokunkat, dr. Réczi Lászlót, feleségemmel itt kötöttünk házasságot, ahogy a szüleim és a dédszüleim is itt fogadtak örök hűséget egymásnak. Anyai nagyapámról, a félegyházi focicsapat kapitányáról számos képet őrzök a Honvéd-pályán, az aranycsapattal játszott mérkőzésükről, anyai nagymamám kosárlabda olimpiai kerettag volt… Mindezek miatt erősen kötődöm érzelmileg is a városhoz, és tősgyökeres félegyháziként annak építészeti emlékeihez. Kiskunfélegyháza fejlesztése és városképi arculatának megőrzése nemcsak a munkám, hanem a szívügyem is.
– Múlt és jelen összefésülése ott, ahol családja sorsformáló erőként is mély gyökereket eresztett...
– Megnyugtató látni, hogy a múlt építészeti kincsei nagy számban, viszonylag jó állapotban maradtak fenn Félegyházán, és a jelenkor építészete is – amely idővel maga is építészeti emlékké nemesül – pozitív irányba befolyásolja a városképet. A városvezetés nagy energiát fordít a város arculatának szépítésére, pályázati pénzek elnyerésével az utóbbi években számos közintézményünk újult meg, illetve új közintézményekkel is gazdagodott a város, köztereink átformálása, élhetővé tétele is megvalósult, teret adva színvonalas városi rendezvények megtartására. Mélyen megérintett az a fotóösszeállítás, amelyet a Libafesztiválon állítottak ki a főtéren a városháza építéséről. Ott találkoztam azzal az üzenettel, amit az alapkőben helyeztek el az egy évszázaddal ezelőtti építők, ami így szól:
„Kedves Utódaink! Mi a város közönsége érdekében és az okos fejlődés törvénye folytán emeltünk templomot a közügyeknek. Már réges-régen porrá váltunk mindannyian, mikor ez az írásunk kezetekbe kerül, de kihűlt szíveink összes érzésével kérünk benneteket, hogy szeretett szülővárosunkat minden téren előbbre vinni ép oly szent kötelességeteknek tartsátok, mint nehéz viszonyaink között mi is mindig tartottuk!
Isten áldását kérjük reátok és hazafias önzetlen munkálkodásotokra!”
Szülővárosom főépítészeként igyekszem a régi városlakók intelmeit szem előtt tartva, az ő általuk teremtett értéket is gondozni, megőrizni, a város fejlődését pedig a rám bízott feladatkörben előbbre vinni.
T. T.
Fotó: Fantoly Márton
