Közeleg a Megváltó – vasárnap kezdődik az advent
Képgaléria
– Augusztus elseje óta szolgálsz Félegyházán, de azt csak kevesen tudják, hogy tanítónak készültél. Milyen út vezetett a papi hivatásig?
– Kamaszkoromban mindig az volt hívó szó, hogy olyan munkát válasszak, amit nem akarok leváltani, ami mindig az enyém. Vallásos családban nevelkedtem, és a papság sem állt távol tőlem, de inkább opcionális lehetőség volt, csak úgy, mint bármelyik más szakma. Középiskolásként Kecskeméten vendéglátást végeztem, de rájöttem, hogy ez nem az igazi. Tanítói pályára gondoltam továbblépni, fel is vettek, de menet közben jött a döntés a papság felé. Az Isteni elhívásnak meg voltak a lépései: már gyermekként is bennem volt, hogy akár én is ott állhatnék az oltár előtt. Voltam elsőáldozó, bérmálkozó, és folyamatosan kerestem a helyemet az egyházban. 16 éves lehettem, amikor megismerkedtem a Nyolc Boldogság Közösséggel. A katolikus szerzetes közösség nyári táborában az egyik délutáni fórumon papokkal, szerzetesekkel beszélgettek arról, hogyan, miért lettek Isten szolgái. A fórum előtt egy ismerőssel beszélgettem és mondtam neki, hogy most már menjünk, mert kezdődik az előadás, ő pedig visszakérdezett, hogy miért: én is pap akarok lenni? Gondolkodás nélkül igennel válaszoltam. Aztán gondolkoztam csak el a válaszomon. Egy medjugorjei zarándoklaton is részt vettem a közösséggel, és itt találtam meg a helyem és mondtam azt, hogy egy ilyen közösségnek lennék a papja. A tanítói pálya helyett Szegeden elvégeztem a katolikus teológus-hittanár szakot, és 2023. június 24-én szentelt áldozópappá dr. Bábel Balázs érsek. Egy évet Jánoshalmán töltöttem, augusztus óta pedig itt vagyok Félegyházán.
– Milyen benyomást tett rád a város hívő közössége?
– Azt tapasztalom, hogy az emberek nyitottak az egyházra és Istenre, van egyfajta Isten-vágyuk, egy természetfölötti vágyuk. A középkor vallásossága nagyon spirituális volt, de ma is látni az emberekben ezt a spiritualitásra való nyitottságot. Ezt újra föl kell találnunk a katolikus egyházban, még akkor is, ha a mai világban nehéz ezt megtalálni, megélni és átadni. Szerencsés helyzetben vagyok a fiatalok kapcsán is, mert összetartó ministráns közössége van a templomnak. A fiatalok szívesen jönnek a vasárnapi misékre, hogy Isten közelségében együtt tevékenykedjünk. Úgy látom, hogy számukra ez a hármas – együttlét, munka és Isten – elegendő motiváció.
– Papként hogyan tudod megszólítani ezeket a nyitott embereket?
– A nulladik pont az, hogy én is nyitott vagyok feléjük. Akkor tanulja meg az ember a spiritualitást, ha látja valakitől, vagy tud valakivel beszélgetni a témában. Lehetőséget ad az elmélyülésre, az Istennel való találkozásra a csendes szentségimádás és a rózsafüzér imádság is. Ilyenkor kizárjuk a külvilágot és csak befelé figyelünk, a bennünk élő Istenre.
– Karácsony közeledtével még hangsúlyosabbá válik a spiritualitás, vasárnap meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún. Mit jelképez a négy gyertya?
– Kevesen tudják, de a legelső adventi koszorú egy szekérkerék volt, 24 darab gyertyával, amiket december 1-től 24-ig gyújtottak meg minden nap. Ezen fehér és piros gyertyák szimbolizálták a vasárnapokat és a hétköznapokat. A mai 4 gyertyás változat a 4 vasárnapot jelöli, és mindegyik meghatározott jelentéssel bír. A gyertyák szimbolikája, valamint a vasárnapok tanításai segítenek az ünnepre való felkészülésben, a lelki elmélyülésben. Az első, második és negyedik vasárnapon lila gyertyát gyújtunk, ezek a hit, a remény és a szeretet jelképei, míg a harmadik vasárnapon gyújtott rózsaszín gyertya az örömet szimbolizálja.
– Mi az adventi időszak üzenete?
– Az advent a felkészülés ideje, és itt az idő a legfontosabb. Az az értelme, hogy időt adjunk magunknak a fölkészülésre, hogy ne csak beessünk a karácsonyra, hanem tényleg megérkezzünk. Ha igazán meg tudjuk élni az adventi időszakot, akkor tudunk igazán megérkezni a karácsonyba. Ehhez hozzátesz az esti imádság, vagy a korai reggeli roráte mise élménye is. Lényege, hogy sötétbe megyünk be, és világosba jövünk ki, jelképezve a karácsony fő mondanivalóját, hogy megszületett a világosság. Advent idején úgy is készülhetünk, hogy időt adunk Istennek, a barátunknak, a házastársunknak, és olyan dolgokra fordítjuk, ami kizökkent a hétköznapiságból. Próbáljuk meg a vasárnapokat is úgy beosztani, hogy egymással, kirándulással, hálaadással, vagy épp tervezéssel, pihenéssel töltsük és ne munkával.
– Advent és karácsony után milyen további terveid vannak?
– Hosszú távú célom egyrészt, hogy elindítsak egy 10 alkalmas kurzust, amelyen a hitünk alapjairól tanulhatunk. Másrészt szeretnék a családoknak, pontosabban a házaspároknak lehetőséget biztosítani arra, hogy az anya és apa szerep helyett férj és feleségként tudjanak újra együtt lenni. Szeretném azt is elérni, hogy a plébániára otthonként tekintsenek az emberek, ne csak egy helyként, ahová néha bejönnek ügyet intézni. November 30-án például adventi kézműves foglalkozás lesz a Közösségi Házban, ahová bárki bejöhet, hogy jó hangulatban együtt készüljünk az ünnepre.
G.E.
Fotó: Fantoly Márton
