Felismerni és elköteleződni a mai embernek nehezen megy – Klára nővérrel beszélgettünk
Constantin püspök a leánynevelés és oktatás elkötelezett híve volt. 1908. szeptember 24-én az ő hívására érkeztek a nővérek Félegyházára. A leánynevelő intézet négy iskolatípust foglalt magába: az elemi népiskolát, a polgári leányiskolát, tanítóképzőt és mezőgazdasági leányiskolát. 1948-ban 40 éves, áldásos, oktató, nevelő munka után a nővéreket megfosztották iskolájuktól. Az államosítással járó igazságtalanságot az sem kárpótolta, hogy az épületben végig iskolák működtek. A 40 évi kényszerszünet után az 1989-es esztendő meghozta az országos hírű Constantinum reneszánszát. 1995-ben felépült a Constantinum Katolikus Napközi Otthonos Óvoda. 1997-ben visszakapta a Móra Ferenc Általános Iskolát a rend. Bangó Beáta M. Klára nővér 1998-ban kezdte meg szolgálatát a városban. A rendről, a szerzetesi létről, életéről és hivatásáról beszélgettünk vele.
Bangó Beáta nem készült kisgyermek korától a szerzetesnői életre. Nem nevelkedett vallásos családban, szülei tanári hivatást szántak neki. Bár egészen kisgyermekként nyilvánvaló volt számára, hogy segít társainak a tanulásban, korrepetálta őket, szíve mégis a kémia felé húzott: vegyész szeretett volna lenni. Ennek érdekében Zalaegerszegről Nagykanizsára ment középiskolában, ahol a szeretett tantárgyat komolyabban tanulhatta. Ott egy osztálytársa hatására ismerkedett meg az R-GO együttessel és Szikora Róberttel. Ennek fontos szerepe volt, amikor később Budapestre, a Kertészeti Egyetemre jelentkezett, ugyanis a főváros még több R-GO koncert lehetőségét tartogatta számára. Az iskolát másfél év után abbahagyta, egy gyógyszergyárban helyezkedett el. 1990-ben egy koncertről mentek egy másikra, amikor súlyos autóbalesetet szenvedtek. Ő súlyos sérülései miatt 10 napot töltött intenzív osztályon. Az orvosok egy évre becsülték a felépülés idejét, ami végül hat hónapot vett igénybe. Zalában, a szülői házban lábadozott, amikor ferences szerzetesek javaslatára vette kezébe először a Bibliát. Még elsőéves egyetemista korában Szikora Róbert hatására kezdett el templomba járni, majd lett elsőáldozó ötödmagával az R-GO-s rajongói csapatból.
Felépülése feleannyi időt vett igénybe, mint ahogyan azt az orvosok jósolták és visszatért dolgozni. Abban az időben hittanóráról hazaérve, egy imában Isten meghívta őt a szerzetesi létre. Ahogyan fogalmazott, nem sokat gondolkodós típus, ezért a lelki vezetője segítéségét kérte, aki vázolta számára a lehetőségeket. A Kalocsai Iskolanővérekhez egy barátnője révén került, aki egy szentségimádásra invitálta a rend szervezésében. Ott már tudta, hogy ez az ő útja. 1992-ben csatlakozott a Kalocsai Iskolanővérek Társulatához, elvégezte a tanítóképzőt és 1998-ban helyezték Kiskunfélegyházára.
Kicsi, elsős tanulókkal kezdte a tanítást városunkban, a diákokról és a tanításról is szeretettel mesélt lapunknak. Véleménye szerint intézményükben jól érzik magukat a gyerekek, hiszen a Jóisten közelében vannak. Reggelente áhítattal kezdik a napot az iskolarádióban és este imával fejezik be a kollégistákkal, de ezen kívül ugyanolyan tanítás folyik, mint bármely másik intézményben. Mosolyogva meséli, hogy a gyerekek olyannyira megszokják a Dicsértessék a Jézus Krisztus! köszönést, hogy iskolán kívül is használják már. A nővérek létszáma nagyon lecsökkent mára, míg korábban volt olyan időszak, hogy 64-en voltak Kiskunfélegyházán, ma már Anna nővér és ő maradtak a feladatokra.
Klára nővért a rendi nevéről is kérdeztük. Elmondta, hogy amikor kb. 1000 nővér élt a rendben, az volt a szokás, hogy 3 választott nevet lehetett leadni a főelöljárónak, és a beöltözésnél derült ki, hogy ki melyik nevet kapta. Amikor ő szerzetesnővérnek jelentkezett, már volt Beáta nővér, és mivel két azonos név nem lehetséges, szükséges volt másik nevet választania. A Klára nevet kérte, ami éppen szabad volt, így választását jóváhagyta az akkori elöljáró. A ruházatukról is mesélt, amit kényelmesnek és praktikusnak ír le. A korábbi öltözet teljesen más volt, a mait egy nővér tervei alapján készítették. A régi ruha hosszú ujjú volt, és sokkal több anyagot tartalmazott, a súlya 8 kilogramm volt. A fátyol keményített és jóval nehezebb viselet volt, mint a mai.
Ruházatukhoz egy medál is tartozik, amelynek egyik felén a francia alapító, Alix Anya látomásának képe van, amelyen a Szűzanya nyújtja felé a kis Jézust, „neveld, amíg felnő” szavakkal, illetve szerepel rajta Fourier Szt. Péter, akit szintén alapítójukként tisztelnek. Az érem másik felén Szent Ágoston, a rendi szabályok írója látható. Az ékszert ma a nyakukban hordják, míg a korábban a ruházat övén, egy rózsafüzéren lógott.
Az öltözethez tartozik egy gyűrű is, amelyen a keresztre feszített Jézus látható, valamint az örök fogadalom dátuma is helyet kap rajta. Minden rendnek saját ruházata van, amiket ők szín és forma alapján felismernek.
A napirendjük részét kötelezően képezi a szentmisén való részvétel. Klára nővér nagyon szeret utazni, de emiatt csak olyan országokat látogat, ahol minden nap részt tud venni istentiszteleten. Megtudtuk tőle, hogy birtokában van egy nyolcnyelvű misekalauz, ami segítséget nyújt számára más országokban. A legemlékezetesebb élményei közül a tengerparti misét említi, amit homokban, egy zarándoklat közben élt át, és természetesen felejthetetlen számára a Szent Péter Bazilikában tett egykori látogatása, ahol II. János Pál pápát személyesen láthatta.
Az utazások mellett szívesen varr és a gyertyafaragás is kedvelt tevékenysége, munkái már egy egész vitrint megtöltöttek.
Kérdésemre Klára nővér elárulta: csakúgy, mint bárkinél, az ő életében is voltak napok, amikor kétségek gyötörték.
– Az ördög mindig működik. Néha fogadalomtételek előtt éreztem bizonytalanságot. Ilyenkor eszembe jutott a mondat, hogy „Ködben ne változtass irányt!” Mindig dönthettem volna másként, de kitartottam és örülök neki. A mai embernek nem igazán megy az elköteleződés. Azt gondolja, hogy akkor szabad, ha nem köteleződik el semmi mellett. Pedig, ha tekintetünket mindig felfelé emeljük, akkor megtaláljuk a helyes irányt. Nem éreztem soha hiányát semminek. Saját gyermekem nincs, de helyette százannyit kaptam a tanítás által.
Z. A.
