A gazdasági élet fellendülése a redempció után
– Mi alapján dőlt el, hogy kik lesznek az első redemptusok?
– Az 1743-ban újratelepült Félegyháza, még nagyon kezdetleges kis falu volt, de mégis nagy reményekkel és a jövőbe vetett hittel vágtak bele a redempció adta lehetőségekbe. Az első összeírás még 1744-ben volt, ekkor 289 férfit írnak össze Félegyházán, többségük Jászságból, ezen belül is 73 családfő Jászfényszaruból származott. Az addig jobbágysorban lévő lakosok a megváltás révén szabad polgárokká váltak, ki-ki a saját vállalása és anyagi lehetősége szerint, ezáltal egy sajátságos társadalmi tagozódás alakult ki a Hármas kerületben. Három nagy társadalmi réteg alakul ki: a redemptusok, akik a földváltásban részt tudtak venni, de anyagi lehetőségeik szerint egész-, fél- vagy negyedtelkesek, valamint az irredemptusok, akik földterületet nem, de házhelyet tudtak vásárolni. A zsellérek a nincstelenek voltak. Őket a gazdagabb rétegkülönböző munkákra alkalmazta. A városvezetőket, vagy más néven funkcionáriusok ugyancsak a redemptus rétegből, a legtehetősebbek közül kerültek ki, az első időszakban többségében jászfényszaruiak voltak.
– Hogyan indult be a gazdasági élet?
– Az alapvető szükségletek megteremtése, az élelem megtermelése mellett úgy gondoljuk, hogy a kereskedelem viszonylag gyorsan fejlődött, hiszen a betelepülők alapvető szükségleteit ki kellett elégíteni. A két főút mentén (Szeged–Kecskemét és a főutca–Csongrád) kezdtek el építkezni. Az ide érkezőket csupán két épület fogadta: egy postaállomás és egy vendégfogadó. 1743-ban kezdték el építeni az első komolyabb épületet, egy fatemplomot, ami a mai Szent János-tér területén állt. Ezt később Szent István tiszteletére szentelték fel. Krizsanótzy János lett a plébános, akit a váci püspök helyezett ide. A lakóépületek kezdetben fából, tapasztással készültek.
Elképzelhető, hogy hoztak magukkal állatokat és már gabonával is kereskedtek. A gabona feldolgozására a szárazmalmok szolgáltak. Elnevezése a meghajtására utal: a vízimalommal ellentétben állati, vagy emberi erővel működtették. Ezek építéséhez ugyancsak szükség volt a redemptusi levél megváltására. Aki malmot üzemeltetett, az vagy szakembernek számított, vagy felbérelt egy molnárt. Ezek a szerkezetek a városnak is bevételi forrásként szolgáltak: úgynevezett sápot kellett fizetni a működtetésért.
V. B.
