Madari Gyula – A világi apostol
Képgaléria
Madari Gyula 1944. április 5-én született Pusztaszer, tanya 354. szám alatt, amit ma birtoknak mondanánk. Édesapja a legidősebb bátyja születésekor még kisnemes volt, kisiskolás korára „büdös népnyúzó kulák” lett és 1954-ben be is zárták a Szegedi Csillag Börtönbe, ahol az volt kiírva; „ne csak őrizd, gyűlöld is”. Édesanyjának parasztasszony létére az 50-es évek elején 200 kötetes könyvtára volt, sokat olvasott és már kisgyermek korában megtanította gyerekeit élni is. Szükségük is volt erre, mert a Rákosi rendszer már 1955-ben a halálba kergette. A három fiúgyermek 1955. augusztus 31-én megkötötte a vérszerződést – szó szerint –, vagyis, hogy soha nem hagyják egymást cserben. Ezt meg is tartották.
Ezután szétszéledtek a testvérek az ország különböző pontjaira. Gyula maradt a tanyán, egy évig gazdálkodott, majd Pálmonostorára, az anyai nagymamájához került, onnan járt be naponta a Petőfi Sándor Gimnáziumba. Jól tanult, jelesen érettségizett, földrajzversenyeket nyert. Harmadikos gimnazista korában a tanulás, a házi feladatok elkészítése, a kerti és szőlő munkák mellett egy évig ápolta rákos betegség miatt fekvő, beteg nagymamáját. Mélyen hívő gyerek lévén először az Egri Hittudományi Főiskolára jelentkezett, ezzel búcsút is vett diákköri nagy szerelmétől. Egészségi állapota miatt nem végezte el a teológiát, nem lett pap. Kezdeni kellett valamit az életével – ahogyan fogalmaz. Állami egyetemre, főiskolára ilyen múlttal szinte lehetetlen volt bejutni. A gondviselő Isten azonban megvilágosította és jó eredménnyel elvégezte az Ybl Miklós Műszaki Főiskolát. Százhalombattán dolgozott a hőerőmű építkezésnél három évet, majd a Vecsési OTP lakótelepen volt öt évig szakszerelőipari építésvezető. Főmérnök szeretett volna lenni, de az állam megtalálta és bevitte Monorra, a járási hivatalba osztályvezetőnek.
Érdekes szituáció volt ez, ugyanis a pap bátyja a járásban, Ecseren volt plébános, ő pedig gyakorló katolikusként az államigazgatásban tevékenykedett. Voltak támadói, azonban szorgalmas munkásember lévén a hivatal megvédte. Egyre kevésbé volt ínyére a politikával átitatott munka, ezért 1986. szeptember 8-án eldöntötte, hogy eredeti hivatásának gyakorlására, a lelkek szolgálatára eléggé felkészült. 25 év bolyongás után megalapította a Makrovilág Zarándok Irodát.
Nem volt számára az idegenforgalom, a zarándoklatok szervezése idegen, mert 1970 óta külsős idegenvezetőként is dolgozott, másrészt a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán képesítést szerzett. Ettől kezdve a helyén volt lelkileg és szakmailag is. A 33 év alatt munkatársaival több mint félmillió embert vitt közelebb Istenhez. Megszervezte többek között 2000-ben a Római Nemzeti Zarándoklatot 8000 fővel, a Szentföldre 2000-ben 1000 főt vitt egyszerre, és 2300 főt vitt Rómába, a Batthyány-Strattmann László boldoggá avatására. II. János Pál pápával háromszor fogott kezet és beszélgetett el.
Mind az öt világrészt bejárta idegenvezetőként csoportjaival. Évek óta vezeti a Világjárók útjai: Ausztráliától – Japánig túrákat. A mai napig rengeteg munkája van, mert ahogyan tartja, a Föld országait megismerni több élet is kevés. Ám, ahol legjobban otthon érzi magát, az Róma. Százszor borult már le a Szent Péter Bazilika Confessio oltára előtt. Cégvezető, idegenvezető, elnöke a Vallási Turizmus Szövetségnek és mindemellett tanít Győrben, a Széchenyi István Egyetemen – tudtuk meg az előadáson.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
