Cseri Andrásné 95 évesen is példát mutat az életigenlésből
Képgaléria
Az ünnepségen Tóth Erika, az intézmény munkatársa egy prózai előadással tette emlékezetessé a napot, Magyariné Tóth Erika intézményvezető köszöntője után Lévai Istvánné Ilonka néni adta elő Erzsike néni kedvenc nótáját, amely nagy örömet szerzett az idős hölgynek. Az ünnepeltet Balla László alpolgármester is felköszöntötte, Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt emléklapot és egy szeretettel összeállított virágcsokrot adva át a városvezetés nevében. Az eseményen a szépkorú családja is jelen volt.
Cseri Andrásné, szül. Parádi Erzsébet 1929. augusztus 25-én látta meg a napvilágot Gönczöl Erzsébet és Parádi Pál kovácsmester első gyermekeként. Hét testvérét követve már korán megtanulta, mit jelent lemondani mások javára. Gyermekként is kiemelkedett együttérzésével és segítőkészségével, és már fiatalon a család megélhetéséhez való hozzájárulásra törekedett.
Fiatalként sokszor álmodott arról, hogy apáca lesz, talán azért, mert egy emberibb élet reményében keresett menedéket. Azonban az élet más utat jelölt ki számára: megélte a háború borzalmait, és sokszor mesélt arról, hogyan menekültek el az orosz katonák elől. A nehézségek ellenére bátran szembenézett az élet kihívásaival, és mindig megtalálta a módját annak, hogy segítsen másokon.
1949-ben megismerkedett Cseri Andrással, akivel rövid időn belül házasságot kötöttek. Férje katonai szolgálata miatt a házasságkötés után azonnal vissza kellett térnie a laktanyába, de ez sem akadályozta meg őket abban, hogy boldog családot alapítsanak. Első gyermekük, Erzsébet 1953-ban született, majd 1956-ban érkezett meg második gyermekük, Rozika, aki Down-szindrómával született. Rozika egész életében édesanyja gondozására szorult, de Erzsike néni a legnagyobb szeretettel és odaadással ápolta őt.
Férje 1985-ben elhunyt, és ettől kezdve Erzsike néninek egyedül kellett szembenéznie a mindennapok kihívásaival. Kisebbik lánya gondozása élete legnagyobb próbatétele volt, de egy oroszlán erejével és elszántságával küzdött meg minden napért. Rozika halála 2020-ban mélyen megrázta, és végleg egyedül maradt a nagy házban.
2023 januárja óta a kiskunfélegyházi Nádasdy utcai idősek otthonának lakója, ahol igyekszik továbbra is másokért tenni, ahogy egész életében tette. Bár mostani életét nehezen tudja pihenésként megélni, mégis próbál alkalmazkodni az új körülményekhez. Unokáiban, Renikében és Robikában, valamint dédunokáiban, Hannában, Esztikében, Zsófiban és Rékában látja a jövő kiteljesedését.
A köszöntés után, amikor beszélgetésbe elegyedtünk Erzsike nénivel, kiderült, hogy mennyire szeretett kerékpározni, ami mindig is közel állt a szívéhez. Bár mostanra az otthon munkatársai és a családtagjai is óvják ettől a tevékenységtől, hiszen aggódnak érte, Erzsike néni megértéssel fogadja szerettei féltését. Bár a kerékpározás hiánya kicsit nehezebb, Erzsike néni most inkább a pihenésre és új barátai társaságára helyezi a hangsúlyt. Ahogyan egész életében, most is a mások iránti szeretet és erős hite segíti át ezen a változáson.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
