Emlékoszlopot avattak a kórházalapító főorvosok emlékére
Képgaléria
Az avatóünnepségen dr. Körtvélyessy András, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház kiskunfélegyházi telephelyének igazgatója köszöntötte a résztvevőket. – Ma a kórház alapító főorvosainak emlékére avatunk oszlopot azért, hogy aki bejön a kórházba, megismerhesse a nevüket, és láthassa azt, hogy itt már 1950 óta gyógyító munka folyik. Körülbelül két évvel ezelőtt beszéltünk először arról, hogy valamilyen formában meg kellene emlékeznünk az alapító orvosokról. Eleinte egy emléktáblát terveztünk a falra, de kiderült, hogy a gránit súlyát nem bírja el a hungarocellel borított felület, ezért választottuk az oszlopformát, ami sokkal szerencsésebb és jobban is mutat itt a bejáratnál. Bozóki István méltán híres kőfaragó mester munkájával maradandót alkottunk, így minden nap emlékezhetünk az alapító orvosokra – mondta.
Köszöntőjében a kórház múltjáról, jelenéről és jövőjéről is beszélt. Megtudtuk, hogy több mint 100 évvel ezelőtt már igény volt arra, hogy Kiskunfélegyházán kórházat építsenek. Az első világháború után egy alapot próbáltak létrehozni, hogy abból valamikor majd kórház induljon. Az 1930-as években jelölték ki a Fürdőszálló háta mögötti helyszínt, az építkezés 1942-ben indult el. A világháborúban azonban lebombázták az épületet és öt évbe telt az újjáépítés. 1950. február 1-jén dr. Kiss Dezső sebész vezetésével indult el a gyógyító munka. Az 1950-es években dr. Fazekas Lajos belgyógyász, dr. Förgeteg János sebész, dr. Lux János szülész-nőgyógyász, dr. Varga Gyula gyermekgyógyász, dr. Dabasi Halász György sebész, dr. Balogh Géza belgyógyász, infektológus, dr. Zsiska Mihály radiológus és dr. Faltum Antal fül-orr-gégész lelkiismeretes munkájukkal, elképesztő szeretetükkel és hitvallásukkal tették le a kórház alapjait.
Az ellátás 60 belgyógyászati és 60 sebészeti ággyal indult, majd az alagsorban elkezdődött a szülészeti-nőgyógyászati és gyermekosztály működése is. A kezdetben 120 ágyra tervezett intézményben a 60-as évek elejére 268 beteg szorongott. 1978 és 1986 között kialakítottak egy modern diagnosztikai tömböt, amely magába foglalta a központi gyógyszertárat, proszektúrát, röntgenosztályt, sebészeti, illetve szülészeti-nőgyógyászati műtőket és a központi sterilizálót.
2006-ban épült a kórházhoz az a mozgásszervi és kardiológiai rehabilitációs szárny, amely járó- és fekvőbeteg-ellátási, valamint gyógyfürdő funkciókat lát el. 2013. május 1-jétől a kórház integrációs folyamat során a Bács-Kiskun Megyei Kórház szervezeti egységébe csatlakozott és a továbbiakban a Bács-Kiskun Megyei Kórház tagintézményeként, telephelyeként működik tovább. 2015-ben megújult a régi kórházépület harmadik emelete, ahol egy 32 ágyas mozgásszervi rehabilitációs osztályt alakítottak ki, majd 2017 februárjában több mint 500 négyzetméteres járóbeteg-szakellátással bővült az intézmény.
– Aki ma végigmegy a kórházon, látja, hogy itt egy magas szintű járóbeteg-szakellátás zajlik, rehabilitációs profillal. Köszönhető mindez az anyagi támogatásoknak és annak, hogy az itteni szakembergárda folyamatosan képzi magát. Ma már országos hírűek vagyunk rehabilitációs területen és a célunk az, hogy egy rehabilitációs központ alakuljon ki itt a következő 5-10 évben – tette hozzá dr. Körtvélyessy András.
Az alapító főorvosok életét és munkáját, a kórház hőskorát dr. Nyúzó Bálint egykori főigazgató részletesen is ismertette. Elmondta, hogy 1949-ben bízták meg az első főorvost és kórházigazgatót, dr. Kiss Dezső sebészt azzal, hogy megszervezze a kórház indítását. Egy évig dolgozott, majd újabb egy évre dr. Förgeteg János sebész kapott igazgatói megbízást. A sebészeti osztály vezetésével végül 1952-ben dr. Dabasi Halász György főorvost bízták meg, aki 22 évig vezette az osztályt. Átmenetileg kialakított egy fül-orr-gégészeti részleget is, ezt dr. Faltum Antal főorvos vezette. Dr. Dabasi Halász György főorvos 22 éve alatt nemcsak megszilárdult a kórházban a sebészeti betegellátás, hanem magas színvonalat is ért el.
