Közösen ünnepelték az anyákat a Batthyány iskola diákjai
Képgaléria
– Az édesanyák azok, akik mindig ott vannak mellettünk, a jó és a rossz időkben egyaránt. Ők azok, akik szeretetteljesen gondoskodnak rólunk, megvigasztalnak, amikor szomorúak vagyunk, és örömmel ünnepelnek velünk, amikor boldogok vagyunk. Az édesanyák olyanok, mint a napfény az életünkben – mindig ragyognak és melegítik a szívünket. Titkon minden férfi tudja, érzi, hogy a nők, az édesanyák olyanok, mint a virág. De nem csupán azért, mert a virág szimbolizálja szerelmüket, szépségüket, tisztaságukat, hűségüket és nemes egyszerűségüket, hanem azért is, mert őáltaluk telítődik lélekkel a világ. Az édesanyák nemcsak észrevétlenül hordozzák vállukon mindannyiunk lelki terheit, de megteremtik azt a melegséget, otthont, ami nélkül rideggé, mi pedig ebben a világban hajléktalanná válnánk. De még ennél
is többet tesznek: beleoltják az anyaság, a tapintat és az alázat női, meleg színeit, páratlan odaadó lelkületét a világunkba. Anyaságukkal tevékeny részesei a teremtésnek. Képesek arra, amire egyetlen férfi sem: életet adni, megteremteni az anyagi és szellemi lét egységét. Az ő létük is olyan, mint a virágé: híd vagy kapu. Bennük és általuk valóban összeér a föld és az ég.
Anya, mama – ezek azok a csodálatos szavak, amit életünkben elsőként kimondunk. A gyermekek és a felnőttek szívében az édesanya különleges helyet foglal el. Ő az a személy, aki minden körülmények között képes összetartani a családot, akinek jelenléte, gondoskodása, életünk fontos része, aki aggódik miattunk, aki őszintén örül sikereinknek, és akihez mindig visszatérhetünk. Ő az a biztos pont életünkben, akinek a szeretete örök. Az édesanyák tápláló, vigyázó szeretete egy életen át végigkísér minden embert. Ez a szeretet az, amely nem szab feltételeket, nem követel, nem kételkedik. Ez a szeretet az, amely úgy tart meg magának, hogy közben el tud engedni – zárta gondolatait Bense Zoltán.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
