Pallagi Sándor emlékére: Szeretet, Tisztesség, Becsületesség, Hűség
Édesapám alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunfélegyházán végezte, egyetemi éveit Miskolcon töltötte. Itt érte az 1956-os forradalom, amelynek aktív résztvevője, leverésének elszenvedője volt.
Saját elbeszélései és sorstársai elmondása alapján az egyetemen is a rend, a béke és a nyugalom megőrzése és minden visszaélés elhárítása vezérelte a forradalomban résztvevő egyetemistákat. Ennek ellenére 1957-től 19 hónapot töltött börtönben – három évre ítélték –, de a rabságból való szabadulás korántsem jelentett számára valós szabadságot. Semmilyen értelemben sem. A forradalom leverése után évfolyamtársai nagy részéhez hasonlóan külföldre távozhatott volna, ahol az egykori diáktársak közül jó néhányan szép karriert futottak be, ő azonban úgy érezte, semmi olyat nem követett el, ami miatt el kellene hagyni hazáját. Méltósággal viselte a segédmunkás éveket – hosszú ideig szóba sem kerülhetett, hogy befejezze az egyetemi tanulmányait, az ’56-osokat nem vették vissza. Nem csak a 19 hónap börtön sújtotta, tehetsége, karrierje a későbbiekben sem teljesedhetett ki. Bízom benne, hogy családja, barátai, munkatársai szeretete, megbecsülése enyhítette mély fájdalmát.
Kiskunfélegyházán évtizedeken át a Villamosszigetelő- és Műanyaggyárban dolgozott mérnökként, ahol szerették és megbecsülték, nekem is sokszor „anekdotázott” a régi idők legendásan jó hangulatáról. A munkáját, munkatársait nagyon szerette, és becsülte, alaposság, megbízhatóság, progresszív gondolkodás jellemezte. Igazgatónak is javasolták, az ’56-os múlt azonban nem bizonyult jó ajánlólevélnek…
1956 tragédiája gyötörte egész életében. Méltósággal viselte az őt ért jogtalanságokat, igazságtalanságokat, megaláztatásokat.
A félegyháziak Édesapám iránti megbecsülését jelzi, hogy a rendszerváltás után egy politikai párt felkérte polgármesternek. Szerénysége, és minden bizonnyal józan megfontoltsága is arra ösztönözte, hogy e felkérést – bár rendkívül megtisztelőnek tartotta – udvariasan hárítsa. Tapasztalatának, kritikai érzékének és bölcsességének köszönhetően reálisan látta a társadalmi folyamatokat, azok várható alakulását.
Igazi Úr volt az életben, és az volt a teniszpályán is – vagy a kosárlabdapályán, hisz sokoldalú, kiváló sportoló volt –, amint azt egykori teniszpartnerei oly gyakran és nagy szeretettel emlegetik.
Tisztessége, becsületessége, őszintesége megkérdőjelezhetetlen, mint ahogy az adott szó szentsége is. Finom szellemessége, briliáns humora városszerte híres volt, már-már csodálatra méltó módon szót értett szinte mindenkivel. És ismert volt kifinomult, könnyed eleganciájáról is.
Édesapám egész életében ragaszkodott Kiskunfélegyházához. Kívánsága szerint itt nyugszik két gesztenyefa védelmező ölelésében.
Amikor valakit, akit nagyon szeretünk, elveszítünk, elkezdjük újraélni Vele a közös élményeket. Édesapám ajánlotta figyelmembe sok éve Eric Knight Légy hű magadhoz című világhírű klasszikusát.
Édesapám hű maradt hazájához, családjához és önmagához – mindhalálig.
***
A következő balladarészlet Édesapámnak is nagyon tetszene. Akár Ő is írhatta volna.
Testamentum. Villon ballada Faludy György átköltésében.
XLVI.
Ültessetek fejem fölé egy árva
kis szilvafát s mellemre pázsitot,
de a kék ég szerelméért ne drága
márványtömböt vagy gőgös gránitot:
rendjeleket s díszsírhelyt sohse kértem,
s bár hóhérkézben lengett életem:
az úgynevezett úri tisztességhez
mégis túl tiszta volt az én nevem.
Pallagi Mária
