Közlekedéskultúra a városban – ahogy egy kerékpáros látja
– Kiskunfélegyháza kicsi város, de túl sok az autó, túl sok a kreszt nem betartó vezető. Vannak autósok, akik a kerékpárosokat szabálytalanul előzik. Többször előfordult, hogy az autós néhány centiméter távolságot tartva megelőz, akkor is, ha én éppen kerülök egy parkoló autót. Idáig minden kényes helyzetet megúsztam, mert időben felismertem a veszélyt, mert elkerülöm azokat az időpontokat, amikor a iskolába, óvodába viszik, hozzák a gyerekeket.
Az autósoknak időnként kerékpározni is kellene, hogy más perspektívából is lássák a valódi közlekedési helyzetet és átéljék azt, amit a kerékpárosok átélnek nap mint nap. Akkor is előznek a járművükkel, ha az úttest másik szélén is parkol autó, ilyen a legtöbb utcán fordult már elő, négyen voltunk egy vonalban az adott pillanatban. Az autós annyira bizonytalan a műveletben, hogy miután szabálytalanul megelőz, a belső tükörből ellenőrzi, elütött-e, vagy esetleg még élek. Megtörtént olyan eset is, hogy figyelmetlenül úgy indul el a kapubejáróból balra, hogy nem foglalkozott azzal, hogy én jövök jobbról szabályosan. Észre sem vette az autós, a balesetet azzal kerültem el, hogy letaszított az úttestről.
Sok-sok felfoghatatlan szituáció, amit nem is értek miért történik meg, hiszen azt feltételezem, hogy minden közlekedésben résztvevő félre a szabályok egyformán vonatkoznak, azokat mindenki betartja. A Tesco parkolójából a be- is kihajtás, vagy a jobbkéz szabályt sem veszik figyelembe gyakran az autósok. Mintha kiveszett volna az emberekből a kedvesség, az emberség, az empátia, a tisztelet, az egymásra figyelés.
2024. november 6-án 13:40 perckor az Ady Endre utcán Bercsényi utca felől Kossuth utca felé haladok kerékpárral. Az út szélén parkoló autókat kerülöm szabályosan, körültekintően, kart kirakva jelzem a
mögöttem haladó autósnak, hogy előzni készülök több parkoló autót. Az utca közepén járok, amikor egy szürke Renault clioval egy középkorú agresszív férfi nagy
sebességgel közeledik. Megelőzi a mögöttem haladó, tőlem előzni nem tudó autót. Én mivel újabb parkoló autót kerülök, kiteszem a karom balra, jelezve a szándékomat. Nem tehetek mást, persze én is látom, hogy mennyire nem szerencsés, ahogy az autók parkolnak ebben az utcában az úttesten.
A clio vezetője mellém gurul, letekeri az ablakot és ingerülten ordítva halad mellettem centikre, utasa egy idős nő megvető tekintettel néz rám. A férfi sofőr azt ordítja, hogy a karom kiteszem és ettől
nem tud megelőzni, mert nem fér el, közben minősíthetetlen stílusban és jelzőkkel egyre ingerültebben, rettenetesen durván tovább ordít velem. Annyit tudtam mondani, hogy ő az aki megsérti az előzés szabályát, de ezt nem hiszem, hogy meghallotta a saját ordításától. A
biztonságos 1,5 méter távolság tartására esély nem volt, mivel a parkoló autó kerülése miatt az úttest közepén voltam a kerékpárommal. Aki látta és hallotta az esetet, azt mondta: ha nincs szükségem arra, hogy agyonverjen egy ilyen barom, inkább ne tegyem ki a karom, ha kerülök egy autót. Én beleállok az ilyen helyzetbe, szívesen megvitatom kulturáltan, normális emberi hangon a történteket, hiszen mindenki tanulhat és több lehet ettől. Ez az autós elszáguldott a Kossuth utca felé, majd tovább a Dózsa utcán, és azt hiszi, ő szabályos volt. Az én esetemben alapvető közlekedési szabályt
sértett meg az autós, szerencsém volt, mert nem történt baleset, nem ütött el. Nekem az a véleményem, hogy minden közlekedő biztonsága, élete és testi épsége egyformán fontos. Ezt fontos lenne szem előtt tartani.
Z.K.
