Bátorságpróbán vesznek részt a Waldorf-diákok
Képgaléria
Szeptember 29. Szent Mihály napja. Ezt az időszakot a népi kalendárium Szent Mihály havának is nevezi, amelyhez számos népszokás és időjárási megfigyelés fűződik.
A keresztény hagyomány szerint Szent Mihály egyike a hét arkangyalnak vagy főangyalnak. Ábrázolásain gyakorta mérleget tart a kezében, s ezen az emberi lelkek jó és rossz cselekedeteit méri meg. A mérleg fontos szerepet kap a mi ünnepi időszakunkban is: a gyerekek jó cselekedeteit általában pici, hófehér kavicsok jelképezik, amelyeket az osztálytanító által szervezett bátorságpróbán és az iskolai napokon gyűjtenek be, majd rátesznek a mérleg egyik serpenyőjére. A másik serpenyőben egy otromba sötét kő gubbaszt. Mindig izgalommal figyeli az osztály, vajon átbillen-e a mérleg fehér kavicsos serpenyője, és győzedelmeskedik-e a jóság. Mindent megtesznek azért, hogy így legyen. Takarítanak, söprögetnek az udvaron, figyelnek arra, hogy egymással is kedvesek legyenek.
A Mihály-időszak egy választóvonal is a fény és a sötétség örökös erőpróbájában. A kinti sötétség egyre növekszik, haladunk a hosszú hideg téli esték felé. A szüret után az ember lassacskán a házba húzódik, eljön a „bent” ideje. Ahogy a külső napfény mindinkább visszavonul, úgy jelentkeznek a természetben is az elmúlás egyértelmű jelei. Az ember azonban megpróbál küzdeni az életerők visszahúzódása ellen, szeretné megőrizni mindazt a fényt és melegséget, amit a nyáron begyűjtött, hogy a legmélyebb sötétségben és a legkeményebb hidegben lelki fénnyé tudja változtatni, és beragyogja általa a Karácsony éjszakát – fogalmazott Némethné Faragó Erika, harmadikos osztálytanító.