A belgyógyászati osztály irányításával a hasonlóan nagytekintélyű, félegyházi születésű dr. Fazekas Lajos főorvost bízták meg, 1950. február 1-jén. A semmiből kellett megteremtenie a gyógyító tevékenység alapjait. A szegényes betegellátási körülményeket, a minimális humán és orvostechnikai erőforrást a főorvos és munkatársai elkötelezett hivatástudata és emberfeletti kitartása ellensúlyozta. A főorvos óriási gyakorlattal rendelkezett számos diagnosztikai területen, ha kellett a röntgenben, laborban, a gyermekosztályon, a belgyógyászati ügyeletben dolgozott. 58 éves korában hunyt el a félegyházi kórházban.
Dr. Lux János szülész-nőgyógyászról megtudtuk, hogy meglehetősen fiatalon, 33 évesen került Kiskunfélegyházára. A frissen kinevezett főorvost a szülészet és a sebészet között ingázó segédorvos várta csupán, tehát a munka jelentős részét napi 24 órában a főorvosnak kellett elvégeznie. 1954-ben már két fő foglalkozású segédorvosa volt, a két sebészeti műtőből pedig az egyik a szülészeti-nőgyógyászati osztályé lett. Az épület alagsorában harmincágyas, zsúfolt osztályt alakítottak ki. Ebből a rendkívül nehéz helyzetből Lux főorvosnak az 1970-es években sikerült egy szakmailag igen magas színvonalon működő osztályt kialakítani. Ebben rendkívül nagy szerepe volt annak, hogy kiváló szakmai és személyes kapcsolatokat ápolt a szegedi és a debreceni klinikákkal, munkatársaival rendszeresen részt vettek szakmai referálói üléseken, naprakészen követték a külföldi szakfolyóiratokban megjelent legújabb eredményeket. Az osztályon korszerű ellátási formákat vezetett be és az ehhez szükséges magas szintű műszerezettség is rendelkezésre állt. Az országban elsők között alkalmaztak intrauterin diagnosztikai módszereket.
Dr. Varga Gyula gyermekgyógyász alapító főorvos 32 évig dolgozott a félegyházi kórházban. A csecsemő-gyermekosztály 35 ággyal kezdett. A kezdeti bizalmatlanság után 1954-re az osztály zsúfolásig telt, gyakran még a fürdőkádban is kénytelenek voltak csecsemőt elhelyezni. Kezdetben nem volt könnyű az ellátás, hiszen nem volt diagnosztikus háttér, a megfelelő röntgenlabor is hiányzott. A főorvos hatalmas tapasztalata, tudásanyaga, jó értelemben vett rutinja, végtelen szerénysége és nyugodtsága évtizedekig biztonságot jelentett a városi gyermekellátásban.
1950 októberében került a félegyházi kórházba dr. Balogh Géza főorvos és 1997-ig, tehát 47 éven keresztül dolgozott a kórházban, részben, mint belgyógyász, részben, mint infektológus. Az első három belgyógyászati osztályos éve után, 1953-ban a 30 ágyas fertőző osztály teendőivel bízták meg, ahol fertőző betegségben szenvedő csecsemők, gyermekek és felnőtt betegek is feküdtek. A gyermek ellátásában a gyerekosztály szakorvosai, a felnőttben a belgyógyászati osztály orvosai segítettek be. Dr. Balogh Géza főorvos vezetésével 1968-ban vált önállóvá a fertőző osztály, majd 1995 után megszűnt és krónikus belgyógyászat lett belőle. Itt további két évig dolgozott a főorvos. – Végtelen kifinomult stílusa, alkalmazkodóképessége, hatalmas tapasztalata, tudása mindenkit levett a lábáról. Pályafutása alatt végig a belgyógyászati osztályhoz tartozónak éreztük, folyamatosan jelen volt csapatunkban – fűzte hozzá személyes tapasztalatát dr. Nyúzó Bálint.
