Történelmi pillanat Bugacon
Képgaléria
Ha valaki megpróbál elképzelni 800 esztendőt, azt a történelem tanulása nagyban segítheti. Úgy azonban, hogy ugyanazt a tevékenységet folytassák ennyi emberöltő után, nos az nem csak meglepő, de szinte hátborzongatóan meghökkentő is lehet.
Márpedig Bugacon február 23-án egy borús vasárnap délben, pontosan ez történt. Az ottani országos hírű ásatás nyomán előkerült bazilika romjai és a kolostor, amely a tatárjárás óta aludta álmát, felriadt történelmi álmából. Az utolsó ott tartott misét, valószínűleg az odamenekült emberek végső fohászkodása kísérte, s azután csend lett. Teltek az évek az évtizedek, az évszázadok és a nagy időszámláló a 770-es mutatónál állt meg mikor újra emberek gyülekeztek a hajdani templom alapterületén, hogy részesei lehessenek Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek újkori szentmiséjének, hogy újra megszentelt föld lehessen a nemes örökség és az ott feltárt és újra eltemetett sírokban tovább alhassák örök álmukat az egykori elődök.
A félegyházi és a Bugac környéki települések plébánosai segítségével celebrált misén szinte érezni lehetett a történelmi miliőt. Különösen akkor, amikor néhány mondat a Halotti beszédből régi magyar nyelven is felhangzott. Az alacsonyan úszó fellegek alatt a tavaszias februárban újra felcsendült az ének, az ősi szertartás elemei újra betöltötték a ma már (még) csak a képzeletben lévő bazilika falait. A jelenlévők Bugacról, Kalocsáról, Félegyházáról, Lakitelekről és más környező településekről érkezett hívő emberek ráéreztek erre a történelmi pillanatra. „Itt nem pusztaság volt, hanem keresztény kultúra. Itt vannak a gyökereink, itt vannak az alapok, és ezen kell továbbra is megmaradnunk.” – mondta az érsek.
A héten elkezdődött az egykori bazilika falainak föld fölé emelése, hogy néhány hónap múlva egy felszentelt, rendbe hozott romkert fogadja a látogatókat és az arra járókat. Bugac határában a régészeti feltárások során több mint ezer felbecsülhetetlen értékű, főként aranyozott tárgy került eddig felszínre – mondta el Rosta Szabolcs, a Bács-Kiskun Megyei Múzeum igazgatója, hozzátéve: a kolostor mellett egykor 25 méter széles bazilika is állt, melyhez két kápolna kapcsolódott. A település építése 1130 és 1150 közé tehető, de a 14. századra már nyoma sem maradt.
Az bizonyos, hogy a dimbes-dombos föld a satnya akácerdő alatt még nagyon sok mindent rejt, így még több évtizednyi ásatás vár a területre, amely a tatárjárás előtt egy virágzó, magas kultúrájú magyar település volt.
