Bács-Kiskun szeretetét, ízét, illatát nagymamájától tanulta a volt köztársasági elnök tanácsadója
Képgaléria
Az est során Langerné Victor Katalin nemcsak pályájáról mesélt a megjelenteknek, hanem némi betekintést engedett a gyermekkora szépségeibe, a magánéletébe, sőt a karrierje során megtapasztalt bizonytalanságairól is őszintén megnyilatkozott. A beszélgetés előrehaladtával egy kiváló humorú, alázatos, segítőkész, produktív, életigenlő embert ismerhetett meg a közönség, akinek történeteit még órákon át jól esett volna hallgatni.
Langerné Victor Katalin elmondta, hogy gyermekkorában került kapcsolatba a roma gyermekekkel, akikkel együtt tanult cimbalmozni. Bár mindent megtett azért, hogy minél magasabb szinten tudjon a hangszeren játszani, a roma tehetségekhez képest mégis alulmaradt. Itt ismerkedett meg a kultúrájukkal, szokásaikkal. Őt mindig szeretettel fogadták és az évek során sok mindent megértett a romákat érintő gondokból. Nyolc évig volt mindössze élete része a cimbalom, de a cigányságtól később soha nem szakadt el. Gyermekházakat, tanodákat, roma szakkollégiumokat hozott létre, amelyekkel segítették a tanulást, az elhelyezkedést, a roma megélhetést. Az évtizedek alatt elért eredményeik – többek között a roma nők munkanélküliségének csökkentése, munkaerőpiaci integrációjuk – elvitathatatlan nemcsak országosan, hanem európai szinten is.
Saját gyermekkorából kiemelte Katymárról származó nagymamájának szerepét, aki továbbadta neki Bács-Kiskun összes szeretetét, ízeit és hangulatát. Megyénket ezért szereti a mai napig és nevezi szinte otthonának. Önmagát rossz gyermeknek aposztrofálta, akit a cigány társadalom fogadott el először, mint tiszteletre méltó egyén, aki meg szeretne tanulni cimbalmozni.
– Hat évesen az első élményem az volt, hogy ezek az emberek nem skatulyáztak be. Azt láttam, hogy ők engem szeretnek. Tulajdonképpen egy különc gyerek voltam és az maradt meg bennem, hogy ezt nehezen viseli az iskola, és aki kilóg a sorból azt nem szeretik. Ez azért volt meghatározó, mert fejlesztőpedagógusként – amikor elkezdtem cigánygyerekekkel dolgozni – ezt az élményt fel tudtam később használni. Hiszen ők is épp olyan provokatívak voltak, mint egykor én. Nekem egy-két tanár volt az életemben, aki az elsöprő lendületemet, lázadásomat nem sértésnek vette, hanem azt kereste, hogy mivel lehetne azt lekötni. Bármire képes voltam, de ehhez kellettek ezek az emberek. Úgy döntöttem, hogy én is így fogok bánni a gyerekekkel és megpróbálom megérteni, hogy ők mit akarnak az élettől. A rosszul reagáló tanár is hatott rám, de leginkább azok a pedagógusok voltak rám nagy hatással, akik túl tudtak látni a gyerekkori lázadáson. A legmeghatározóbb anyai nagymamám volt az életemben, aki katymári. Nekem ez a megye nagyon sokat jelent, hiszen ő mindent innen hozott. Mindent, amit az életről tudok, azt tőle tudom. Én úgy főzök és olyan kelttésztám van, mintha itt nőttem volna fel. Ahogy élek, ahogy gondolkodom, ahogyan ezt az életet végigcsinálom, az a nagymamám érdeme – fogalmazott Langerné Victor Katalin.
A folytatásban a helyettes államtitkári pozíciójáról, majd a későbbi tanácsadói munkájáról is beszélt a hallgatóságnak. Megtudtuk, hogy Novák Katalin volt köztársasági elnök tanácsadójaként legfőbb feladata volt, hogy hétköznapi hősöket – azokat az embereket, akiket egyébként az államfőtől jellemzően távol tartanak – mutasson meg. Ismertesse meg velük az elnököt, szervezze le találkozóikat és akár világítson rá jelenlévő problémáikra.
Végezetül megismerhettük módszereit, ahogyan próbál egyensúlyt teremteni munkája és családja (öt gyermeket neveltek fel férjével) között és arról is szívesen mesélt, hogyan kezdett el néhány éve pálinkafőzéssel foglalkozni.
Az „Így lettem…” beszélgetéssorozat Szemerédi Kornél vezetésével novemberben folytatódik.
Fotó: Fantoly Márton
Z. A.