Dr. Zsiska Mihály radiológus, a röntgenosztály alapítója 26 évig dolgozott a kórházban, 1953-tól 1979-ig. Mikor megérkezett, gyakorlatilag nem volt szakszemélyzete, 32 négyzetméteres pici sötétkamrával, mártogatós előhívóval, raktárhelyiséggel rendelkezett csupán. Sem leletező, sem adminisztrációs helyiség, sem archívum, sem szociális helyiség nem volt. A főorvos szervezésével fokozatosan változtak, javultak a tárgyi és személyi feltételek. Kettévált az átvilágító és a felvételt készítő egység, gördülékenyebben haladt ezáltal a munka. Új radiológiai vizsgáló módszereket vezetett be, például a gyomor, bélrendszer, az epehólyag, a vese és a vizelethólyag kontrasztos vizsgálatait. A sötétkamrában az előhívás folyamata félautomata lett, ezáltal gyorsabb lett a munka. Zsiska főorvos tevékenysége alatt a szakma irányításával, odafigyelésével tervezték meg a rendelőintézetben az új járóbeteg-szakrendelést. 1975-ben megszervezte a radiológiai orvosi készenlétet és rendszeres belgyógyászati referáló üléseket tartott.
Dr. Faltum Antal fül-orr-gégész a szegedi klinikáról került Kiskunfélegyházára, ahol 1957 és 1981 között, vagyis 24 évig vezette a fül-orr-gégészeti osztályt, a város egy másik pontján. A főorvos szakmai felkészültségének, áldozatos munkájának és csapatának köszönhetően történt a betegek ellátása, noha az elavult, szegényes műszerpark, vizsgálók, kórtermek és szociális helyiségek lepusztult állapota nagyon megnehezítette a munkáját. Sajnálatos módon már nem élhette meg azt, amikor az osztály korszerű körülmények közé került 1987-ben, a kórház rekonstrukciójának befejezésével. 58 éves korában szívinfarktusban halt meg.
– Bár nem alapító, de szerintem újkori alapítónak is nevezhetjük dr. Tóth Sándor főorvost, aki 28 évig dolgozott itt nálunk, és ebből 27 évet igazgatta az intézetet. Ez idő alatt központi szerepet játszott a kórház életében. Valamennyi osztályon az erőforrások lehetőség szerint rendelkezésre álltak, és irányítása alatt megújult a kórház. Személyisége mindenképpen kapcsolódik az alapító főorvosok csapatához – hangsúlyozta dr. Nyúzó Bálint.
Beszédét Isaac Newton gondolataihoz kapcsolódva zárta: ha tovább tudtunk látni, amiatt volt, mert óriások vállán álltunk. A nagy elődökhöz nem akkor vagyunk hűek, ha szavaikat ismételgetjük, hanem akkor, ha használjuk gondolataikat, és annak segítségével keresünk új utakat.
Az ünnepségen Csányi József polgármester arról beszélt, hogy manapság számos esetben a kritikus hang és a búslakodás korának szenteljük magunkat, és elfelejtünk a jó dolgokra gondolni. – Azt gondolom, hogy ez a mai nap egy olyan nap, amikor a jó dolgokra kell gondolni. Jómagam is nagyon jó szívvel emlékszek arra, mikor a kórházi osztályon Faltum főorvos úr a vasárnap esti ügyeletben a csirkepörköltjét megosztotta velem, és arra is, amikor Halász főorvos édesapám életét megmentette egy műtéttel. Ugyanígy jó szívvel gondolok arra, amikor ennek a kórháznak a gyermekosztályán a két lányom 2001-ben és 2008-ban megszületett – osztotta meg személyes érzéseit a polgármester. Hozzátette azt is, hogy az emlékoszlop egyrészt a kiskunfélegyházi egészségügy alapjainak és az alapító főorvosoknak állít emléket, másrészt emlékeztet bennünket arra, hogy ránk is még számos feladat vár, hogy tovább folytassuk az alapítók munkáját. – Ez az intézmény büszke otthona a gyógyító és prevenciós tevékenységnek. A mai rohanó világban nagyon nehéz megfelelni minden kihívásnak, de az az orvoscsapat, aki itt dolgozik és az a gondolkodásmód, ami fejleszti ezt a kórházat, az jelenti a jövőnket – zárta köszöntőjét.
Az emlékoszlop felállítása egy civil kezdeményezés alapján indult, a kezdeményezés gondolata dr. Tarjányi Józsefnek köszönhető, aki a gondolat megszületésétől a leleplezésig aktívan részt vett a szervezési munkálatokban. Az emlékoszlopot dr. Körtvélyessy András, dr. Tarányi József és Csányi József közösen avatták fel.
Az emlékoszlopot az Egészségért Közalapítvány a Kórházért közhasznú szervezet, dr. Körtvélyessy András intézményvezető főorvos, az alapító orvosok leszármazottjai, Csányi József polgármester és Kiskunfélegyháza város önkormányzata állítatta.
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
