Az áldozatok nekünk üzennek
Magyarországon február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Erről az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata rendelkezett. Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akinek országgyűlési képviselőként mentelmi joga volt. Az akció a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését szolgálta, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
A kommunizmus áldozatainak számát a világon 100 millióra becsülik a levéltári kutatások alapján. Kelet-Közép-Európában az éhínségben, kényszermunkatáborokban, vagy kivégzés által elhunyt áldozatok száma eléri az egymilliót. De a rendszer áldozatainak tartják azokat is, akiket börtönbe zártak, vallattak, kínoztak, megbélyegeztek, akiket csoport-, vagy vallási hovatartozás miatt üldöztek. Vagyis mindenkit, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak.
A félegyházi megemlékezésen a Constantinum diákjainak műsora után Tóth Csaba szólt a közönséghez, a diákokhoz: „amikor engem erre a rendezvényre felkértek, felmerült bennem több kérdés. Hogyan tudnám emlékezetessé tenni ezt az eseményt? Segítőim, az adatokat, a történelmi tudástárat átadták. Ennél többet én sem tudnék mondani. Ez persze vitatható...
De úgy gondolom, hogy az emlékezés napján nem vitatkozni kell, hanem az áldozatokat tisztelni. Az áldozatok nekünk üzennek. Ezen a napon nem ujjal kell mutogatni egymásra. De fel kell tárni az eseményeket, hogy ehhez hasonló időszak ne következzen be….”
H. S.