A 100 éve született Tarjányi Ágostonra emlékeztek
Képgaléria
Az ünnepi eseményt Tóth Istvánné, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület elnökhelyettese vezette, aki köszöntőjében kiemelte, hogy a kiskunfélegyházi születésű tanár népdalgyűjtő munkássága mellett részese volt a félegyházi forradalmi eseményeknek is.
– 1956 őszének dicsősége, történése mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek az önmagába vetett hitét, és emlékeztetik sorsa értelmére: a szabadságra és az igazságra, és arra, hogy mekkora áldozatot kell hozni a szabadságért, és az igazságért.
Kis Szilárd, a Déli Agrárszakképzési Centrum Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium 1/E osztályos tanulója előadásában Buda Ferenc Tizenöt-húszéves halottak című verse hangzott el, majd a környék tanyavilágát bejárt Tarjányi Ágoston népdalgyűjteményéből csendült fel két dal Süveges Sándor tanár és ifj. Süveges Sándor, a Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola szaxofonos hallgatója előadásában.
Tarjányi Ágoston életpályáját Kapus Béláné nyugalmazott iskolaigazgató, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke ismertette, aki nagy szeretettel és hálával emlékezett egykori tanárára.
– Városunk díszpolgára, a kiskunfélegyházi 1956-os események egyik főszereplője 1924. április 9-én született Félegyházán. Gyermekkorát egy Csongrádi út melletti tanyában töltötte, amely lehetővé tette számára a földművelés és állattenyésztés munkálatainak megismerését. Tanulmányait Félegyházán végezte, s emellett aktívan kapcsolódott be a Sarlós Boldogasszony Templom hitéletébe. Kántortanítói oklevéllel a kezében Tázláron kezdte pedagógusi pályáját, majd később énektanári képesítést is szerzett. Megnősült, s feleségével, Tarjányi Rozáliával visszatért szeretett szülővárosába, ahol öt gyermeket neveltek fel. Kiválóan zongorázott, orgonált, több iskolában tanított, kórust vezetett.
Kiemelkedő szervezői képességeinek köszönhetően részese lett a félegyházi forradalmi eseményeknek, amelyben az alakuló tanács elnökévé választották. Megszervezte az állandó forradalmi tanácsot és bizottságot, és nagy szerepet vállalt abban, hogy véres összecsapás nélkül vezették át a várost a válságos napokon. Mint mondta: „Túl drága az ember vére ahhoz, hogy az utcakőre folyjék”.
Minden tettét a városa, hazája iránti elkötelezettség, a mélységes humánum, az ember és Isten szeretete vezérelte. A forradalom elfojtása után a rendőrség többször elhurcolta, különböző börtönökben, valamint a tököli internálótáborban tartották fogva politikai fogolyként. Két év börtönre ítélték, amely ítélet végül amnesztia alá esett, de pedagóguspályára többé már nem léphetett.
A sorozatos zaklatások, üldözések miatt, és családja védelemében kénytelen volt elhagyni szülővárosát, és Szekszárdra költözött, ahol kezdetben segédmunkásként dolgozott, majd később – kamatoztatva énektanári tehetségét – kántorként tevékenykedett, felnőtt énekkarokat vezetett és cserkészcsapatot szervezett.
Munkásságának elismeréseként 1991-ben a Magyar Cserkészszövetség díszjelvénnyel jutalmazta, majd megkapta a Hazáért és a szabadságért 1956 érmet. Szülővárosa 1999-ben „Kiskunfélegyháza Város Díszpolgára” címet adományozott Tarjányi Ágostonnak, aki hitt és bízott hazája függetlenségében, és minden eszközzel védte a félegyháziakat a véres összecsapásoktól.
Tarjányi Ágoston 2011-ben hosszú betegség után hunyt el.
Tanítványaként a vele töltött énekkari próbák hangulata, a szereplések izgalma kiindulópontja lett pályaválasztásomnak. Legkedvesebb és máig is maradandó élményem, amikor kerékpárral jártuk a környék tanyavilágát, s gyűjtöttük a Félegyháza környéki népdalokat, amelyeket később a Megkondul a Félegyházi nagyharang címmel, 2003-ban adott ki szülővárosa – zárta megemlékezését Kapus Béláné.
K. G.
Fotó: Fantoly Márton
