Körkérdés: Mitől különleges egy randevú?
Borítókép: Pexels illusztráció
Nagy Anna (22)
– A számomra legkedvesebb randim egy kora őszi estéhez kötődik. Randipartneremmel úgy döntöttünk, hogy megnézzük a fővárost sötétben, kivilágítva. Pár órán keresztül csak sétálgattunk, végigmentünk a rakparton és közben beszélgettünk. Mire elfáradtunk, már a Margit-szigeten jártunk. Késő éjszaka volt, leültünk egy padra még egy picit beszélgetni. És akkor hirtelen, a semmiből, elkezdett zuhogni az eső. Beálltunk egy fa alá, de amikor láttuk, hogy ez nem fog egyhamar elállni, futni kezdtünk, hátha elérünk egy éjszakai járatot. Mire a Margit-sziget végére értünk, elállt az eső. Elázva, fáradtan, de kivételes élménnyel gazdagodva váltunk el.
Kis Gyöngyi (66)
– Az 1970-es évek vége felé egyik barátnőm révén ismerkedtem meg egy nagyon vonzó fiúval, aki az ország másik felén élt. Hamar megtaláltuk a közös hangot, ám szüleim nem nézték jó szemmel a távkapcsolatunkat. Ekkoriban udvarolt nekem a későbbi férjem is, aki helyben élt, így szüleim azt kívánták, hogy őt válasszam. Engedve kérésüknek szakító levelet írtam az igazi szerelmemnek és hozzámentem a férjemhez. Habár a házasságunkban sok szép pillanat volt, több mint két évtizeddel később mégis elváltunk. Kapcsolatban maradva a régi barátnőmmel azt tanácsolta, hogy keressem meg azt a különleges férfit, mert én is megérdemlem a boldogságot. Így tettem, de ő akkor a beteg feleségét ápolta, amiért nagyon tiszteltem és természetesen mindketten éltük tovább az életünket. Körülbelül 35 év után újra találkoztunk, ami csodálatos élmény volt számomra. Még mindig tart nála a gyászidőszak, de bízom benne, hogy eljön még az idő, amikor végre egymásra találunk és beteljesül az évtizedes szerelmünk.
Cséplő Barbara (23)
– Az elmúlt években különböző tapasztalatot szereztem a randizás terén. Mint tudjuk, a mai fiatalok szokásai jelentősen eltérnek ebben a vonatkozásban is az idősebb korosztályétól. A kapcsolatteremtés leginkább online platformokon, például közösségi oldalakon, vagy különböző alkalmazásokon keresztül történik, amelyek – lássuk be – rejthetnek magukban bizonyos kockázatot. Az első üzenetváltások során igyekszem kideríteni a másik fél szándékát. Néhányan egyértelműen kijelentik, hogy csak szórakozni szeretnének, míg mások komolyabb kapcsolatot keresnek. A találkozás előtti beszélgetésekből ez általában kiderül. Számomra idegen lenne, ha valaki egy szórakozóhelyen próbálna megismerkedni velem, mivel nem szeretem azokat a helyzeteket, ahol az alkohol vagy esetleg a drogok dominálnak. A bulik alkalmával nem mindig egyértelmű, hogy mennyire gondolják komolyan az ismerkedést: egyéjszakás kaland, vagy hosszabb távú kapcsolat a cél. Az egyik legkedvesebb emlékem a jelenlegi kapcsolatomhoz kötődik. Az ismerkedés időszakában hosszú sétákat tettünk a Tisza-parton, ahol nemcsak egymás társaságát élveztük, hanem a természet szépségét is magunkba szívtuk.
