Bács-Kiskun Építészetéért Díj Csányi Józsefnek
Képgaléria
„Csányi József polgármester úr tevékenysége már eddig is figyelemreméltó nyomot hagyott városán.
Erre az időszakra esik a városháza ’70-es évekre teljesen eltüntetett földszinti üzletportáljainak helyreállítása – vagy inkább eredeti formájában történő újraépítése –, amellyel a szecessziós palota visszanyerte történeti alakját, szépségét.
Új óvoda épült a Móra utcában. A Jókai utcában egy védett épület megmentésével új iskola létesült. Feltámadt, szinte már a romjaiból a hajdani SZTK épülete, ami megújult állapotában, a kor viszonyainak megfelelő struktúrában ma is egészségügyi létesítmény. Az Alsótemetőben új ravatalozó épült, amely elindította a gondolkodást a város történeti múltú temetőjének rehabilitációjáról is.
A felsorolt színvonalas művek mellett az eddigi városvezetői munkásság betetőzése a központi tér-együttes és a Kossuth utca felújítása, amellyel szinte új arculatot kapott a városközpont, elnyerve a félegyházi polgárok tetszését is.
Az itt felsorolt eredmények, a megvalósult fejlesztések szakmai szemmel nézve is magas színvonala nem jöhetett volna létre Csányi József nyitott személyisége, az építészet – mint mindannyiunk épített környezete – iránti érdeklődése, a szakemberek véleményének respektálása, többek között a mindenkori főépítésszel történő párbeszéd nélkül! Kiskunfélegyháza például szolgál a történeti értékek védelmére, az új elemek illeszkedésére, ezek harmonikus együttélésére!” – szól az indoklás.
A díjátadó ünnepség egyben a Bács-Kiskun Vármegyei Építészeti Tárlat megnyitója is volt. A megyeszékhely főterén bemutatott kiállításon 37 építész mutatja be munkáját, közöttük Albrecht László, Kiskunfélegyháza főépítésze. Az eseményt Katkics Tamás elnök e szavakkal köszöntötte:
A XIX. század végén, XX. század elején az építészet Magyarországon is virágkorát élte, az építészeket nagyra becsülték. A világháborúk után, a szocreál időszakában az épületek minőségének csökkenésével és a tömegtermelés beindulásával párhuzamosan az építészek szerepe csökkent, megbecsülésük eltűnt.
Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy ma, hogyan állunk ezzel? Tisztában vagyunk-e a szerepünkkel és a felelősségünkkel? Van-e reális önbecsülésünk és tiszteljük-e egymást, egymás munkáit kellőképpen? Mert enélkül nem várhatjuk el a társadalom megbecsülését sem. Egy ilyen tárlat, alkalom arra, hogy felmutassuk, mit tudunk, valamint megismerjük egymást és büszkék legyünk egymás munkáira.
Észre kell vennünk, hogy ma Magyarországon van az építés ügyének minisztériuma! A készülő Építészeti Törvény alapelvként deklarálja, hogy az építkezés összetett folyamatában a legfontosabb személy az építész. Vagyis vissza kívánja adni az építészeknek a korábbi megbecsülést! Ezért nem elfogadható az a – sajnos még ma is tapasztalható – tervezői magatartás, hogy az építtető igényeit szolgalelkűen ki kell elégíteni mondván, hogy nála van a kassza kulcsa…
Szakmánk megbecsülése elsősorban rajtunk múlik, hogy el tudjuk-e hinni a munkánk jelentőségét és tisztában vagyunk-e felelősségünkkel. Ez rajtunk áll! Amit a kamara tud tenni, hogy észrevételezzük a készülő jogszabályokat és küzdünk pl. azért, hogy ne lehessen úgy átadni egy épületet Magyarországon, hogy nem hívják meg az építésztervezőt, és hogy a sajtóban kötelező legyen feltüntetni a felelős építész tervező nevét. Ez utóbbival kapcsolatban Lázár János miniszter úrtól azt a szóbeli ígéretet kaptam, hogy az állami beruházásoknál erre oda fognak figyelni. Mondjuk úgy, hogy kezdetnek megteszi…
Jól tudom, hogy a megbecsülés önmagában még kevés. Munka is kell! Az elmúlt években az építőipar szárnyalt. A kormányzati megrendelések, a kedvező hitelek és kamatok pörgették a gazdaságot. Nem volt, aki a kisebb tervezési munkákat elvállalja, fennmaradási engedélyt nem csinált senki, alig lehetett szakági tervezőket találni. Az építőanyagárak és az ingatlanárak az egekbe szöktek, sőt, hónapokat kellett hőszigetelésre, de akár téglára is várni. Kevésbé jólfizetett szakmákból az emberek átvándoroltak az építőiparba. Megjelentek a szerencsevadász kóklerek. Kevés volt a jó szakember, így az is előfordult, hogy az egyik építkezésről ellopták a munkásokat egy jobban fizető másik építkezésre…
Kétségtelen, hogy szükségszerű volt már a tisztulás a szakmában. És úgy gondolom, hogy ez be is következett. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi recesszió meddig fog tartani? Több helyről is jelezték a kollégák, hogy alig van munkájuk. Így aztán szélső helyzetek között kell lavíroznunk. A túlterheltség ugyanúgy stresszt okoz, mint a munka hiánya. Mit is kívánhatnék mást magunknak, minthogy normalizálódjon a helyzet!
A rendezvényen dr. Vukoszávlyev Zorán műemlékvédelemért felelős helyettes államtitkár is jelen volt, és részletes tájékoztatást adott a parlament elé kerülő magyar építészetről szóló törvényben meghatározott örökségvédelmi célokról.
Végezetül a helyi védett épületekről, a műemlékek védelméről és felújításuk anyagi hátteréről tartottak szakmai fórumot Boros Pál moderálásával, dr. Mezős Tamás, nyugalmazott egyetemi tanár, Öveges László, Kecskemét főépítésze, Álmosdi Árpád építész és a jelenlévő helyettes államtitkár közreműködésével.
T. T.
