Mihály-napi bátorságpróba a Tiszta Forrás Waldorf Iskolában
Milyen próbákon vettek részt a Waldorf-diákok? Íme, egy kis ízelítő.
Az első osztályosok Félegyháza határában, a Fekete Lovastanyán állták ki Mihály-napi próbáikat. Óvatosságra, figyelemre volt szükségük, hogy az alvó sárkányt semmiféle nesszel ne ébresszék fel. Bátran lovagoltak, egyensúlyoztak, kúsztak, másztak.
A második osztályosok Lakitelekre utaztak a Tőserdei Kultúrközpontba, ahol már a hajnali fél 6-os érkezés is próbára tett szülőt, gyermeket egyaránt. A sötétben, a gyertyákkal megvilágított akadálypályát bejárva, a szivárvány színeit kellett összegyűjteniük. Később egy kiadós tőserdei séta után visszatérve az iskolába elfogyasztották a sárkányfaroktortát, amit a szülők készítenek a gyermekcsapatnak.
„Magyarság” epochán (tantárgytömbösítésén) a negyedikesek megismerkedtek őseink történetével, a honfoglalás kori életmóddal, harcmodorral és a fegyverzettel. A Mihály-napi program is ehhez a témához kapcsolódott. A Turul Koppány Íjászai HSE közreműködésével valósult meg a bátorságpróbájuk. A gyerekek nagyon élvezték az íjászatot, komolyan vették a feladatot. A sok-sok találat mellett, 7 szívtalálattal győzték le a sárkányt.
Ázott fák közt borzong az este,
rablók settengenek körötted,
hallgat a fűjáró tücsök,
egyre komorodik az erdő.
Kövek másztak ki az utakra,
csapdákkal ijeszt a világ,
sietnél, s folyton visszahökkent
a falsűrű feketeség.
Megállsz. Csönd. Mi volt az? Füled már
csak a semmi mögé figyel,
s mázsásat csuklik a szived, ha
tarkón üt egy gyanutlan ág.
Az ötödikesek bátorságpróbájának hangulatát Szabó Lőrinc: Éjjel az erdőben című verse adja vissza leginkább.
A csapat az esti tábortűz és sütögetés után útnak indult a sötét erdőbe. Két és fél km-t kellett megtenniük egyetlen lámpással a kezükben. Egy ideig csoportosan, majd egyenként bandukolnak az úton. Ropogó ágak, félelmetes neszek… fák között elsuhanó lovasok… zsiványtanya, boszorkánytanya – a János vitéz helyszínei elevenedtek meg… számos akadály, veszedelem, s ezeken át kellett küzdeni magukat. A félelem sötét, nagy úr, és a végén egyre több erőre van szükség, hogy a belső tartás megmaradjon, növekedjen… Hosszúnak és nehéznek tűnhetett az erdei bátorságpróba, pedig csak alig másfél óra telt el. De a kapaszkodók, amiket ezekkel a bátorságpróbákkal minden évben megtalálnak a gyerekek, egész életre szólnak.
„Olyan volt, mintha a mesében lettünk volna. Izgalmas, hátborzongató és nagyon kalandos” – egy ötödikes diák szavai.
A hatodikosok idén a Mátrában küzdöttek meg sárkányaikkal: három nap alatt több mint 40 km-t tettek meg gyalogosan, megmászták a Kékest, sőt, még egy éjszakai túrán is teljesítették küldetésüket: tüzet gyújtottak, fényt és meleget hozva ezzel az éjszakába. Bátorság, csapatmunka, kitartás és önzetlenség kellett ahhoz, hogy célba érjenek.
A hetedik osztály bátorságpróbáját a Budai-hegyekben szervezte meg osztálytanítójuk, ahol két barlangot látogattak meg a Szemlő-hegyi- és a Pál-völgyi-barlangot. A nemzeti parkban és a föld alatt 13.303 lépést tett meg minden diák.
A 10. osztályt a Mihály-nap éppen a Földmérő és Erdészeti Gyakorlaton, a Zemplénben érte. A Pusztavárhoz vezette őket a teliholddal megvilágított ég, ahol tüzet raktak, több mint két órán keresztül énekeltek, majd táborhelyükön őket is egy óriási sárkányfaroktorta várta.
Az osztályokban az évszakasztalon ebben az időszakban megtalálható egy mérleg, amelynek egyik serpenyőjében a sötétet megtestesítő nagy sötétszürke vagy fekete kő található. A másikba apránként gyűlnek a piciny fehér kövecskék, amelyek a jó szándékot, helyes cselekedeteket képviselik. És évről-évre bíznak abban, hogy a jó és igaz felülkerekedik az ármányon, rosszakaraton, és fejlődhetünk mi emberek, szeretet vehet bennünket körül.
