Félegyháza és a redempció története
Képgaléria
Az ötödik esemény előadója Mészáros Márta múzeumigazgató, néprajzos muzeológus volt, aki Félegyháza és a redempció címmel tartott részletes ismertetőt. Az igazgató elmondta, hogy Kiskunfélegyháza 250 éves mezővárosi rangra emelésének évfordulója tiszteletére indították el az előadássorozatot, amelyben tavasszal 6 és ősszel szintén 6 előadásra számíthatnak az érdeklődők.
Mészáros Mártától megtudtuk, hogy egyik kedvenc témája a redempció, amivel kapcsolatos ismereteit, kutatásait foglalta össze az előadása során. Elmondta, hogy 2014. február 4-én a Magyar Országgyűlés elfogadta a javaslatot, amelyben május 6-át, a redempció emléknapjává, történelmi emléknappá nyilvánították. Hogy mit is jelent tulajdonképpen ez a dátum, ahhoz több száz évre kellett visszamennünk az időben. Mária Terézia 1745. május 6-án írta alá a jászok és a kunok kiváltságlevelét, a redempciós diplomát. Ennek értelmében egy kifizetés, megváltás révén visszakapták az itt élők azokat a kiváltságaikat és jogaikat, amelyek a történelem során megillették őket. Ilyen volt többek között az önálló bíráskodás, a vám- és révfizetés-mentesség, vagy a saját tisztviselő választás joga. A diploma felsorolta területeiket, a 3 mezővárost, 23 falut, 48 pusztát és a 11 kisebb szállást. A redempciós diploma szabaddá és szabadon költözhetővé tette az embereket, jobbágysorból kiemelve és megszabadítva. Leírta továbbá azt is, hogy a katolikus települések plébánosaikat, egyházi vezetőiket maguk választhatták és pallosjogot gyakorolhattak. Természetesen kötelezettségeket is tartalmazott az okirat: ezer lovasból álló haderőt kell biztosítaniuk és hozzá kell járulniuk a nádor fizetéséhez.
A megszerzett kiváltságaik még IV. Béla király idejére vezethetők vissza. A király a tatárok elől menekülő kunokat befogadta uralkodása alatt. Katonai szolgálatukért kiváltságokat adott és nemesi rangon tartotta őket. A betelepülő kunokra féltékenyen néztek a magyar főurak, vezetőjük, Kötöny ellen merényletet hajtottak végre. A gyilkosság következménye volt, hogy a kunok segítségét megtagadták és elhagyták az országot. Későbbiekben újrapróbálkoztak a betelepítésükkel, amelyeket aztán szigorú törvényekhez kötöttek. 1279-ben születtek meg a kun törvények, amit keresztségi levélként is emlegetnek a történészek. Ebben a kunok jogait és kiváltságait, valamint kötelezettségeit sorolják fel. A keresztény hit felvétele, a letelepedett életmód, katonai szolgálat a kötelességeik közé tartozott, emellett jogukban állt megtartani haj- és szakállviseletüket, legfelsőbb bírájuk a nádor lett, főúri kötöttség alatt nem voltak, belső ügyeiket maguk intézhették. A letelepedő kunok hét nemzetséget említi a történetírás, de mindről nincs ismeretünk. Ami biztosan tudható, hogy a csertán nemzetség érkezett a Duna-Tisza közti területre. A letelepedésük királyi koronabirtokon valósult meg, a terület egyértelmű megjelölésével: Nagykunság, Kiskunság és a Jászság. A kunoknak az idők folyamán minden kiváltságukat sikerült elismertetni az uralkodókkal, egészen I. Lipót uralkodásáig. A király ugyanis úgy döntött, hogy a török alól felszabadított, a királyi koronához tartozó területeket felségjog címén – törvénytelenül – értékesíti. Ez a kiváltságok eltörlésével és az ott élők jobbágysorba taszításával járt. Az eladás meg is történt, előbb a Német Lovagrend, majd a Pesti Invalidus Ház tulajdonába kerültek a területek. A változást a birodalom új királya hozta meg számukra Mária Terézia személyében, akinek 1740-es trónra lépése egyben az örökösödési háború kezdete is volt. A jászkunok bízva kéréseik meghallgatásában, a sziléziai háborúk idején már jelentős katonai haderőt nyújtottak a királynőnek. Ennek hatására elindult a folyamat, ami aztán 1745-ben a redempciós diplomához vezetett, és ami visszaadta a jászkunok területeit kiváltságaikkal együtt, 580 ezer rajnai forint ellenében.
Az előadás folytatásában az igazgató részletesen beszélt a megváltott területekről, a redemptusokról, valamint számos érdekességgel és történelmi ténnyel szolgált Kiskunfélegyházáról. Az ismertető végén a megjelenteknek lehetőségük nyílt kérdéseket feltenni, sőt, akár saját felmenőiket is megkereshették a városalapítók névsorában.
Z. A.
