Belügyminiszteri elismerésben részesült Jankovszkiné Dobó Anikó
Jankovszkiné Dobó Anikó 1985-ben magyar-orosz szakos tanárként kezdett a József Attila Általános Iskolában dolgozni, ahol azóta is tanít. A jövőre nyugdíjba készülő pedagógussal a pályáról, a diákokról, a tanításról beszélgettünk.
Anikó elmondta, már általános iskolásként megfogalmazódott benne, hogy tanítani szeretne. Akkoriban Bíbok Kati néni tanította neki az orosz nyelvet, és azt a kiváló pedagógus módszereinek köszönhetően nagyon meg is szerette. Értelmiségi családban nevelkedett, szülei messzemenőkig támogatták abban, hogy nővérével együtt a német nyelvet is elsajátítsák az orosz mellett. Az orosz nyelv iránti szenvedélye majdnem 10 éven át egy Marina nevű levelezőtársat is adott neki, akivel gyakori levélváltásokon keresztül megismerték egymást és országaik kultúráját. Ugyanígy hozzájárultak a német nyelv elsajátításához Karinnal és Kornéliával való levelezések és a velük való személyes találkozások. Ezért választotta a német tagozatot a gimnáziumban.
Juhász István tanár úrnak köszönhetően az érdeklődése megerősítette abban, hogy a tanárképző főiskolán az orosz mellé a magyar szakot válassza. A főiskola szervezésében először hat hétig Leningrádban, majd később fél évig Vlagyimirban élt. Az ország és a kultúra is lenyűgözte, színházakba, képtárakba jártak, és a sok szórakoztató program ideje alatt gyakorlatias szinten sajátította el a nyelvet.
Pályakezdőként osztályfőnök lett a József Attila iskolában, s mindkét tantárgyát tanította.1990-ben vállalta az átképzést, s az orosz nyelvet felváltotta a német nyelv tanítása. Bár kezdetektől fogva a könyvtár is vonzotta, ma már nem bánta meg, hogy a tanári hivatást választotta. Az irodalom és az olvasás szeretete is nagyban meghatározta munkáját. Megemlékezéseket, ünnepségeket, versenyeket rendezett a drámapedagógia módszereinek felhasználásával.
– Kezdetektől segítő, jó szándékú kollégák vettek körbe, akikre mindig számíthattam, és akik erősítették hivatástudatomat. Mára lényegesen nehezebb lett a tanári pálya, mint az én időmben volt. A felnőttek és a gyerekek is túlterheltek és nagyon érzékenyek. A diákok közül többen különböző problémákkal terhelten érkeznek az iskolába, könnyen megbántják egymást – véli a tapasztalt pedagógus. Szerinte ezeket a nehézségeket a közösségi élmények tudnák enyhíteni. Tapasztalatai mondatják ezt vele, hiszen rendszeresen szervezett tanórán kívüli tevékenységeket, kirándulásokat, táborokat. A pályázati lehetőségeket kihasználva azok a tanulók is kibontakoztathatták tehetségüket, akik a tanítási órákon nem tudták megmutatni kreativitásukat, hiszen a szabadidős tevékenységek során több lehetőség adódott megismerni és fejleszteni a tanítványok személyiségét.
– Sokat tanultam és tanulok a diákjaimtól a mai napig, többek között feltétel nélküli ragaszkodást és elfogadást. Hetedikesek osztályfőnöke vagyok jelenleg, akikkel együtt én is elbúcsúzom jövőre az intézménytől. A nyugdíjas éveimben szeretnék többet foglalkozni azokkal a dolgokkal, amik eddig az elfoglaltságaim miatt háttérbe szorultak. Legfőképpen többet szeretnék túrázni, kirándulni a családommal – mondta el a kitüntetett, majd hozzátette: külön öröm számára, hogy Dinnyés-Kis Zsuzsanna igazgató terjesztette fel mintegy négy évtizedes szakmai és közösségi munkája elismeréseként a miniszteri elismerésre, mert úgy érzi, hogy benne vannak a diákok, a szülők, a kollégák is.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