Sipos Gyula (75)
– Faluban nőttem fel, ahol az volt a szokás, hogy minél előbb párt találjunk és állapodjunk meg. A feleségemmel még a tízes éveinkben ismerkedtünk meg egymással, majd nagyon mély barátság alakult ki közöttünk. Így utólag visszagondolva, nem volt mindent elsöprő szerelem a miénk, azonban a szüleink azt szerették volna, hogy legyünk egy pár. Végül negyven év után, amikor már a gyerekeink és az unokáink is felnőttek, éreztem, hogy valami hiányzik az életünkből. Szívem mélyén tudtam, hogy a feleségemmel közöttünk már csak a gazdasági kapcsolat és a mély szeretet maradt, és mindketten arra vágytunk, hogy újra igazán boldogok lehessünk. Mikor megkértem őt, hogy váljunk el, meglepődésemre nyitottan és megértően fogadta a lehetőséget. Ez elindított közöttünk egy mélyebb párbeszédet, és őszintén megosztottuk egymással az érzéseinket. Felismertük, hogy még mindig vágyunk a szerelemre, és készek vagyunk egy új kapcsolatra. Az elmúlt évek során megtaláltuk mindketten azt a különleges embert, akivel megosztottuk az életünket, sőt, néha még közös randevúkat is szerveztünk. A gyerekek és az unokák is elfogadták a helyzetet. Sajnos az én párom tavaly meghalt, de nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt az érzést megtapasztalhattam, és azért is, hogy a volt feleségem olyan boldogságban él, amit én nem tudtam már neki megadni.
Kovács Éva (39)
– Az egyik legemlékezetesebb találkozóm főiskolás koromban történt. A barátnőimmel fogadást kötöttem, hogy mernék-e regisztrálni egy társkeresőre. Eleinte hezitáltam, mert párkapcsolatban éltem, de a buli kedvéért elfogadtam a felhívást. Úgy voltam vele, hogy tapasztalatszerzésnek jó lesz. A regisztrációt követő néhány hétben nem jött olyan üzenet, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Már éppen törölni akartam magam, amikor kaptam egy olyan férfitől üzenetet, akinek profilképe egyből megfogott. A kapcsolatom haldoklott, a megmentésére semmi esélyt nem láttam, így visszaírtam. Néhány üzenetváltás után a személyisége is lenyűgözött. Körülbelül három napja beszélgettünk, amikor megkérdezte, hogy randiznék-e vele. Elmeséltem a lányoknak, akik arra biztattak, hogy menjek el. Elmentem és megláttam életem legszebb férfijét. Jó pár órát sétáltunk, beszélgettünk, még össze is vesztünk, de az elköszönésnél megcsókolt. Ott és akkor rájöttem, hogy le kell zárnom a kapcsolatomat, mert már lélekben máshol vagyok. Évekig együtt voltunk, nagyon sok szép emlék kötődik hozzá.
Kiss Beáta (39)
– Szeretem a romantikus könyveket és filmeket, de sosem gondoltam volna, hogy én magam is olyan izgalmas helyzetbe kerülök, mint amilyeneket ezekben a történetekben látni lehet. Akkoriban egy multinacionális cégnél dolgoztam és a helyi egyetem kollégiumában laktam. Megbeszéltük egy barátnőmmel, hogy munka után nálam találkozunk. Kellemes nyáresti idő volt, ezért lementem a kollégium elé, hogy a padon ülve várjam a barátnőmet. Miközben egy munkahelyi feladatot ellenőriztem a laptopomon, odalépett hozzám egy szimpatikus fiatalember és angolul útbaigazítást kért tőlem. Elköszönéskor összemosolyogtunk és úgy gondoltam, hogy ez is csak egy szívmelengető élmény volt, ami mosolygóssá tesz néhány órára. Miután a barátnőmet kikísértem a találkozónk után, visszafelé haladva összetalálkoztam egy ott lakó ismerőssel, aki elhívott fröccsözni. Meglepetésemre az említett srác is ott volt. Az egész estét végig beszélgettük, rengeteget nevettünk. Szinte megszűnt körülöttünk a világ. Annak ellenére, hogy már mindenki hazament, mi maradtunk és folytattuk a beszélgetést. Hajnalig néztük a csillagokat és közben csókolóztunk. Másnap tovább utazott, de ez örök emlék maradt a számomra.
V. B.
