Elhunyt a legidősebb kiskunfélegyházi lakos, Juhász Istvánné Sárkány Erzsébet
Juhász Istvánné Sárkány Erzsébet 1919. április 25-én született Kiskunfélegyházán, ahol egész életét leélte, mindig szoros kötelékkel a városhoz. Élete a becsületről és a kemény munkáról szólt, ahol a család és az emberség mindig központi szerepet kapott. Kitartása, hite és munkaszeretete példaképpé vált sokak számára a közösségben. Gyermekeit és unokáit mindig támogatta, bátorította őket a tanulásra, és nagy büszkeséggel nézte, ahogy családja egészségben és sikerekben gazdag életet él.
106 éve alatt tanúja volt az elmúlt évszázad nagy átalakulásainak: látta Kiskunfélegyháza fejlődését, a technológiai újításokat és a társadalmi változásokat. Bár az utóbbi években fizikailag meggyengült, Erzsike néni szelleme éles maradt. Gondozói elmondása szerint szívesen idézte fel ifjúkori élményeit, és még az idősotthonban is aktívan részt vett a közösségi életben, dalokat énekelt, és élénken beszélgetett társaival.
Az élethez való hozzáállását fia így fogalmazta meg:
– Egész életében azon dolgozott férjével, hogy házukat és életkörülményeiket jobbá tegyék és gyermekeiket iskoláztathassák. Böske néni számos tevékenységhez értett: kötött ötujjas kesztyűt, horgolt csipketerítőt, sőt hurkát és kolbászt is készített. Kertjében olyan konyhakertet gondozott, amelyet még Japánból is megcsodáltak volna. Gyermekeinek kedvenc gyümölcsét, sárgadinnyét is termesztett. Bár neve talán nem kerül be a történelemkönyvekbe, azok szívében örökre megmarad, akik ismerték őt. Mindig kedves volt és segítőkész, akár egy napsugár. Számtalan apró történet maradt utána, amelyek megmutatják jószívűségét és emberségét. Egy alkalommal például 6352 forintot nyert a skandináv lottón, amelyből hatezret adott betegeskedő szomszédasszonyának, aki egyedül nevelte két gyermekét. Böske néni mindig figyelt a körülötte lévőkre, és a kedvességét mindenki érezte, akivel kapcsolatba került.
V. B.
