Napi szinten forgatja a könyveket az év olvasócsaládja

A Petőfi Sándor Városi Könyvtár Év Olvasócsaládja díját idén a Kovács család kapta. A szülők és a gyerekek egy év alatt mintegy 150 könyvet „faltak fel” a gyerekkönyvektől kezdve a versesköteteken át egészen a kortárs klasszikus művekig. A könyvek iránti szeretetről és az olvasóvá nevelésről az édesanyával, Kovács Enikő Judittal beszélgettünk.

– Mindig is volt egy érzésem, hogy a könyveknek nagy jelentősége lesz az életemben. Ma már bátran mondhatom, hogy szerelmesükké váltam, szeretem az illatukat, az új és régi könyveket is szagolgatom. Imádom, ahogy a történetek elrepítenek egy más világba, ahol bármi megtörténhet, szárnyalhat a fantázia és megszűnik kicsit a külvilág – jellemezte a könyvek iránti szeretetét elmosolyodva Kovács Enikő Judit, majd hozzátette azt is, hogy valószínűleg édesanyjától örökölte mindezt.

– Kisgyerekkoromból emlékszem anyukám plafonig érő könyvespolcára, ami tele volt Jókai Mór, Rejtő Jenő és Agatha Christie írásaival, és arra, hogy mindig olvasott. Rengeteget hallottam tőle az Öreg néne őzikéjét és A cinege cipőjét, ezeket én is rendszeresen olvastam a gyermekeimnek. 10 évvel ezelőtt született az első fiunk, Ármin, és a gyermekvállalásra tudatosan készültem. Akkoriban nagyon sok gyermekpszichológiával kapcsolatos könyvet forgattam, manapság pedig már a kamaszkori időszakra készülök – fogalmazott.

Élete könyves időszakaiból kiemelte azt is, hogy több mint két évig a kecskeméti Pagony könyvesboltban dolgozott, ahol beszippantotta a gyerekkönyvek világa. – Imádtam ott lenni és hihetetlen volt, hogy még fizetnek is azért, hogy olvassak. A vásárlókkal nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, hiszen személyes tapasztalatok alapján tudtunk könyvet ajánlani bárkinek. Korosztályok szerint számos könyves programot is szerveztünk – emlékezett vissza.

A család egy éve lakik Kiskunfélegyházán, s első dolguk volt ellátogatni a könyvtárba és beiratkozni. A gyerekek, a 7 éves Áron és a 10 éves Ármin, babakoruk óta hallgatják a meséket. – Kiskorukban a keménylapos böngészők képei alapján fantasztikus meséket talált ki nekik a férjem. Rengeteget mondókáztam és olvastam nekik és most már együtt és önállóan is olvasunk. Az elmúlt egy évben mintegy 150 könyvet kölcsönöztünk ki. Nagyon tudatosan válogatom az olvasmányokat mind a gyerekeknek, mind magamnak. Igyekszem kilépni a komfortzónánkból és változatos könyveket választani, nem csak egy bizonyos műfajt, vagy egy szerzőt. A fiúk nagyon szeretik például a népmeséket, a Lengemesék sorozatot és Julia Donaldson Graffalóját. A férjem, Mirkó, a gyerekeknek jobban szeret maga kitalálni meséket, ami épp eszébe jut.

A fiúk rajonganak apa történeteiért, mert azokba nekik is lehet beleszólásuk, alakíthatják kedvükre, vagy épp a napi megélt tapasztalásaik találhatnak feloldásra. Én például az angol irodalmat, többek között Jane Austen könyveit lapozom szívesen, de nagyon szeretem az igaznak is vélhető emberi történeteket. Most épp Audrey Niffenegger Az időutazó felesége című szerelmi történetét olvasom, de már többször elolvastam William Paul Young A viskó, Valérie Perrin Másodvirágzás és Edith Eva Eger A döntés című könyvét. A férjem főleg szakmai, létesítménygazdálkodással kapcsolatos könyveket olvas, de közös kedvenc sorozatunk is van: Lois Lowrytól Az emlékek őre, Valahol, messze, Hírvivő és A fiú. Emellett versesköteteket, természetismereti könyveket és kortárs műveket is kölcsönzünk – sorolta az édesanya.

Kovács Enikő Judit nemcsak saját családjában, hanem baráti környezetében és a különböző Facebook-csoportokban is ajánlja a már olvasott könyveket. – Tagja vagyok Facebookon a Czakó Réka-féle „Neveljünk olvasókat!” csoportnak és a Szabados Ági nevével fémjelzett „Nincs időm olvasni kihívás!” (NIOK) közösségnek is, ahonnan én is jó ötleteket gyűjtök az olvasáshoz – mondta.

Az édesanya az olvasóvá nevelés kapcsán arról is beszélt, hogy tudatos döntés és támogató környezet kell ahhoz, hogy a gyerekek elszakadjanak a képernyő és az okoseszközök világától. – Nálunk nincs televízió a házban, ez egy tudatos döntés részünkről. Persze időközönként mi is tartunk közös családi mozidélutánt, de nem nézünk napi szinten tévét. A gyerekek a könyveken nőttek fel, nekik ez a természetes kikapcsolódás. Munka és iskola után vagy együtt olvas a család, vagy én olvasok hangosan és közben a gyerekek játszanak.

Nagyon érdekes, hogy játék közben is ugyanúgy figyelik a történeteket, sőt, ma már jobban szeretik az olyan könyveket, amelyekben nincs illusztráció. Ők maguk fogalmazták meg, hogy a fantáziájukban sokkal szebb egy-egy történet, mint a könyv rajzain. Az életben számos nehézséggel találkoznak majd, éppen ezért arra próbáljuk nevelni őket, hogy lelkileg is erősek legyenek. A könyvek is erre tanítanak, vagyis arra, hogy mindig a jó győz és a nehézségekből fel kell állni és továbblépni – összegezte.

G. E.