Nem szabad cserbenhagyni a félegyházi rászorulókat
A pártelnök, önkormányzati képviselő hozzátette: a hiányosság nem csak a helyi önkormányzatnak róható fel. Azért jut kevesebb a félegyházi rászorulóknak, mert a kormány is kevesebbet költ erre az ágazatra. Ez sajnos tendencia, amit jelez az is, hogy amíg 2010-ben a nemzeti össztermék 30,6 százalékát fordították szociális kiadásokra, idén már csak 27 százalék jut erre a feladatra. Ezzel a helyzettel a helyi önkormányzat nehezen tud mit kezdeni, de mégis kezelni kell, nem szabad cserbenhagyni a félegyházi rászorulókat.
A képviselő elmondta, hogy a költségvetés vitájában szerette volna elérni, hogy idén is ugyanannyi összeget fordítsanak szociális kiadásokra, mint tavaly. Az elmúlt évben ugyanis 79 millió forintot szántak erre az ágazatra, míg idén csak 56 milliót. Ezt kevésnek tartja még akkor is, ha tudomásul veszi, hogy a támogatások és segélyek egy része átkerült a járási hivatalhoz.
Horváth Tamás szólt arról is, hogy az elmúlt évi költségvetés módosításakor egy furcsa tényre lett figyelmes. 2014-ben a város – az állami támogatással és az önrésszel együtt – összesen 507 millió forintot költhetett volna szociális feladataira. Ebből 160 milliót nem használt fel, ez az összeg visszakerült az államhoz. Ennek okait szerinte csak találgatni lehet. Nem hiszi, hogy Félegyházán erre nem lett volna szükség. Hibás tervezésre sem gondol, hiszen a városháza szakemberei sokéves tapasztalattal bírnak, szinte valamennyi rászorulót személyesen ismernek, nagy pontossággal fel tudják mérni a várható igényeket. Sokkal inkább arra gondol, hogy az információk nem jutnak el azokhoz, akiknek erre szükségük lenne, és a szociális rendelet is túl szigorú feltételeket szab a támogatások eléréséhez. Ezen a helyzeten változtatni kell, és személy szerint is mindent megtesz azért, hogy a februárban megalkotandó szociális rendelet a félegyházi rászorulókat segítse – mondta a képviselő. Arra is javaslatot tesz, hogy egy tanácsnokot bízzanak meg az ágazat gondozásával. A tanácsnok feladata lenne az érintett intézményekkel való kapcsolattartás, munkájuk összehangolása. Emellett gondoskodnia kellene arról is, hogy a lehetőségeket megismerhessék, megismerjék a rászorulók, és segíteni kell a támogatások igénylésében is.
H. S.
