Körkérdés – Szokott-e vért adni?

A véradás az egyik legfontosabb önkéntes segítségnyújtási forma, amivel akár három ember életét is megmenthetjük. A sürgősségi ellátás, a műtétek és a súlyos betegségek kezelése mind vérkészítményekre támaszkodnak, így a folyamatos vérkészlet fenntartása létfontosságú. A Vérellátó Szolgálat hangsúlyozza, hogy rendszeres véradással hozzájárulhatunk a biztonságos betegellátáshoz és a váratlan helyzetek gyors megoldásához. Aki egészséges és megfelel az előírásoknak, minden véradással mások életét mentheti meg. Körkérdésünkben a véradásról kérdeztük az embereket.

Cseri Renáta (29)
– Mint egészségügyi dolgozó, pontosan tudom, hogy a vér nélkülözhetetlen a rászoruló betegek ellátásában, sőt, akár az életmentésben is. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy felhívjuk a figyelmet az önkéntes véradásra, mert ezzel életeket menthetünk. Őszintén bevallom, jómagam sajnos nem erősítem az önkéntes véradók táborát, mivel kisgyermekkorom óta van egy számomra egyelőre legyőzhetetlennek tűnő fóbiám a tűktől. De célom ennek a félelemnek a leküzdése, hogy én is önkéntes véradó lehessek, és ezzel akár életet menthessek.

Bene Sándor (33)
– Mostanság már ritkábban, de azért évente három-négy alkalommal igyekszem eljutni véradásra. Nem a juttatások miatt és nem is kényszerít rá senki; szívesen megyek. Persze, hogy ajánlanám! El sem tudom mondani, milyen érzés... Már jó pár éve, hogy a Vérellátó Szolgálat küld egy SMS-t, amikor a tőlem kapott vért felhasználják. Jó tudni, hogy valakinek segíthettem.

Iványi Máté (29)
– Szoktam vért adni, és mindenkit biztatnék erre, aki teheti. Úgy tudom, hogy sajnos sokkal kevesebb véradomány érkezik az országban, mint amennyire szükség lenne, pedig mindig hangsúlyozzák a fontosságát. Az ember csak ül egy kicsit a székben, beszélget az ápolóval, és ezzel akár napokon belül megmenthet valakit. Az a kis tűszúrás nem nagy ár ezért. Akinek kétségei vannak, annak mindig mondom, hogy mindenhol nagyon kedvesek és figyelmesek voltak, hálásak az adományért. A jövőben is fogok vért adni.

Balla Mihály (29)
– Nem szoktam vért adni. Tudom, hogy nagyon fontos a véradás, de nem tervezem a jövőben sem, mert félek a tűtől.

Hegedűs Henrietta (32)
– Rendszeres véradónak számítottam egészen a várandósságomig. Most egyéves múlt a kislányom, és mivel szoptatás alatt sem ajánlott, még nem tértem vissza, de hamarosan újra aktuális lesz. Természetesen tudom, milyen fontos a véradás, és a véradó fontosnak is érezheti magát, hiszen mindig kaptam értesítést arról, hogy a leadott vér bekerült a kórházba. Ez nagyon jó érzés. Ha a másik oldalát nézzük, a szervezetünk is jótékonyan értékeli ezt a „lecsapolást”. Emellett a véradás előtt egy kisebb orvosi vizsgálatot is elvégeznek (például vérnyomásmérést, hemoglobinszint-mérést). De a legfontosabb a segítségnyújtás. Sok munkahely is támogatja a véradókat: munkaidőkedvezménnyel, sőt, van, ahol két nap szabadságot is biztosítanak a sikeres véradásért cserébe. Mivel nem jár anyagi teherrel, de hatalmas segítség, így menjen el vért adni, aki csak teheti!

Hajnali Zoltan (32)
– Rendszeresen adok vért. Nagyon fontos, hiszen ezzel segíthetünk másokon, és a vér semmivel sem pótolható. Középiskolás koromban lettem véradó – akkoriban haza lehetett menni, ha vért adtunk. Azóta is fontosnak tartom, hogy segítsek másokon, hiszen betegség vagy baleset esetén létfontosságú, hogy mindenkinek jusson elegendő vér. Az egészségünkre is jótékony hatással van, mert csökkenti a szívroham és a stroke kockázatát.